A modernkori boszorkány magát választja és nem másoknak akar megfelelni

Rövid bemutatást követően Borcsa Imola arra kérte Sárkány Tímeát, idézze fel a Kézdivásárhelyről való elköltözése óta eltelt tíz év legfontosabb állomásait. A szerző válaszában kifejtette, hogy bár a helyi Bod Péter Tanítóképzőben matematika-informatika osztályban végzett, mégis bölcsészkaron folytatta a tanulmányait, előbb Kolozsváron, majd Budapesten, a nagyvárosi élet forgatagában pedig nehezen talált időt az önreflexióra.

– fogalmazott.

Mind mondta, az egyetemi tanulmányai, majd a tanári pálya mellett kevesebb ideje és inspirációja volt a versíráshoz, ezért is kellett tíz évet várni az első kötete megjelenéséig.

Fontosnak tartotta, hogy bár a magyar fővárosban él és alkot, a könyvet egy erdélyi kiadónál jelentesse meg, hogy az itthoni közönség számára is könnyen hozzáférhető legyen. „Nem lehet Kézditől elszakadni, nem lehet Kolozsvártól elszakadni, és

Az ember csak hozzászokik dolgokhoz, elszokik dolgoktól, de annak a gyökere az mindig itt lesz bennem, hogy honnan indultam” – vallotta Sárkány Tímea.

A kedvenc költőire vonatkozó kérdésre válaszolva felidézte, középiskolában Szilágyi Domokos, egyetem alatt pedig Hervay Gizella munkássága inspirálta leginkább, emellett nagy hatást gyakoroltak rá olyan kortárs szerzők is, mint André Ferenc, Horváth Benji, László Noémi vagy Fekete Vince. A külföldi szerzők közül Anne Sexton amerikai költőt említette meg, ugyanakkor elismerte, számára is nagy feladat, hogy több világirodalmat olvasson.

Miután a szerző felolvasott néhány verset, Borcsa Imola a kötet tartalmáról kérdezte. Mint elhangzott,

a könyv egy alkotói felnövéstörténetnek tekinthető:

az első ciklus a versírást akadályozó gátak leküzdéséről, a második a gyermekkor fájdalmaival való szembenézésről, míg a harmadik a közelmúlt kihívásairól és azokkal való megküzdésről szól.

Sárkány Tímea elmondta, „Don Quijote-féle szélmalomharc” volt számára eldönteni, hogy írjon vagy sem, ugyanis annyira elmerült Hervay Gizella életművében, hogy nehezen találta meg a saját költői hangját. „Nehéz folyamatok voltak ezek, amíg magamban is rendet tudtam tenni, és azt mondtam, hogy picit szüneteltetem a kutatást, és akkor így rájövök arra, hogy meddig tart a Hervay hangja és hol kezdődik az én hangom. Tehát

– emelte ki. Végül 2022 nyarán döntött úgy, hogy nem halogat tovább, hanem belevág első kötetének kiadásába.

A folytatásban Borcsa Imola arról kérdezte a szerzőt, mit adott hozzá identitásához Kézdivásárhely, Kolozsvár és Budapest, azaz a három város, amelyben élt. „Mindegyik hely tükröt tartott, ami folyamatosan arra késztetett, hogy újradefiniáljam magam. Valóban az vagyok, aminek addig hittem magam? Valóban, úgy írhatom le magamat, ahogy addig mindenkinek bemutatkoztam?” – válaszolta Sárkány Tímea, hozzátéve, hogy Kolozsváron a román nyelvhasználat, Budapesten pedig a magyar és a székely nyelvjárás közötti különbségek állították kihívások elé.

A címadó vers kapcsán kifejtette, számára a boszorkány egy olyan személy, aki azért lóg ki a társadalomból, mert nem másoknak akar megfelelni, nem a külső elvárásoknak akar eleget tenni, hanem magát választja, tisztában van az értékeivel, vágyaival és mer tenni ezek eléréséért.

„Folyamatosan tapasztaljuk magunk körül, hogy nehéz meghúzni a határainkat, nehéz nemet mondani egy kérésre, de időnként ezt meg kell tegyük, hogy megtaláljuk, kik is vagyunk valójában.

– fejtette ki.

Hozzátette, hogy bár a nőknek napjainkban egyre több elvárásnak kell megfelelniük és egyre több szerepben kell bizonyítaniuk, irodalmi szempontból biztató tény, hogy lehetőségük is egyre több van a kitörésre, a szakmai kiteljesedésre. „Az még tőlem is távol áll, hogy mondjuk egy családalapítással hogyan lehet összeszervezni a versírást, de erre is nagyon jó példákat látunk a kortárs irodalomban, hogy meg lehet csinálni, hogy nem lehetetlen. Nem biztos, hogy választani kell a gyerek és a vers között, hanem talán van az az arany középút” – hangsúlyozta Sárkány Tímea.

Jövőbeli tervei kapcsán elmondta, mivel a kötet februárban jött ki a nyomdából, egyelőre még nem tudja, hogy milyen témáról szeretne írni a továbbiakban, az azonban biztos, hogy a vallomásos megszólalásmód továbbra is jellemző lesz alkotásaira. Hozzátette, elképzelhető, hogy a jövőben a prózaírásába is belekóstol, mivel verseiben gyakran megjelennek történetfoszlányok, amelyek akár novellákká is bővíthetők – ehhez azonban még tanulnia kell a történetmesélést.

A könyvbemutató dedikálással és kötetlen beszélgetéssel zárult.