桂 Kacura. Fából készült meseautók

D. Balázs Ildikó 2019. június 14., 18:46 utolsó módosítás: 2019. június 14., 19:04

Még a felnőttek is csodálattal veszik kezükbe azokat az egyedi kis játékautókat, amelyeket keményfából készít Székely-Vakon János. A tulajdonképpen biológusnak tanult fiatalember messze földről beszerzett vésői társaságában érzi igazán jól magát, örömét leli a fa megmunkálásában. Őt látogattuk meg.

Székely-Vakon János. Meseautókról álmodik, minőségben gondolkodik Fotó: Veres Nándor

Igényesen, precízen kidolgozott kis faautók kerülnek ki Székely-Vakon János műhelyéből. Persze hogy elsősorban gyermekeinek szeretett volna jó minőségű játékautókat beszerezni, s mivel nem volt megelégedve azzal, amit a piacon talált, gondolt egyet, és elkészítette ő maga. A kis autók teljes mértékben fából készülnek, tökéletesen gurulnak, és strapabírók, ami ugye nem mellékes, ha kisgyermek kezébe kerülnek.

Egyetlen kisautó elkészítése tíz-tizenkét órát is felvesz Fotó: Veres Nándor

„Először elkészült három-négy autótípus nagyon egyszerű formákkal, én igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy a megálmodott, elképzelt futómű fog-e működni. Az eredmény felülmúlta az elvárást. Tényleg nagyon jól gördülnek, és nagyon strapabírók, nem törik össze a tengelyük, sokat megbírnak” – magyarázza a Csíksomlyón élő fiatalember, amikor műhelyében mutatja az elkészült példányokat.

Megálmodva számítógépen

Ez egy kétszemélyes vállalkozás, testvére készíti a számítógépes terveket, ő pedig életet lehel beléjük. Egy kisautó elkészítése tíz-tizenkét órát is felvesz. „Ebben benne van a tengely elkészítése, tizedmilliméter pontossággal kell dolgozni ahhoz, hogy gördülékenysége tökéletes legyen. Máskülönben nem működik. A tengelyeket farudakból készítem, ezek esztergálódnak. Sokan megkérdezték már, hogy teljesen kézzel készülnek-e. Szükség van a gép használatára ahhoz, hogy jól működjön, hogy tökéletes legyen a kerék keresztmetszete, ellenkező esetben nem gurul jól. Az autótest elkészítése a legidőigényesebb. Precízen kell kivésni a tengelyeket, hogy szép legyen az illesztés, szalagfűrésszel dolgozom egy keveset, utána pedig kézből finomra alakítom a formát reszelőkkel, a modell alapján. Azt szeretnénk, hogy ne legyen rá panasz” – magyarázza a munka menetét.

János azt mondja, az elsődleges szempontok egyike az volt, hogy csak fát használjon, semmilyen más anyagot, az elkészült darabokat pedig natúr olajokkal és viasszal kezeli.

„Színezéket nem használok, hiszen a különböző fafajtáknak számtalan rajzolata, színárnyalata van, és ezzel próbálok játszani. A kerekeket diófából készítem, ez általában sötétebb árnyalatú, az autótest pedig többnyire gőzölt bükkfa, bár néhány készült körtefából is.” Persze hogy megvan még az első általa készített kisautó, szemmel látható a fejlődés, nevetve mondja. Nem büszkélkedik vele, de eltüzelni sajnálná.

Kacurafa, kalácsfa

Beszélgetésünk során kiderül, hosszú utat járt be Székely-Vakon János, amíg megtalálta helyét. Mert úgy tűnik, megtalálta. A természet, a fák iránti érdeklődése a brassói Vadgazdálkodási Főiskolára vezette, majd biológusnak tanult. „2009 nyarától egy évig egy ferences kolostor gondnoka voltam, és a pincében volt egy régi gyalupad szerszámokkal, ezeket használtam, ha néha valamit meg kellett javítgatni. Nagyon megszerettem akkor annak a pincének a hangulatát, azokat a régi szerszámokat. Hálás is vagyok azért, hogy lehetőségem volt erre, mert amikor 2010-ben Csíkszeredába költöztem, már kezdtem beszerezni a saját szerszámokat. Kezdetben különböző bútorokat készítettem, éreztem, hogy a fával való munka az, amiben magamra találok” – magyarázza.

Strapabíró kis autók kerülnek ki a csíksomlyói műhelyből Fotó: Veres Nándor

Aztán mutatja a szerszámokat is, amelyeket az internet segítségével a világ különböző pontjáról vásárolt meg. Élvezettel mesél a régi szerszámokról, arról, ahogyan a különböző népcsoportok viszonyultak a szerszámkészítéshez, a fa megmunkálásához. Büszkén mutatja a kézzel készített reszelőket, a több mint százéves vésőt. Különös barátságban van a fával – jegyzi meg –, szerinte sokat jelent az is, hogy amikor kézbe vesz egy darab fát, már sok mindent tud róla. Tulajdonképpen a fa iránti érdeklődése segítette vállalkozása nevének kiválasztásában is.

Tizedmiliméteres pontosságra van szükség ahhoz, hogy a faautó guruljon Fotó: Veres Nándor

„Sok időt töltöttem a kolozsvári botanikus kertben, és egy alkalommal, ősszel egy fa alatt feltűnően szépen erezett leveleket találtam a földön. Rácsodálkoztam a fára, majd utánanéztem, és kiderült, hogy egy Japánban őshonos fáról, a kacuráról (amelynek japán írásjele, kandzsija a 桂 – szerk. megj.) van szó, amelyet kalácsfának is hívnak, mert ősszel, amikor hullatja a leveleit, finom, édeskés illatot áraszt. Ez megmaradt.

Amikor nevet kellett választani, szerettem volna, hogy legyen japán vonatkozása is, mivel nagyon nagy elismeréssel vagyok az iránt, ahogyan a japán kultúrában az élő fához és a fa megmunkálásához viszonyulnak”

– fűzi hozzá.

Tervei vannak. Álmai. Meseautókról álmodik, minőségben gondolkodik.

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. június 14-én.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat