Zölden másképp, nőerővel

Árrés, üzleti modell, vállalati stratégia – minden bizonnyal ezek a fogalmak nem tartoztak Andi és Imola érdeklődési körei közé bő egy évvel ezelőtt, ám a koronavírus-járvány berobbanásával mindketten egy számukra új világ felé nyitottak – derül ki, amint a kánikula elől Andiék hűvös teraszán keresünk menedéket. És az új világ kapuját a mikrozöldek jelentették. Kacagva mondják, számukra legtutibb módszer a mikrozöldek felhasználására a zsíros vagy a vajas kenyér, de büszkén mutat egy fotót Imola, amelyen az epres sütiket is mikrozöldekkel dobták fel. Látványos és ínycsiklandozó.

Mikrozöldek a gyermekszobában

Ekkor bukkantunk erre a módszerre, amit alkalmazunk, és hozzáláttunk a termesztéshez” – meséli Andi.

Ebben a fázisban csatlakozott hozzá barátnője, Imola, s így indult el mindkettejük életében egy kihívásokkal teli, izgalmas időszak: mindamellett, hogy korábban ugyan fogyasztották a mikrozöldeket, azok termesztése, illetve a köréjük épülő vállalkozás elindítása újszerű volt. Annyira türelmetlenek voltak – mesélik –, hogy az első mikrozöldek Andi gyermekeinek szobájában termettek, hat hétig voltak ott, s aztán elkészült a garázs, ahová végül beköltöztethették az eszközöket.

Amikor kint kánikulai meleg tombol, a mikrozöldek társaságában kellemesen el lehet nézelődni, a benti húsz Celsius-fok szinte frissítően hat. Kisgyermekes család portáján járunk, s ez nem csak az udvaron hagyott játékokból derül ki, hanem az is erre enged következtetni, hogy látom, Csukás István Mirr-Murr kalandjainak több kötete is nehezékül szolgál a csíráztató polcokon. A kis helyiségben a mikrozöldek nem földben, hanem kenderágyon teremnek. Mint vendéglátóim mesélik, a csírázás az a fázis, amit felügyelni kell, amíg a csíráztató polcon vannak a magvak, naponta át kell forgatni azokat, permetezni kell vízzel, majd ezt követően kerülnek át az automatizált öntözőbe, ahol mesterséges fényt kapnak napi 10-12 órán keresztül.

A teremben szabályozni tudják a meleget, a hideget, a levegő nedvességtartalmát.

Az optimális hőmérséklet 20-22 fok, míg a nedvességtartalom 30 százalékos.

Reggel és este is időt kell szánni rájuk, s bár az utóbbi időben szinte önmagától alakult ki, hogy ki mikor milyen fázisban kapcsolódik be, folyamatosan egyeztetnek a teendőkről.

„Kicsit minden fázishoz kell értsünk, mert megtörténik, hogy egyikünk másikunk elutazik. Mindegyikünk ültet, öntöz, forgat” – jegyzi meg Imola. Erőssége az adminisztráció, az Excel-táblázatok készítése az ő világa, ő kalkulálja ki, hogy mit mikor kell ültetni ahhoz, hogy megfelelő időben szállítani lehessen a megrendelőhöz. „Vannak bizonyos paraméterek, amiket be kell tartsunk, vannak magvak, amelyeket előáztatunk bizonyos időre, mert ha nem, nehezen pattintják meg a magházat. Úgy kell áztatás alá tenni, hogy tudod, mikor van az az intervallum, amikor el tudod ültetni. A munka és a gyerekek, a család mellett ez elég komoly logisztika” – magyarázza Andi.

Mintegy ezt alátámasztva hozza fel példaként Imola, hogy amikor a borsó számára 12 órás előáztatás szükséges, figyelni kell arra, hogy mikor kerülnek a borsószemek víz alá.

– mosolyog Imola.

Rengeteg kihívás elé állította őket az elmúlt esztendő – mesélik – hiszen A-tól Z-ig fel kellett építeniük a kis vállalkozást, a termeléstől az eladáson keresztül a számlázásig, könyvelésig, az emberekkel való kapcsolattartásig minden rájuk hárult. Ezek az új helyzetek pedig motiválták őket, igyekeztek felnőni a feladathoz. „Mostanig nem tudtam, hogy mi az, hogy árrés, ezzel a fogalommal az orvosi szakmában nem találkozol. Mindketten képzésekre kezdtünk járni, utánaolvasunk, előadásokon veszünk részt, nagyon élvezzük” – jegyzi meg Andi. Nevetve fűzi hozzá, hogy az eredeti terveket családi vállalkozás köré fűzték, „aztán amikor papírozásra, cégalapításra került sor, ketten maradtak, férjeik lemorzsolódtak”. Ettől eltekintve ha szükség van rájuk, segítenek, legyen az ültetés, kiszállítás vagy a méretes tálak tisztántartása.

