Spárgatermesztés: zöld és fehér „sípok” a jövőnek

Április végén kezdődik és június közepéig tart mifelénk a spárgaszezon, így az idény közepén, a munka velején látogattunk el Demeter Ferencékhez, akik Beresztelke-közeli területükön kezdtek spárgatermesztésbe éppen tíz évvel ezelőtt. Azóta Szászrégenből ki is költöztek oda a családi házukba, s

náluk az időszámítást a spárgaszezon határozza meg: van ugyanis az évnek két kemény hónapja, amikor érik a spárga, s akkor bizony minden nap szedni kell. Amit nem szednek le ma, azt ugyanis holnap kidobhatják.

Már hajnalban elkezdtük a munkát – vezet a családi ház mögötti spárgaföldre a házigazdánk, miközben a vízben ejtőző, már leszedett spárgaszárakat mutatja.

– meséli, miközben megmutatja, melyik sípot kell levágni, és melyiket érdemes még hagyni nőni.

Demeter Ferenc – aki szakmája szerint hentes, s a hétköznapokban ezt a szakmát is űzi – elmeséli, hogy Németországból „lopta” a vállalkozásötletet, ő ugyanis tíz évig járt oda spárgaszedő vendégmunkásnak. Ott kitanulta a spárga csínját-bínját, s amikor a felesége örökölt egy kis telket a kisfülpösi szülőfaluja határában, akkor Ferenc arra gondolt, mi lenne, ha belekóstolna a spárga termesztésébe itthon is. „Németországban hatalmas ültetvények vannak. Ahol én dolgoztam, ott kétszáz ember is dolgozott, s leszedtünk napi kétszáz kiló spárgát fejenként. A német főnökömtől vásároltam az első háromezer gyökeret, azután megint hétezret. Egy olyan 17 ezer van elöl, s idén tettem újabb nyolcezret egy másik fél hektár földre” – magyarázza a házigazdánk.

Kérdésünkre elárulja, napi 30-40 kiló spárgát szednek le most az egyhektáros ültetvényről, ahol zöldspárgát és fehéret is termesztenek. Ez most soknak tűnik, de az első két évben egyáltalán nem lehet szedni, hagyni kell, hogy erősödjön a növény, a harmadik évben is éppen csak egy keveset lehetett szedni, s a negyedik évben hozta meg a „gyümölcsét” igazán.

Miután lett spárgájuk, akkor lehetett gondolkodni rajta, hogyan értékesítsék. A spárga nem olcsó, sokan nem is ismerték. Eleinte vendéglőkben szerették volna értékesíteni, de negyven étteremből csak kettő kért egy keveset, s akkor elhatározták, hogy megpróbálják a piacot. Demeterék családilag kezdtek el piacolni a finom, zsenge spárgasípokkal. Előbb Vásárhelyen, majd Kolozsváron. Gyakran válaszoltak a „mi ez” kérdésre, egyre több emberrel ismertették meg a zöldséget, s még receptet is adtak az elkészítéshez.

„Most félkilós kötéseket készítünk, de sokan vesznek egy kilót, másfelet is. A kezdetekkor háromlejes kötéseket is készítettünk, hogy minél több emberrel megkóstoltassuk” – meséli a gazda. Hozzáteszi,

még mostanában is járta meg, hogy a bácsi vett a spárgából, aztán következő héten jött reklamálni, hogy milyen virágot vetettek meg vele, hiszen nem nyílt ki, hiába tette vázába

– neveti el Ferenc. Hozzáteszi, az elején tényleg csupán három kilót adtak el Kolozsváron, a benzinpénz nem jött ki belőle. Ma már ötven-hatvan kiló spárgával mennek a kolozsvári piacra egy héten egyszer. És járnak a nagyszebenire is, az megy a legjobban. Sokat segít a közösségi háló is az értékesítésben – azt a fiatalok intézik: mindig kiteszik, hol, merre lesznek a spárgával, a törzsvásárlók pedig ismerik, várják már őket és a spárgát.

Amúgy családi vállalkozásként működnek továbbra is, Ferenc, a felesége, a lánya és a fia járnak a piacokra. Ők dolgoznak a spárgaföldön is, bár mostanság azért szükség van segítségre is. Így is a spárgaszezont úgy élik túl, hogy mindenki ilyenkor veszi ki a szabadságának a nagy részét, felváltva valaki mindig szabadságon van, és a spárgát intézi. „Éppen csak öt napot hagyok bent, hogy ki tudjam pihenni majd a spárgaszezon fáradalmait” – mondja a házigazdánk. Mert mindenkinek van a spárgán túl is munkája – míg Ferenc hentesként dolgozik, felesége az egészségügyben.

Míg a zöld spárga a szabad levegőn nő, a fehér fólia alatt – kétoldalú fóliát tesznek rá, ha a fekete van felül, gyorsabban nő alatta a spárga, ha megfordítják, akkor jóval lassabb lesz a sípok növekedése – magyarázza Ferenc, miközben kezdi kitakargatni a két sor fehér spárgát. Lassan ugyanis el kell majd kezdeni ott is a sípok szedését.

