Apák kilenc hónapja. Hogyan élik meg a várakozást és a gyermekükkel való találkozást a férfiak?

Boldogság és némi félelem lett úrrá rajta, amikor megtudta, hogy a párja várandós – mutatott rá Emil, akinek első gyermeke születése november végére várható. A húszas évei elején járó fiatalemberben a baba érkezésének hírére olyan kérdések is megfogalmazódtak, hogy vajon minden rendben lesz-e, hogy valóban most van itt az ideje a gyerekvállalásnak, hiszen nemrég kezdett el dolgozni egy új munkahelyen, és közben még mesteri tanulmányokat is folytat. De úgy véli, ezek az apró aggodalmak, a személyes preferenciák és az önzőség nagyon hamar levetkőzhető egy ekkora érték fejében.

– osztotta meg velünk. Elmondta, nem szeretne apás szülést, ebben meg is egyeztek a feleségével.

Mint fogalmazott, az állandó figyelmet ebben az időszakban teljes mértékben senki nem tudja megadni a párjának, hiszen a férfiaknak is megvannak az ügyes-bajos dolgaik, sok stresszfaktor terheli a mindennapjaikat, de teljesen más viszonyulásról van szó attól a pillanattól, amikor megváltozik egy férfi státusa. „Férfiból tulajdonképpen apastátusba váltasz, és már nem a saját dolgaidra figyelsz, hanem a család dolgaira. Mindenképp érzem magamban a felelősség súlyát.” Kiemelte, ez egy nagyon hálás időszak olyan szempontból is, hogy a párok sokkal jobban odafigyeljenek egymásra.

Arról is szó esett, hogy náluk a fészekrakási ösztön fokozatosan épült fel, de nagyon korán elkezdődött. A babonák ellenére elkezdtek babaholmikat vásárolni, tervezgetni. „A legnagyobb összerázó esemény az volt, amikor kifestettük és berendeztük a gyerekszobát. Nem baj, ha a kismama is mozog egy kicsit, sőt, azt érzi, hogy hasznos, és nem betegként van kezelve” – emelte ki. Úgy véli,

a félelmei leendő apaként leginkább abból fakadnak, hogy sok az ismeretlen összetevő.

„Ugyanakkor azt érzem, hogy tehetetlen vagyok. Mert a ház körüli problémákra a férfiak nagyrésze megoldást tud a párjának kínálni. Abban is, hogy elszaladjon a gyógyszertárba, hogy bevásároljon, főzzön, elmosogasson. De amikor látod, hogy a kedvesed plusz terhet hordoz, bármennyire áldott állapotról beszélünk, vagy akármennyire kedves nekünk ez a babavárási állapot, nem tudsz segíteni neki. Ez a tehetetlenség az, ami dolgozik bennem, hogy ha valami probléma adódik, nem tehetek semmit. Ezzel a tudattal kell valamit kezdenem, hogy ez a tehetetlenség bizalomba forduljon át úgy a párom felé, mint az egészségügy és a leendő gyermekem felé.”

„Semmi baj, az elején egy kicsit rossz lesz, de aztán meggyógyulsz” – mesélte kacagva Attila, hogy mit mondott, amikor egyik nap hazaért, és a párja mutatta a gyorsteszt eredményét. Aztán gyorsan világossá vált számára, hogy ez bizony nem Covid-teszt, hanem azt mutatja, hogy kisbabájuk lesz. „Nem terveztük, de nagyon-nagyon örültem neki. Hamar tudatosult bennem, hogy apa leszek, és az első lépés az volt, hogy közösen csináltunk egy költségvetést. Szépen beosztva félretettük a pénzt, megvásároltuk a szükséges holmikat, és két hónapja úgy állunk, hogy csak a baba hiányzik. A pelenkázótól kezdve a babahordozón, babágyon, pelenkán keresztül a kicsilámpáig minden megvan, nagyon tudatosan készültünk, egy hónapja már a kórházi csomagot is összeállítottuk” – magyarázta a harmincon túli férfi, akivel a kisbabájuk születése előtt néhány nappal beszélgettünk. Azóta már a babaágyat kis tulajdonosa birtokba is vette.

