A fegyvertartás nem presztízskérdés

„Nemrég találkoztam egy olyan érdeklődővel, aki el szerette volna végezni a fegyver- és lőszerismeretek kurzust, mondván, hogy egy férfinak kell legyen fegyvere. Megkérdeztem miért, mi szükség van rá. Hát, hogy legyen, válaszolta. A fegyverek birtoklását, viselését, használatát, hogy ki milyen fegyver vásárlására jogosult – vadász, sportlövő vagy önvédelmi fegyver, ami lehet éles, gáz vagy gumi töltetű –, a törvény szigorúan szabályozza kategóriájuknak megfelelően. Az önvédelmi fegyvert az arra jogosult személy rejtve magánál tarthatja, és önvédelemre használhatja a törvény által megszabott keretek között, de például nem mehet vele tömegbe vagy közintézményekbe, ugyanakkor lőtéren gyakorolhat vele. A vadász vadászatra használhatja fegyverét, vagy lőtéren gyakorolhat vele, a sportlövő pedig a lőtéren használhatja a fegyverét.

A fegyver, ahogy felénk mondják, egy nyűg, de mi, a lövészetet kedvelő személyek ezt a nyűgöt szívesen elviseljük. A fegyvertartás nagy felelősségtudatot igényel” – szögezi le indulásból András Róbert. Ma már egyre többen vásárolnak önvédelmi fegyvert, de hogy ki milyen típusúra jogosult, azt újra csak a törvény szabályozza. Vannak olyan személyek, akik jogosultak az éles önvédelmi fegyverre, ilyenek azok, akik a rendszerben dolgoznak, rendőrök, katonák, bírák. „De még így is feltevődik a kérdés, hogy minek az éles fegyver? Önvédelmi célra megfelelőbbnek tartom a gumilövedékes fegyvert. Az önvédelemnek is megvan a jogosultsága, és jó, ha tisztában vagyunk vele: azért, mert valaki az életünk kioltására nem alkalmas eszközzel támad meg, mondjuk egy üres műanyag palackkal fejbe akar ütni, vagy mert sérteget, nem lehet rálőni. Sokszor látjuk a hírekben, hogy összekoccan két autó, és ugranak ki a fegyverrel, de erre nem ez a megoldás” – jegyzi meg.

Amennyiben valaki fegyvertulajdonossá szeretne válni, amellett, hogy beszerzi a szükséges dokumentációt, egy fegyver- és lőszerismereti tanfolyamot is el kell végeznie. Ugyanakkor meg kell okolni, hogy miért szeretne fegyvert vásárolni, és ha kérése megalapozott, megkaphatja a vásárlási engedélyt. Amint megvásárolta a fegyvert, három napon belül be kell jegyeztetnie a rendőrségen, és ettől kezdve használhatja. A fegyverek otthoni tárolására, illetve szállítására is szigorú szabályok vonatkoznak.

„A fegyvert egy erre a célra gyártott táskában vagy dobozban szállítjuk, javasolt, hogy ez legyen zárható. Ugyanakkor fegyverzárat használunk a biztonságos szállítás érdekében, zárdugattyús fegyvereknél például a zárdugattyút kivesszük. Egyébként, mielőtt a hatóságok megadnák rá az engedélyt, az igénylő lakásán azt is leellenőrzik, hogyan tárolja majd a fegyvert. Ez ugyanis egy rejtett, beépített fémszekrényben kell legyen. Nem úgy van, hogy belépünk a házba, és a fegyver ott van az előszobában, hogy mindenki jól lássa” – fűzi hozzá.

„Ismerni kell a viseléssel kapcsolatos törvényeket, a szankciókat, de meg kell tanulni a fegyver működését, összetételét is. Van lőszerismeret, ballisztika, elsősegélynyújtás, majd következik a gyakorlat szárazon, később élesben is, azaz lőtéren” – válaszolja András Róbert a fegyver- és lőszerismereti tanfolyam mikéntjét firtató kérdésemre. Tőle tudom meg egyébként, hogy négy nagyon fontos alapszabálya van annak, hogy hogyan használjuk biztonságosan a fegyvert.

„Mindig úgy kell kezelni, mintha töltve lenne, mondják is a nagy öregek, hogy töltetlen fegyver nem létezik. Az ujjunkat nem tesszük az elsütőbillentyűre, csak amikor lőni akarunk, és meggyőződtünk róla, hogy lőhetünk. A fegyvert mindig lőirányba tartjuk. A lövés előtt mindig meggyőződünk, hogy a cél lőhető, vagyis, hogy senkit és semmit nem veszélyeztetünk, azaz nem lesz átlövés vagy a visszapattanó, esetleg félrepattanó lövedék nem veszélyeztet senkit. Minden lövedékről, ami kimegy, felel a fegyvert használó személy. Ez olyan, mint a tízparancsolat, vagy még fontosabb” – szögezi le a lövészetoktató.

Csíkszeredában és környékén – jegyzi meg András Róbert – a legnagyobb arányban a vadászok rendelkeznek fegyverrel. „Régen az üzletemberek között presztízskérdés volt egy önvédelmi fegyver birtoklása, még akkor is, ha az illető nem használta. Most jön az új generáció, aki érdeklődik, de ők még mintha nem mérnék fel, hogy a fegyvertartásnak komoly szabályai vannak. Ugyanakkor szép számban vannak olyanok is, akik már lemondanak a fegyvertartásról, mert nem szükséges. Milyen veszélyre kell önvédelmi fegyver?

Van, aki azt mondja, jó, ha van otthon. Sokszor hallok olyat, hogy az erdőt járják, bicikliznek, és a kutyák miatt nem gázspray-t vagy sokkolót használnak, hanem gumilövedékes önvédelmi fegyverrel indulnak útnak” – magyarázza.

A fegyvert pedig nem elég csak birtokolni, hanem karban is kell tartani – derül ki András Róbert szavaiból. Ha nem használják gyakran, időnként nem árt ellenőrizni. Van olyan fegyver, ami nagyon igényli a pucolást, van, ami kevésbé. „Fegyvert lehet birtokolni mint munkaeszközt, mint önvédelmi eszközt, mint sporteszközt, de mindegyik esetben nagyon fontosnak tartom a biztonsági szabályok betartását, a fegyverrel való gyakorlást, edzést. Lövészeti versenyek, képzések végén a kiértékeléskor szokták mondani, jó gyakorlatot zártunk, ha mindenki sérülésmentesen megy haza. Ha megfelelő alázattal kezeljük a fegyvert, és betartjuk a szabályokat, akkor elkerülhetjük a balesetet, ami a fegyverek esetében legtöbbször sajnos végzetes” – mondja a lövészetoktató.

 A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2019. március 22-én.