Emberileg is gazdagodtak a mikrozöldek által – derül ki a beszélgetés során. Imola azt mondja, ő egy évvel ezelőtt igen kevés embert ismert Csíkszeredában, most viszont ez jelentősen megváltozott, rengeteg telefonszámmal, ismerőssel gazdagodott. „Előbbre visz ez engem is, hiszen a társadalmi kapcsolatok fontosak a mai világban, a járvány megmutatta, hogy mennyire nem vagyunk jól, ha nincsenek. A sok ismerős mellé sok pozitív visszajelzés is érkezett. Én úgy érzem, hogy kinyíltam, hiszen én egy zárkózott, introvertált ember vagyok, de rájöttem, hogy ezek a tulajdonságaim nem visznek előre. Próbálom megtanulni a kedvességet, hogy érdeklődő legyek, kommunikáljak az emberekkel, és e tekintetben úgy érzem, változtam. Olvasok, érdeklődők, előadásokat hallgatok, kíváncsi vagyok, hogy lehetek jobb és több. Most már nagyon jól tudom, hogy ha például elmegyünk beszélgetni egy séffel, nyitottabbnak kell lennem, beszélgetni kell, társalogni. Rájöttem, hogy ez mennyire fontos. Ezt a részét élvezem, úgy érzem, fejlődtem, s akarok fejlődni” – magyarázza lelkesen.

Andi és Imola mikrozöldjeinek felvásárlói jelenleg a környékbeli éttermek, ugyanis a magánszemélyek számára a kiszállításokat egyelőre leállították. Mesélik, folyamatosan merülnek fel újabbnál újabb helyzetek, amit meg kell oldaniuk. Arra mindketten jól emlékszenek, hogy egy alkalommal olyan magot szereztek be, ami az ültetés után megposhadt, bármit is tettek. Arra gondoltak, ők rontanak el valamit, de aztán kiderült, a maggal volt a baj. Az ilyen „necces helyzetek” dacára a különböző éttermek konyháin minden héten ugyanazon a napon, a már megszokott minőségben várják a csíkszeredai mikrozöldeket.

Új magokkal is kísérleteznek – derül ki –, ami eleinte nem is olyan egyszerű, hiszen ki kell tapasztalni hány napot kell csíráztatni, hány napot maradhat fényen. A szállítás mindig ugyanazon a napon történik, kell már a rutin abban, hogy minden arra az egy napra érjen be.

Közben arról is beszélgetünk, vajon mennyit alakított kapcsolatukon, mire tanította őket a közös vállalkozás. Az első és legfontosabb a sorban az egymás iránti türelem – szögezi le Andi.

– nevet Andi.

Imola is egyetért vele, sokkal több olyan helyzet van a kapcsolatukban, amit empatikusan kell menedzselniük, mindamellett az sem elhanyagolandó, hogy korábban közösen kirándultak, nyaraltak, ám a közös vállalkozás elindítása óta erre nem volt alkalom. Erre bizony megoldást kell találni – szögezik le egyöntetűen. „Ha korábban úgy éreztem, hogy Andi életének nem minden mozzanatával értek feltétlenül egyet, azt mondtam, az az ő problémája, nem tartozik rám. De most már, hogy közös ügyeink vannak, az én problémám is. És ez kölcsönös” – utal Imola az összecsiszolódás szükségességére.

Retek, borsó, brokkoli, napraforgó – a nyerő négyes, de van koriander, amaránt, bazsalikom, metélőhagyma, s most próbálkoznak a citromfűvel. Állítják, egyszerű vajas vagy zsíros kenyeret, ha megpakolunk például retek mikrozölddel, nincs is annál jobb, de a salátához is kimondottan jól passzolnak ezek a zsenge zöldek. A szomszédos cukrászlaborban például az epres süteményt bolondította meg egy kis mikrozölddel a cukrász – kimondottan jól állt a sütinek. Volt periódus – kacag nagyot Imola –, amikor „durván mikozöldeket evett mindenhez”, amikor ösztönöznie kellett magát arra, hogy leálljon a fogyasztásukkal, de nem sok sikerrel. Meséli, lánya, Réka előszeretettel visz mikrozöldes uzsonnát iskolába, népszerűsíti az osztálytársai körében.

A mikrozöldekkel való foglalkozás merőben más, mint amivel nap mint nap, 24 órában foglalkoznak. S ettől jó – állítják. „Amikor úgy kezdem a napomat, hogy bemegyek, s látom hogy valami nő, pozitív energiával töltődök fel. Így jó indítani a napot” – mondja meggyőződéssel Andi.