Attila azt is megosztotta velünk, hogy érezte a felelősségét annak, hogy családapa lesz, de nem volt stressz, félelem benne, ha arra gondolt, hogy éppen apává válik.

Elmondta, izgalmas volt, amikor először kísérte el a párját az ultrahangos vizsgálatra, és a későbbiekben is csodálatos volt végigkövetni a baba fejlődését. Sokat segített ebben az időszakban az is, hogy követte a folyamatokat, illetve hogy apáknak szóló szülésfelkészítőn is részt vett. „Nagyon hasznos volt a felkészítő, több információt kaptam a szülésről, születésről, mint addig harminc év alatt összesen. Ugyanakkor a kórházlátogatáson is érdemes részt venni. Megismered a helyszínt, tudod, hogy hol van a vajúdó, a szülőszoba, az hogyan néz ki, hol leszel, amikor születik a gyermek, mit csinálsz. Apás szülésre készültünk, ez is természetesen jött, hogy ha van ilyen lehetőség, éljünk vele.”

Úgy véli, bizonyára segített az is a párjának az elmúlt kilenc hónapban, hogy érezhette, hogy nincs amiért aggódjon, hiszen mindketten nagyon várták a baba születését, és közösen készültek erre. A férfi amiként tudta, próbált segíteni neki a mindennapokban is. „Megosztottuk a mosogatást, a ruhateregetést, megvolt, hogy ő mennyit emelhet, ha vásárolni mentünk. De nem kellett különösebben rágörcsölni erre, hogy milyen terhet hogyan vegyek le, mert jött magától. Az, ha stresszel az apuka, jót semmiképp nem tesz, rosszat pedig nincs amiért csinálni a gyermeknek, mert nyilván az anya is érezni fogja, ha apuka hirtelen a kapuzárási pánikban elkezd kijárni, és elkezdi élni az életét még az utolsó hónapokban. Az nagyon sokat segít, ha minél nyugodtabb, elfogadja és odaáll emellé. Ez az egyetlen jó megoldás” – hangsúlyozta.

Tamás egy kétéves kisfiú édesapja, elsőgyermekes apaként világosan emlékszik a várandósság időszakára. „Megijedtem, amikor megtudtam, hogy apa leszek, mert a nyakamba szakadt a felelősség érzése, ami azóta is tart, és valószínű, hogy életem végéig tartani fog, de most már csak hullámokban jön. Emlékszem, hogy amiután a párom elment az első vizsgálatra, édesapám kérdezte, hogy mi a helyzet. Mondtam neki, hogy jól meg vagyok ijedve. Ő pedig viccesen megvigasztalt: »ó, hadd el, valahogy felhányódik«. És ez rám megnyugtatóan hatott, hogy hiába aggódunk az ismeretlen miatt, lesz valahogy.”

Mint mesélte, a felesége a járvány időszakában volt várandós, és ő nem kísérhette el őt a vizsgálatokon.

Felelevenítette az ijedtség, a vágyakozás, várakozás, az ismeretlentől való félelem és a rettenetes nagy szeretet érzése kavargott benne. Úgy fogalmazott, nem gondolta volna, hogy már akkor el lehet kezdeni szeretni egy gyereket, mielőtt megszületett volna. „Kezdő apaként olyan érzéseket indított el bennem, amiket nem gondoltam, hogy képes vagyok érezni. A gyerek érkezésével nem változott meg radikálisan az életünk, hanem valami több adódott hozzá. Inkább a komfortzónánkon változtatott, és mint férfinak, megváltoztatta a fontossági sorrendet. Hogy most mindenben ő az első, hogy neki jó legyen.” Hozzáfűzte, a várandósság időszakában az érezte, hogy mindent meg kell tegyen, ami a párja és a kicsi kényelmét szolgálja. A fészekrakást, a babaszoba kialakítását együtt tervezték, és közösen alakították ki, az apróbb dolgokat a felesége szerezte be. „Férfiként az is bennem volt, hogy ott van az a nő, akit szeretek, aki most kockára teszi az életét, az egészségét, hogy egy új életet hozzon a világra, és én teljesen tehetetlen vagyok, nem tudok mit tenni, mert semmi irányításom nincs az események fölött. És ezt el kell fogadni. Kezdetben ott volt a rózsaszín felhő, de azért szétpukkant, az első hányásnál már szétpukkan. Onnantól kezdve az, hogy mintegy külső megfigyelője lettem az egésznek, arra késztetett, hogy próbáljam megteremteni a komfortot, a nyugalmat, a békességet. Ebben lehet óriási szerepük az apáknak.”

