Ha kibővül az idilli kettes: hogyan ne legyen viszályok forrása a gyerek?

A babát váró párokat gyakran figyelmeztetik arra, hogy a baba érkezésével teljesen megváltozik az életük, hiszen új szerepet vesznek fel, a feleségből anya lesz, a férjből pedig apa, mégis kevés szó esik konkrétan arról, hogy kettejük kapcsolatát hogyan befolyásolja a baba érkezése. Pedig míg egy gyerek nagyon sok örömöt okoz, bizony számos változással és stresszfaktorral is jár: míg kicsi, addig a feladatok ismeretlenek, végtelen órákra nyúlhatnak az altatások, kialvatlanok, s emiatt türelmetlenek lehetnek a szülők, amikor pedig nő a gyerek, netán még tovább gyarapodik a család, akkor a feladatok sokszorozódnak meg, a nevelési elvek térhetnek el.

Egy, az óvodás gyermekét nevelő édesanya például arról vallott, hogy hiába viszi-hozza az apuka a gyereket az oviba, ha megbetegedik,

az édesanya „feje fáj” leginkább amiatt, hogy ki marad otthon a gyerekkel, s általában a gyerek körüli teendők az ő vállát nyomják.

De talán, amit a legigazságtalanabbnak tart, hogy ha el kell mennie valahová, akkor agyon kell szervezze az életét, míg a férje tervezhet nyugodtan, mert a gyerek úgyis otthon van az anyjával. Az önmagára fordított idő hiányát már csak szégyenkezve említi meg a harmincas évei elején járó nő – pedig mindezek gyakran okoznak feszültséget a házasságukban, ahogy az is, hogy ki milyen mértékben veszi ki a részét a házimunkából.

Egy kétgyerekes édesapával is elbeszélgettünk, aki imádja a fiait, de sokszor hiányolja azt az idilli kettest, ami megvolt a gyerekek születése előtt:

többet szórakoztak, többet jártak ki, több minőségi időt töltöttek együtt a feleségével, a gyerekek érkezése után pedig ezt csak nagy szervezés után lehet megvalósítani.

Ráadásul minden olyan bonyolult lett: nem lehet csak úgy elindulni, mert két gyereket nehéz elkészíteni, sokszor hisztis valamelyik, amire kilépnek az ajtón, már összeveszett valaki valakivel – vagyis úgy érzi, sokkal több a feszültség a gyerekekkel, mint ahogy a feladat is.

Mészáros Andrea párterapeuta általánosságban elmondhatja, hogy különböző céllal és különböző körülmények közt vállalnak a párok gyereket, és ez bizony meghatározza azt is, hogy utána a gyerek születésére hogyan reagálnak.

Vannak szomorú történetek is, ahol nagyon sok próbálkozás után, a vágyakhoz képest esetleg késve jön a gyerek, ott már nagyon sok érzelmi sérülés érte a szülőket, amire megjön az áldás. Megint más kategória, ahol a családi rendszerek nincsenek még a gyerek érkezése előtt megbeszélve, nem tiszták a határok, a gyerek issza meg a levét annak is, ha családi viszályok okozta stresszben nő fel a gyerek” – mutat rá a pszichológus.

Az biztos, hogy választóvonal, amikor gyerek érkezik a családba, ugyanakkor magasszintű stresszfaktor is, hiszen egy gyerek teljesen átszervezi a jól megszokott életünket – magyarázza Mészáros Andrea, aki éppen ezért szokta hangsúlyozni, hogy

mennyire fontos, hogy felkészülten ér-e minket a gyerekáldás vagy sem. Mert ha felkészülünk rá, akkor valójában úgy alakítjuk egy kicsit az életünket, hogy beleférjenek a változások, meg a mentalitásunk is a helyén van.

