A Habsburgok neve a 11. századig vezethető vissza, amikor II. Otto elnyerte Habichtburg grófja címet, és a mai Svájc Aargau kantonjának területén, az Aare és a Reuss folyók találkozásánál felépítette Habichtburg várát, vagyis Héjavárát. Innen ered a Habsburg dinasztia elnevezése. Helvét paraszti szabadságharcosok később elűzték a Habsburgokat Svájc területéről, majd a magyarok és a csehek közötti ellentéteket ügyesen kihasználva megszerezték ausztriai birtokaikat. A Habsburg család első uralkodója I. Rudolf (1218–1291) lett, akit 1273-ban választottak német királlyá.
Az évszázadok során a Habsburgok – különösen ügyes házasságok eredményeként – olyan világméretű birodalmat építettek ki, ahol a korabeli mondás szerint „sohasem nyugodott le a nap”.
Az osztrák politikusok az 1938-as megszállást követően kitörő lelkesedéssel üdvözölték Hitlert. Az osztrákoknak a két világháború következtében számos nemzetállami katarzissal kellett szembesülniük. Az ország annak a Habsburg-birodalomnak volt a legnagyobb tagállama, amely az európai kontinens meghatározó súlyú szuperhatalmát képezte Németország, Franciaország és Oroszország mellett.
Az 1867-ben kialakított Osztrák–Magyar Monarchia területe az első világháború kezdetén 680 ezer km² volt, lakossága meghaladta az 53 millió főt.
A Monarchia akadályoktól mentes piacot hozott létre, amely biztosította a terület páratlanul dinamikus gazdagsági fejlődését.
A teljes cikket az Erdélyi Napló csütörtökön megjelent legfrissebb számában olvashatják el.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.