Olyan gondolatok is foglalkoztatták, hogy milyen apa lesz, meg tud-e felelni majd, el tudja-e tartani a családját, milyen mintát ad majd át a kicsinek, és hogy ő a felelős értük.

„Nem uralta a szorongás az egészet, de szerves része volt a várakozásnak. Mindez addig tartott, amíg meg nem fogtam a gyermeket. A feleségemmel pedig sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Letisztult bennünk, hogy most már bármi történik az életünkben, minket összeköt valami, ami életünk végéig tart.”

Vitos Mária szülésznő, az Aranyóra szülésfelkészítő vezetője és IBCLC laktációs szaktanácsadó a felkészítőkön tapasztaltakról elmondta, azt látja, hogy a leendő édesapák mindenképp izgulnak, látszik, hogy formálódik bennük az apaság, ugyanúgy, mint a nőkben az anyaság. „Van izgalom is, félelem is, öröm is, kíváncsiság is. Kutatások igazolják, hogy a férfiakban is vannak hormonszintváltozások, és van egy átrendeződés a szürkeállományban, úgy ahogy az anyáknál az anyaság idején. Ugyanúgy emelkedik az oxitocin, hogy erősödjön a kötődés, viszont csökken a tesztoszteron, hogy a férfiasságuk háttérbe szoruljon, és még gyöngédebben bánjanak a babával. Érdekes, hogy még a prolaktin, ami a nőknél a tejtermelődésért felelős, a férfiakban is emelkedik, azért, hogy a fészek biztonságos legyen. Járok otthonokba szoptatási szaktanácsadásra, figyelem a férfiak hozzáállását az anyatejes tápláláshoz, és tudom erősíteni és tanúsítani, hogy abban a párkapcsolatban, ahol a férfi támogató, tovább tart a kizárólagos szoptatás, és a teljes szoptatási időszak is hosszabb, ami a baba egészségére nézve nagyon fontos.”

Mint mondta, a férfiak viszonyulásában a szüléshez óriási változás ment végbe a múlt századhoz képest. Hangsúlyosabban részt vesznek a várakozásban, elkísérik a párjukat a várandósgondozásra, ott vannak a szülésnél.

Kraft Hunor szülész-nőgyógyász ezzel kapcsolatban kiemelte, nem csak az a fontos, hogy az apa ott van-e a szülésnél, hanem az, hogy mennyire kapcsolódik be a várandósság időszakába. „Ugyanazokon a lelki folyamatokon is végigmennek, mint a nők, de ugyanazokat a testi tüneteket is produkálják: súlybéli gyarapodás, hányinger, fejfájás, éjszakai álmatlanság, tehát minden testi tünet megjelenhet náluk is a kilenc hónap alatt. Ugyanakkor a kapcsolatok szempontjából az is kiderült a kutatások során, hogy az apa mindig a gyerek érdekeit, jólétét nézi, van egy furcsa átrendeződés a párkapcsolatban. A szülés kapcsán konkrétan ez úgy jön elő, hogy szorong amiatt, hogy a gyerek rendben lesz-e.”

Miklós Csongor pszichológus kutatási témája a szülésfelkészítő szerepe az apás szüléseknél. De, mint mondja, ő maga teljesen másképp élte meg, mint ahogy a szakirodalomban áll.