De amikor felkészületlenül ér minket, akkor nagyon nehéz elfogadni, hogy felborul az egyensúly. „Van, akinek anyagilag is megváltozik az élete, mert esetleg a gyes kevés, van, aki esetleg vissza szeretne térni a munkába, mert szereti a szakmáját, de a társadalom lelkiismeret-furdalást kelt bennük. Vannak anyukák, akik a háztartást tartják egyik prioritásuknak, azoknak nagyon nehéz, hogy ha jön a gyerek, akkor már sosem lesz minden patyolat tiszta és élére állított. Ha ezt érzelmileg nem tudod lemenedzselni, akkor a gyerek hirtelen borzasztó nagy stresszfaktorrá válik, ahogy egy munkamániás anyának is nehezebbnek tűnő változás az otthonülő anya-lét” – sorolja a pszichológus.

Hogy mégis melyek a leggyakrabban előforduló konfliktusok a gyerek érkezése miatt? A szakember, ha sorrendet nem is tudna állítani, azt látja, hogy

nagyon gyakran fordul elő, hogy beáll egyfajta irritáltság – főleg az anya életében – az alváshiány miatt, ez pedig rányomja a bélyegét a hétköznapokra is: türelmetlenné válik, már nem olyan kedves a férjével esetleg, sokan élik meg úgy a gyerek érkezését, hogy már semmi idejük önmagukra a házimunka meg a gyerek mellett.

Ráadásul – figyelmeztet a szakember – ez egy ördögi kör, ugyanis sokkal nehezebben menedzselhető az a gyerek, akit egy ideges anyuka nevel, mert a gyermek szivacsként szívja magába a mi érzelmi és mentális állapotunkat.

„Egy másik gyakori pszichológiai faktor, hogy bennünk, nőkben van egy önfeláldozói séma, ami feldolgozatlan gyerekkori traumákból fakad, és emiatt a gyerek mellett is nagyon magas elvárásokat tűzünk ki magunkkal szemben, hogy mi ugyanolyan szuper bombanők legyünk, mint előtte, minden rendben legyen a háztartással, a házassággal, a gyerekkel, esetleg még egy kis pluszmunka is beleférjen az időnkbe. És egyszerűen túlterhelődnek a nők ezzel, hogy mindent »is« akarnak, magukat esetleg teljesen félretéve” – magyarázza a pszichológus, aki igen gyakran hallja azt kimerült, kialvatlan édesanyáktól is, hogy amíg a gyerek alszik, ők a háztartással foglalkoznak.

Egy másik konfliktusforrás, hogy a gyerek mellett nagyon sokszor a házasság az utolsó helyre kerül, már a pár beszélgetései is leginkább a gyerekről, a munkáról és az adminisztratív dolgokról szólnak, hogy vásárolt-e tejet a hazatérő apa, vagy hogy miért túlórázott már megint – miközben a régi romantikus kettes megszűnik vagy átértékelődik, vagy éppen az utolsó helyre kerül, amiben benne van a házasélet is.

– említi meg a gyakori párkapcsolati történést Mészáros Andrea, rámutatva, hogy bizony gyakran érzik azt a férfiak a gyerek születése után, hogy ők háttérbe szorulnak, egyrészt azért, mert nekik jóval kevesebb feladatuk van a baba terén, másrészt meg míg eddig ők voltak az első helyen a szerelmük életében, most „mintha minden fontosabb lenne”. A szakember rámutat, hogy persze mindenhez két ember kell, és jó kérdés, hogy a férfi segít-e eleget, hogy a felesége ne legyen folyton fáradt, és a feleség tudja-e kérni – és nem elvárni – az érzelmi szükségleteit a férfitól, hogy az ne szemrehányásnak és kritikának hangozzék.

A párterapeuta rámutat, szerencsére a szakma sokat fejlődött, és vannak nagyon jó könyvek, amelyek valójában mankóként szolgálnak arra nézve, hogy hogyan őrizzük meg a párkapcsolatunk egészségét úgy is, hogy hármas vagy négyes számú lesz a családi felállás.