A fólia alól tücskök és békák ugrálnak ki, jól érezték magukat a melegben, s Demeterék sem bánják a jelenlétüket, ugyanis egyik sem bántja a spárgát. Egy piros, katicához hasonló bogarat nem szeret látni Ferenc a sípokon, az ugyanis megrágja a növényt, amely így megáll a növekedésben. Bio szappannal igyekeznek védekezni a bogarak ellen. Emellett azonban a spárgaültetvény szélét őzikék, vadnyulak is dézsmálták már meg, valamint a kecskék is szeretik a spárgát. Az ültetvény végében éppen ezért egy kutya őrzi a spárgasípok épségét.

A spárgasípok leszedése után válogatni, mosni, csokorba kötni kell a sípokat – idéntől egy szintén Németországból, másodkézből szerzett válogatógép is könnyíti a munkájukat. A spárgasípokat a gép egyik végén helyezik a szalagra, amely egyforma méretűre vágja az összeset, sőt, meg is mossa. A szalag másik végén csak leszedni kell a kész darabokat. Egy spárgás cégtől vásárolták a válogatógépet, Németországban már modernebbel dolgoznak: lézer vágja, lézer válogatja a spárgát. Demeterék azonban ennek a használt gépnek is nagyon örülnek. Idei újdonság a hűtőkamrájuk is, magyar állami támogatásból tudták megvásárolni, s így már jóval jobban győzik a zöldség hűtését. Ugyanis a kötésbe kötött spárgacsokrokat függőlegesen kevés vízbe állítják, s 2–5 fok között tárolják. A fehér sípok még igényesebbek – ők jégakkus hűtést is kapnak. Hasonló tárolási módot javasol Demeter azoknak is, akik spárgát vásárolnak, de nem fogyasztják el egy-két napon belül: hűtőszekrényben, kevés vízbe állítva vagy nedves rongyba tekerve akár egy hétig is finom, zsenge marad.

Demeterék nem csak dolgoznak a spárgával, szívesen eszi is az egész család. Ferenc szerint kicsi só és bors, és már mehet is a grillre – úgy a legfinomabb, de párolják is, krémlevest is készítenek belőle, a fehéret majonézesen készíti el a felesége. Sőt még savanyúságot is tesznek el belőle – úgy kell készíteni pont, mint a savanyú uborkát.

S hogy mire jó a királyok eledeleként is emlegetett spárga?

Azon kívül, hogy finom, kalóriaszegény és egészséges is. Száz gramm spárga csak 17 kalóriát tartalmaz, így nem csoda, hogy a fogyókúrázók egyik kedvence is, emellett pedig egy rostban és vitaminokban igen gazdag növény, amelyet régen gyógyhatása miatt is használtak.

A népi gyógyászatban gyulladások csökkentésére, fájdalmak csillapítására javallották. Ízületek és idegi problémák esetén is használták.

A spárga emellett igen gazdag ásványi anyagokban. Tartalmaz kalciumot, vasat, káliumot, foszfort, és remek forrása az olyan nyomelemeknek is, mint a molibdén és a fluor. Nátriumban szegény. Összetétele folytán lúgos kémhatású, tehát semlegesíti szervezetünk esetleges savasságát. Vitaminjai közül kiemelkedő a C, E, A, K, valamint többféle B-vitamin tartalma is.

Bár tíz évvel ezelőtt kezdték el, s egyre jobban is megy a „spárgabiznisz”, nem követték őket sokan az úton. Maros megyében egyedül a Beresztelke-közeli kis területen termesztenek spárgát, de Ferenc ismer valakit Kézdiszentléleken, aki még spárgával foglalkozik, és Beszterce megyében is valakit, akivel együtt szedték a spárgát anno Németországban. „Ő azonban kicsiben űzi, négy-ötezer gyökere van elültetve” – mondja Ferenc. Amikor arról kérdezzük, megéri-e, rögtön rávágja, ha nem érné, nem csinálnák. Hogy mégsem utánozzák le őket, azt Demeter annak tulajdonítja, hogy ez egy olyan befektetés, amellyel jó darabig csak gond van, s későre térül meg.

– magyarázza a gazda.

Rámutat, ő például idén azért kezdett még egy fél hektáron ültetni spárgát, mert abból csak évek múltán lesz valami, közben azonban a mostani spárgaföld körülbelül két év múlva ki fog öregedni, amikor egyre inkább elvékonyodnak majd a spárgasípok. Akkor ki kell szedni, felszántani, talajt kezelni, hagyni pihenni a földet egy-két évig, aztán újabb gyökereket ültetni, amelyek megint nem fognak hasznot hozni három-négy évig. Közben azonban beérik a most ültetett spárgaföld, így nem maradnak spárgaszezon nélkül Demeterék akkor sem.

A jövőből visszatérve még a jelent tervezi a spárgatermesztő család, az első piacuk idén április 30-án volt, s előreláthatóan június közepéig tart majd a szezon. Addig pedig minden nap munka van: a megnőtt spárgasípokat, ha nem szedik le ma, holnap dobhatják ki, mert fás lesz, s így értéktelen. „Tehát, ha esik az eső, ha süt a nap, muszáj leszedni, muszáj a munkát elvégezni, mert hanem tönkremegy.”