Potyák és bravúrok kesztyűben

A legelső Európa-bajnokságok idején, a hatvanas évek elején már óriási kapusegyéniségek voltak kontinensünk futballjában, közülük viszont kiemelkedett Lev Jasin, az első Eb-t 1960-ban megnyerő Szovjetunió hálóőre. Ő az egyetlen futballkapus, aki elnyerte az Aranylabdát (1963), bár Gigi Buffon 2006-ban, Manuel Neuer 2014-ben (mindketten világbajnokként) és Oliver Kahn 2002-ben (világbajnoki ezüstérmes) közel jártak hozzá. Jasin a világ futballtörténetének egyik legnagyobb kapusa volt, két Eb-döntőn vett részt, egyet meg is nyert, 1964- ben Marcelino fejelt neki győztes gólt a madridi döntőben.

Az 1968-as Eb-győztes olasz válogatott kapusa az a Dino Zoff volt, aki 13 évvel később, 1982-ben 40 évesen lett világbajnok, előtte, 1980-ban a hazai rendezésű Eb-n is az olaszok kapuját védte. A német Sepp Maier volt az, aki másfél évtizedig védte az NSZK kapuját, nyert egy vébét (1974-ben) és egy Eb-t (1972-ben), viszont tehetetlennek bizonyult a cseh futballista „alányesős” tizenegyesével szemben. A hetvenes években ő számított a világ első számú kapusának, bár az említett Zoff is szorosan mögötte vagy mellette volt, aki 2000-ben szövetségi kapitányként Eb-döntőbe vezette az olasz válogatottat, mégpedig egy olyan elődöntő után, amely igencsak emlékezetes, a kapusok szempontjából is. A teljes cikket megtalálják a Székelyhon napilap legfrissebb számának Erdélyi Sport kiadványában.