„Az olvasás ne kötelező feladat legyen, hanem kikapcsolódás, az énidő része” (x)

– Honnan ered a könyvszereteted?

– Amikor én voltam gyerek, még nem úgy működött a világ, ahogyan ma. Az olvasás az egyik fő kikapcsolódási lehetőségünk volt, de nehéz volt jó könyvekhez hozzájutni, így az olvasmányok felértékelődtek a szemünkben, valami elérhetetlen utáni vágy, állandó sóvárgás érzése és annak kielégítése is kapcsolódott hozzájuk. Emlékszem, hogy az alsó Bethlen negyedben néhány évig működött egy könyvesbolt. A nyitás napján már reggel óriási sor volt az üzlet előtt, és igazából a tömeg miatt, aki kapta, marta alapon vásárolhattuk meg a könyveket, nem volt arra idő, hogy megnézzük, mi került a kezünkbe.

Rendszeres könyvtárlátogató is voltam, a rendszerváltás után még irodalmi táborban is részt vettem. Mégis, a középiskola befejezése után először matematika szakra felvételiztem, és el is végeztem az első évet. Azonban az irodalom iránti rajongásom csak nem akart alábbhagyni, így végül Szegeden kötöttem ki, magyar nyelv és irodalom szakon.

– Hogyan lett belőled vállalkozó? Milyen volt könyvesboltot indítani a 2000-es évek elején?

– Magyarországról való hazaköltözésem után, pár évig Székelyudvarhelyen és környékén dolgoztam, néhány hónapig tanárként, majd sajtószóvivőként a városházán, újságíróként egy faipari szaklapnál, végül az élet úgy hozta, hogy Brassóba költöztem, de nem volt munkám. Ott fogalmazódott meg az első férjem fejében a gondolat, hogy nyissak egy könyvesboltot. E

gy ideig tartózkodtam az ötlettől, úgy gondoltam, hogy nem fog működni, aztán mégiscsak belevágtam.

Korábban a Brassói Lapok szerkesztőségének egyik szobájában már működött egy kis könyves hely, ahol magyar nyelvű könyveket lehetett vásárolni, de nem volt utcára nyíló magyar könyvesbolt. Nem volt könnyű az elindulás, hiszen az elején veszteséges volt az üzlet. Nyolc hónapig egy utcára nyíló helyiségben működtünk, de kénytelenek voltunk azt feladni. Ekkor jött a felkérés a Brassói Lapok részéről, hogy költözzünk be a szerkesztőségbe. Nagyon szép időszak volt az, a brassói vásárlóim belopták magukat a szívembe. Mai napig hálásan gondolok arra a családias légkörre, amely ott körülvett, ez volt a „prototípus”, amelyet később is igyekeztem megvalósítani. Udvarhelyen is

a vásárlókkal való élő kapcsolatot szeretem a legjobban.

– 2004-ben kerültél haza szülővárosodba, Székelyudvarhelyre. Milyen az udvarhelyi (és környékbeli) olvasó?

– A fiam érkezése indított el bennünket haza, és mivel már volt némi tapasztalatom a könyvkereskedésben, ezért itthon is szerettem volna folytatni, amit Brassóban elkezdtem. 2006-ban az akkor épülő Merkúr áruház emeletén nyitottam könyvesboltot, majd másfél év múlva a város főterén megnyitottam a második üzletemet. 2011 végéig mindkettő működött, azóta a főtéri van már csak meg.

Jó érzés arra gondolni, hogy üzletünk már 15 éve ugyanott várja vásárlóit, a város szívében...

Ennyi idő után azt tudom mondani, hogy az udvarhelyi olvasó szívesebben olvas az ismerősei, barátai javaslatai alapján, de nagyon hálás, amikor nyit az általunk ajánlott, kevésbé ismert könyvek felé is és „bejönnek” neki.

Alapvetően nem hiszem, hogy lehet udvarhelyi specifikumokról beszélni. Én itthon vagyok ebben a városban, közéjük tartozom, felismerjük egymást az utcán. Tudom, ki mit szeret olvasni, azt is, ha csak egy jó szóra tér be hozzánk. Azt látjuk, hogy a vásárlóink szeretik azokat a könyveket, amelyek megszólítják, megérintik őket, viszont azt is szeretik, ha könnyedebbek, szórakoztatók az adott könyvek.

– Nem mindennapi közösség kovácsolódott a könyvesbolt vásárlóiból, hiszen ma már több mint 4000 tagú Facebook-csoportba tömörülve különböző jótékonysági-, olvasásnépszerűsítési akciókat szerveztek együtt. Honnan jött a csoport ötlete?

– A Bagolyvár könyvrajongók csoportot a világjárvány szülte. Volt egy időszak, amikor mindketten megbetegedtünk a kollégámmal, és hetekre be kellett zárnunk. Ez idő alatt keresett meg egy anyuka egy gyermekkönyv kapcsán. A beszélgetésünket követően, anélkül, hogy én tudtam volna, megosztotta a könyvvel kapcsolatos információkat az Udvarhelyszéki Anyák Facebook-csoportban, hogyha valakit érdekel, akkor nálunk beszerezheti a könyvet.

Egyik pillanatról a másikra 60 megrendelésem érkezett egyazon könyvből. Akkor gondolkodtam el, hogy talán a megváltozott vásárlói szokásokhoz igazodnunk kellene, így elindítottam a csoportot.

2021-ben már – a csoporttagok igényeinek megfelelően – összehoztam egy tíz alkalomból álló online író-olvasó találkozósorozatot is, ahol olyan szerzőkkel „találkozhattak” a vásárlóink, mint Tompa Andrea, Lackfi János, Dragomán György, Szabó T. Anna, Fábián Janka, Berg Judit, Péterfy-Novák Éva, Farkas Wellmann Éva, Zágoni Balázs, Kádár Annamária. Idén pedig már harmadik alkalommal szerveztünk könyvadományozó programot.

Sokan például nem tudják, hogy február 14-e nemcsak a szerelmesek, hanem a könyvajándékozás világnapja is. Így jött az ötlet, hogy olyan gyermekek, fiatalok számára szervezzünk gyűjtést, akik bár szeretnek olvasni, nem tudnak hozzájutni könyvekhez. A vásárlóinknak ez a kezdeményezés azért jó, mert így az otthon porosodó, „kinőtt” könyveket behozhatták hozzánk, mi pedig eljuttattuk olyan személyekhez, akik megbecsülik majd őket. Idén már ez az akció mintegy ezer embert mozdított meg, hiszen a vásárlóink közül kerülnek ki azok a pedagógusok, egyházi személyek, akik összegyűjtik, hogy kiknek van szükségük könyvre, úgyszintén a vásárlóink azok, akik könyvet vagy pénzt adományoznak.

A mi akciónk hatására volt olyan más közösség, ahol osztályon belül szerveztek könyvgyűjtést, és juttatták el azokat más gyerekekhez. Azt vallom, hogy, ha van egy közösség, akkor sok mindent el lehet érni.

– A mai fiatal generációról mégis az hírlik, hogy nem szeretnek könyveket olvasni. Te is ezt tapasztalod?

– Ez részben igaz, de ma is sok fiatal van, aki nagyon sokat olvas. Sajnos azt is látom és tapasztalom azonban, hogy

a tizenévesek elég nagy része egy olyan felgyorsult spirálba ragadt bele, amely távol tartja őket az elmélyülést, lecsendesedést igénylő tevékenységektől. Ilyen az olvasás is.

Ha azonban egy fiatal nem olvas, akkor olyan képességek készségszintre fejlesztésének lehetőségétől fosztja meg magát, amelyek a világ, a társadalmi folyamatok megértéséhez, a kapcsolataik működtetéséhez elengedhetetlenek. És melyek ezek a képességek, készségek? Az empátia, az elmélyülés, a koncentrálás, a jelenlét, a fókuszálás, a gondolatok irányítási képessége és az általános műveltség; mindezek nélkül nem tudjuk elemezni, megérteni a körülöttünk lévő világot, kapcsolatainkat.

Manapság minden instant, és ezt tanulják meg a fiataljaink is.

Néhány perc alatt el lehet készíteni egy levest porból, amitől ideig-óráig jóllakottságot érzünk, viszont nem látunk a dolgok mögé: nem tudjuk, hogy milyen összetevőkből áll az adott por, milyen hatással van a szervezetünkre, és miért érezzük éhesnek magunkat egy órán belül. Gyakorlatilag

a fogyasztás legprimitívebb formáját éljük.

Egy könyvesbolt célja minden esetben az olvasásnépszerűsítés is. Ezt a célt a könyvesbolton túl olyan tevékenységekkel is igyekszem megvalósítani, mint például a középiskolás fiataloknak szóló Vizia irodalmi-alkotói tábor, amelyet idén harmadik alkalommal szervezünk meg.

– A fiatalok mellett a felnőtt korosztály számára is készülsz programokkal, hiszen nemrég indultak el a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárral közös szervezésben a Biblioterápiás foglalkozások. Miről szólnak ezek az alkalmak?

– A program résztvevőivel kéthetente találkozunk a könyvtárban, és az ott helyben kapott szövegekre adott érzelmi reakcióink tudatosításával, megbeszélésével igyekszünk (újra) kapcsolódni önmagunkhoz, mélyebb önismeretre szert tenni. Ezekre a találkozásokra a résztvevőknek nem kell előre készülniük, csak nyitottnak kell lenniük arra, hogy befogadják a szövegeket. Kis létszámú csoport vagyunk, ahol mindenki meg tud nyilvánulni, el tudja mondani, hogy mit indított el benne az adott mű.

– Melyek a Te kedvenc könyveid, szerzőid?

– Nehéz lenne kiválasztani a legmeghatározóbb szerzőket, könyveket, de mindenképp az elsők között szerepel József Attila és Pilinszky János, Weöres Sándor is. Könyvek közül pedig nagyon fontos helyet foglal el a szívemben Márai Sándortól Az igazi, Mika Waltari Szinuhéja és Julio Cortázartól a Nagyítás című novelláskötet pedig felejthetetlen ifjúkori olvasmányaim. Szeretettel ajánlom bármelyiket.

– Milyen tanácsod van azok részére, akik olvasási krízisben vannak, de szeretnének visszatalálni a könyvek világához?

– A versek, a rövidebb szövegek segíthetnek visszatalálni az olvasáshoz. A Youtube-on rengeteg vers megtalálható, amelyek jobbnál jobb színészi előadásban hallgathatók meg. Érdemes beépítenünk a mindennapjainkba, hogy akár hangoskönyvet hallgassunk, hiszen minél többet találkozunk irodalmi szövegekkel, annál hamarabb visszajön a könyvek iránti kedvünk. Teljesen másképp indul egy nap, ha irodalommal kezdjük. Nagyon fontos, hogy ne támasszunk elvárásokat magunkkal szemben. Az olvasás ne kötelező feladat legyen, hanem kikapcsolódás, az énidő része.

(X – Fizetett hirdetés)