A nőknek természetes módon kialakul abban a kilenc hónapban, az apák tudatosan kell ehhez hozzáálljanak. Még lelkiismeretfurdalásom és félelmem is volt az elején arra vonatkozóan, hogy meglesz-e a kötődés. A feleségem várandóssága alatt viszont én is híztam 8-10 kilót.” Elmesélte, hogy mint jövendőbeli édesapa úgy érezte, hogy nem áll készen erre a szerepre. Miután megtudta, hogy babát várnak, a születendő lányának blogot kezdett írni. „Mindent csináltunk, amit anya szeretett volna. A négyzetméter fal lemeszeléséből lett teljes szobafestés, a fészekrakás minden ága-boga előjött. Én ekkor váltam felnőtté, amikor ez a felelősség megérkezett. Nagyon elevenen él bennem, hogy kijöttem a szülőszobából, mentem haza anyósomhoz, és megszülettek bennem olyan új motivációk, amelyek megdöbbentettek.”

Az apás szüléssel kapcsolatban Vitos Mária kifejtette, a harmadik trimeszterben levő anyák párjainak szokott szülésfelkészítőt tartani, és ilyenkor kitér arra is, hogyha bemennek a szülőszobába, mire figyeljenek. „Hogy legyenek rugalmasak, és hogy az ő szerepük igazából a nő biztatása, az, hogy érezze az anya, hogy ott vannak.”

Kraft Hunor úgy véli, a férfiakra jellemzőbb a problémamegoldó attitűd, ezért előfordul, hogy amikor megérkeznek a szülőszobába, rögtön cselekedni akarnak.

„A vajúdás része pedig épp nem erről szól. Itt van egy nehézsége a férfinek, hogy ő nagyon aktívan akarna valamit tenni, de nincs, amit csináljon, mert az ő részéről támogatásra van szükség.”

A szakirodalom három típusú férfit említ, akik a szülőszobában részt vesznek a gyerek születésénél – mutatott rá Miklós Csongor.

Amikor úgy döntöttünk, hogy bemegyek, mert nekem nem volt kérdés, de akkor azoktól a férfibarátaimtól, akik nem akartak bemenni, kaptam egy stigmát, hogy ott a férfinak semmi keresnivalója, és meg fog romlani a feleségemmel a kapcsolatunk. Viszont sokkal erősebb lett a viszonyunk azáltal, hogy hárman mentünk keresztül ezen, és megértettem azt, hogy milyen áldozattal jár egy nőnek a vajúdás, a szülés. Pszichológusként is azt mondom, hogy a jó megoldások nem a könyvekben vannak, hanem bennünk, nagyon mélyen belénk van kódolva, hogy mi a teendőnk. Oda kell eljutni, hogy halljuk is meg ezt.”

Noha szülész-nőgyógyászként sok helyzetnek részese volt, ismeri az elméleti oldalát is, de amikor a párja várandós volt, benne is felmerültek szorongások. Nem azért, hogy mi lesz majd, amikor megszületik a baba, hogy mi történik a kapcsolatukkal, hanem, hogy szülessen meg egészségesen – avatott be Kraft Hunor. „A gyerek egészségéért aggódtam, és erre még rájött a járványhelyzetből fakadó bizonytalanság. Nem segített a szakmai tudásom, holott nagyon jól tudtam az elméleteket, de nehéz volt ez a kilenc hónap, apaként voltam jelen a történetben, nem szülészorvosként. Akkor könnyebbültem meg, amikor megszületett, és onnantól tudtam, hogy bármi jön ezután, megoldjuk.”

Szakemberként és apaként is arra hívná fel a férfitársaik figyelmét, hogy egy gyerek születése a legnagyszerűbb dolog, ami történhet velük az életben. „A viszonyulása is ez kell legyen a várandóssághoz.

Keressen olyan példákat, az olyan apák társaságát, akik már végigcsinálták ezt. És azért is van a tejfakasztó bulinak nagy szerepe, hogy azt a rengeteg szorongást, ami összegyűlt a kilenc hónap alatt, végre ki lehet engedni.”