Maradékmentés: tervezzünk vagy legyünk kreatívak?

Nekem is egész héten azon kattogott az agyam, hogy még mit csináljak a maradék ételekből, mielőtt végleg ehetetlenek lesznek. Így erre a hétre egy olyan témát hozok, ami szorosan kapcsolódik a maradékmentéshez és élelmiszerpazarláshoz.

A 2022-ben összegyűjtött adatok alapján egy átlag európai lakos 129 kg élelmiszert dob el évente. Ugyanebből a kutatásból kiderül, hogy

Románia leginkább a sereghajtókhoz tartozik, nálunk évi 181 kg élelem kerül a kukába átlagosan fejenként.

Ez a mennyiség tartalmazza a termelés és feldolgozás során, a vendéglátásban, a kereskedelemben, az élelmiszerláncokon való logisztika és a háztartásokban keletkező hulladék mennyiségét. Ebből a háztartásokban átlagban évi 99 kilogrammot termelünk fejenként, vagyis egy négytagú család naponta kicsivel több mint egy kilogramm ételt dob ki.

A legtöbb tudatosító kampány keretében egyik leghatékonyabb módszer, amivel el tudjuk kerülni, hogy étel kerüljön a kukába az,

ha előre végiggondoljuk a heti menüt, minden napra kitaláljuk a recepteket a reggelihez, ebédhez, vacsorához és a fő étkezések közötti „nassoláshoz”,

kiszámoljuk és összeírjuk a hozzávalók listáját, tervezünk, tervezünk és tervezünk.

Kizárólag bevásárlólistával és semmiképpen sem éhesen mehetünk csak bevásárolni, így nagy eséllyel elkerülhetjük az impulzusvásárlást. Ez a kulcsa, hogy ne halmozzunk fel sok olyan ételt, amit majd nem tudunk elfogyasztani, mielőtt megromlik. Ez a módszer egy nagyon hatékony útja annak, hogy csökkenteni tudjuk az élelmiszerpazarlásunk. Viszont ennek a módszernek is, – mint az életben mindennek – van negatív oldala is.

Eddigi tapasztalataim alapján, bármennyire precízen tervezünk meg valamit, a jövőbe mégsem tudunk belelátni, és a legtöbb esetben kellően sok előre nem látható körülmény alakul úgy, amitől a terv, ilyen vagy olyan mértékben, rendszerint felborul. A menütervnél ilyen körülmény például a családtagok étvágya (vagy finyássága), de a kész étel mennyiségét sem lehet olyan precízen kisakkozni, hogy mindig elég legyen és soha ne maradjon meg. Szóval az én tapasztalatom az, hogy

a menüterv hátránya, hogy legtöbbször nem az alapanyagokból lesz maradék, hanem a főtt életből,

és ha a hét minden napján marad valami, amit ráadásul össze sem lehet kombinálni a hétvégi menühöz, akkor nagy eséllyel kerül a szemétbe.

Én egy másik módszer híve vagyok, amelynek azt a nevet adtam, hogy „főzz abból ami van”. Ezt a módszert alkalmazva

nem a recepthez vásároljuk meg a hozzávalókat, hanem az elérhető alapanyagokból kreálunk egy receptet.

Ennek a módszernek az egyik legfontosabb alapja a kreativitás, amihez viszont elengedhetetlen egy kellően biztos tájékozódás a főzés tudományában. Legyen ez a módszer egyik hátránya. Ennél a módszernél bátran választhatjuk azokat az alapanyagokat, amelyek éppen szezonálisak a piacon vagy a kedvenc termelőnknél, amelyek a legjobban néznek ki, vagy amit éppen megkívánunk, de az sem rúgja fel az előre kitalált tervet, ha váratlanul hozzájutunk valami extra alapanyaghoz, például ha a szomszédasszonyunk beállít egy nagy tál zöldpaszullyal vagy salátával.

Egy fenntarthatóbb életmód, amire én is törekszem, szinte megköveteli, hogy

amennyire lehet a helyi, szezonális és vegyszermentes termékeket válasszuk a globális piacon termelt és sokezer kilométereket utaztatott alapanyagokhoz képest.

Ez a törekvés viszont határozottan megbonyolítja az étkezésünkhöz szükséges alapanyagok beszerzését, így ha felvillan egy apró kis lehetőség, hogy valami finom helyi kézműves ételt vagy terményt vásároljak minimális energiabefektetéssel a részemről, akkor biztosan lecsapok rá. És ha úgy látom, hogy éppen belefér az időmbe, és pont olyan alapanyagról van szó, amit érdemes későbbre is tartósítani, akkor szinte biztos, hogy nagyobb mennyiséget veszek és befőzöm (vagy fagyasztom vagy aszalom). Talán ezért van, hogy nekem sokkal inkább bevált ez a „főzz abból, ami van” módszer, mert kellően rugalmas ahhoz, hogy ne kelljen kompromisszumot kössek az alapanyagok minőségével kapcsolatban.

Összegzésképpen: mindkét módszer hatékony, bármelyiket választhatjuk, ha fontos számunkra az élelmiszerpazarlásunk csökkentése. Mindkét módszernek vannak előnyei és hátrányai, így azt javasolom, hogy mindenki azt az utat válassza, amelyik a legjobban alkalmazkodik az ő saját életmódjához, lehetőségeihez, elveihez, habitusához. Merjünk próbálkozni, kísérletezni, sőt, az sem baj, ha ezt az egészet néha elengedjük, de lényeg, hogy ha nem muszáj, ne dobjunk ki ételt.

Zöldebb konyha - avagy hogyan táplálkozzunk fenntarthatóbban, egészségesebben?

Tudatos. Környezetbarát. Természetes. Fenntartható. Bio. Szezonális. Helyi. Csupa trendi kifejezés manapság. Ezekkel a szavakkal szinte bármit el lehet adni. De vajon mit is takarnak ezek a szavak?

A böjt a szezonalitás tükrében | Zöldebb konyha

A böjt egy hihetetlenül sokrétű kulturális, vallási szokás. Egy teljes testi és lelki megtisztulási folyamat, amely keretében felkészülünk a keresztény kultúrkör két legnagyobb ünnepére, a húsvétra és a karácsonyra.

A húsvéti menü – a fülétől a farkáig | Zöldebb konyha

Városi „blokkos” leányként nőttem fel, annyi közöm volt a falusi gazdálkodáshoz, amennyit a nagyszüleimnél láttam. Kicsit több mint tíz éve költöztem falura, és bevallom, egyik legnagyobb fejlődésemnek azt tartom, hogy megtanultam tyúkot vágni.