Tehát itt valójában a megoldások kevésbé pragmatikusak, mintsem inkább a mentalitásunknak a megváltozásában rejlenek. Ha megtörténik ez a fajta mentalitásváltás, hogy a kapcsolat az a gyermek bölcsője, és azt is pont a gyermek miatt kell ápolni, akkor már kevésbé lesz lelkiismeret-furdalásom, hogyha mondjuk beadom egy órát egy játszóházba a gyereket, miközben én lehet, beszélgetek egyet és kávézok egyet a párommal. Kevésbé lesz lelkiismeret-furdalásom, hogyha hétvégén a nagyi sétáltatja meg a gyereket, ameddig én tudok egyet aludni, pihenni vagy a párommal lenni gyerekmentesen” – javasolja Mészáros Andrea.

Hozzáteszi, a pszichológia azt mondja, hogy

naponta minimum húsz percet kellene aktív figyelemmel beszélgetni a társunkkal ahhoz, hogy ne idegenedjünk el.

Ha ez nem történik meg, akkor egy csomó minden történik a másikkal, amiről én nem fogok tudni. Kezdetben csak egy-két hónap telik el, utána fél év, utána egy év, és már nem tudom, hogy a másikkal mi van.

A párterapeuta szerint sokat tehetünk azért, hogy a párkapcsolatunk a gyerek érkezése után is működjön: amellett, hogy igyekszünk napi húsz percet aktív figyelemmel beszélgetni vele, érdemes rangsorolni a házasságot is:

hetente legyen egy-két este, amikor a gyerek lefektetése után tudatosan randizunk, együtt vagyunk, még akkor is, ha ez egy otthoni aktivitás.

A szakember hozzáteszi, ezeknek az apró dolgoknak az alapja az, hogy mindig meg van tervezve, és mind a két fél elfogadta, hogy igen, hetente egy-két este valójában csinálunk valamit együtt, még akkor is, hogyha az csak a hálószobában történik a gyerek lefektetése után. „Más jellegű trükk, ami már az intimitás felé és a szexualitás felé visz, az az, hogy megértsük, hogy a gyerek mellett a várakozás az kincset ér. Fokozza az érdeklődést és fokozza a vágyat a másik iránt. Ne úgy gondolkozzunk, hogy az már nem ízlik, amit elterveztünk, hanem pont azáltal, hogy megterveztük, a várakozással fokozódik az érdeklődés, és már ha hétfőtől várjuk a vasárnap délutánt, amikor a nagymama elviszi három órára a gyereket, akkor az egy sokkal izgalmasabban telő hét lesz. Emellett persze a spontaneitást sem érdemes elhagyni, ha éppen egy órával tovább alszik az egyik nap a gyerek, akkor azt használjuk már ki.

– mondja határozottan a pszichológus.

Hogy a gyerek növekedésével általában jobb lesz vagy rosszabb a párkapcsolat, nyilván esetfüggő, de azért gyakorlati értelemben minél nagyobb a gyerek, annál kevesebb időd van, mert ugye az elején még sokat alszik, aztán egyre kevesebbet, aztán a nő, hogyha visszatér a munkába, még kevesebb ideje lesz, és ha nagyobb a gyerek, sokan mondják, hogy több a konfliktus is. A párterapeuta azonban úgy látja, hogy csak abban a változatban több a konfliktus, hogyha a szülők nem osztják le a feladatokat. „Ha egy egyenlőtlen elosztású kapcsolatban mind a két fél dolgozik, de délután a gyereknevelésből és a háztartásból viszont már csak az anyuka veszi ki a részét, és az apuka köszöni szépen, kipiheni magát, akkor ez egy igazságtalan elosztás, és az anyuka biztos, hogy ki fog égni, túl fáradt lesz, az apukát fogja hibáztatni, ezeknek a veszekedéseknek kiteszik a gyerekeket is, ami egyértelműen érzelmi sérülést okoz nekik. Ha jól vannak ezek a szerepek leosztva, hogyha egyenrangú félként mind a három területen, mind a gyereknevelésben, mind a háztartásban és a munkában az apuka és az anyuka a kiegyezés szintjén van együtt, akkor jelentősen kevesebb a konfliktus.”