Még hogy nem lesz itt semmi! Hiába a sok kétkedő, megterem Kurkóéknál a padlizsán

D. Balázs Ildikó 2022. augusztus 12., 17:50

Délcegen tekint le ránk a Nagy-Hagymás és az Egyes-kő, karnyújtásnyira tőlünk zubog alá az Olt, miközben mi azon csodálkozunk, hogy milyen szép termést hoz idén is a szabadföldben termett padlizsán és paprika. A felcsíki régió legészakibb településén, Csíkszentdomokoson járunk, ahol két évvel ezelőtt a Kurkó testvérek zöldségtermesztésbe fogtak, hogy szabadidejüket hasznosan kitöltsék. Azóta sincs szabad idejük – nevetnek, amint végigkísérnek a bőséges termést hozó paradicsomtövek között.

Családi zöldséges Csíkszentdomokoson. Idén már másfél tonna zöldséget gyűjtöttek be •  Fotó: Veres Nándor
galéria
Családi zöldséges Csíkszentdomokoson. Idén már másfél tonna zöldséget gyűjtöttek be Fotó: Veres Nándor

Itt-ott az uborkán még látszik a napokkal ezelőtti jégverés nyoma, de a fiatal házigazdák nagyon remélik, hogy nem lesz terméskiesés. A szomszédos parcellán kifogta a jeget az uborka fölé kihúzott árnyékoló háló, bosszankodtak is – mondják –, amiért nem volt idő mindenhová hálót húzni. A borsót már betakarították, a saláta hamarosan kivirágzik, magot szeretnének fogni. Nem másért – kacagnak –, de ilyet még úgysem csináltak.

Értelmet adni a mindennapoknak

A szemünk elé táruló látvány lenyűgöző. Szabadföldön terem a padlizsán, az uborka, a paprika, de ott van mellette a cékla, a jókora káposzta, a méretes fóliás melegházakban pedig hatalmas piros paradicsomok mosolyognak ránk. A lakóház mögötti területen összesen mintegy 25 áron zajlik a zöldségtermesztés, bár amikor két évvel ezelőtt a Kurkó testvérek hozzáláttak, maguk sem gondolták, hogy ez a hobbi így kinövi magát. Ma már – jegyzi meg egyikük – ha akarnának, sem tudnának leállni.

„Idén tavasszal palántákat is adtunk el, de amikor azt látták az emberek, hogy mi szabadföldben szeretnénk a padlizsánt termeszteni, csak csóválták a fejüket. Mi sem tudtuk, mire számíthatunk, csak hallottuk, hogy tavaly volt, akinél megélt a kertben, s arra gondoltunk, próbáljuk meg mi is. Persze nem kedvez neki az éjszakai hűvös idő, de egyelőre elégedettek vagyunk”

– magyarázza Kurkó Norbert. A szoftverfejlesztéssel foglalkozó fiatalembert, valamint öccsét és feleségét – akkor mindketten egyetemisták voltak – Kolozsváron érte 2020-ban a koronavírus-járvány. A pandémia miatt elrendelt karantén idejére mindhárman hazaköltöztek Domokosra, és próbáltak értelmet adni a mindennapoknak.

Kurkó Norbert testvérével együtt, Ákossal rakta le a pandémia idején a közös vállalkozás alapjait •  Fotó: Veres Nándor
Kurkó Norbert testvérével együtt, Ákossal rakta le a pandémia idején a közös vállalkozás alapjait Fotó: Veres Nándor

„Tavasszal hazajöttünk, adott volt a föld egy része, kaptunk mellé egy kisebb melegházat, s elkezdtünk gondolkozni azon, mit csináljunk benne, hogy hasznos is legyen, és a szabadidőnket is kitöltsük. Semmit sem tudtunk mi a növénytermesztésről, munkához láttunk, azzal annyira ki is töltöttük a szabadidőnket, hogy azóta sincs. Az volt a lényeg, hogy elöl, a kapun ne kelljen kimenni, de mi itt, a ház mögött tudjuk végezni a dolgunkat” – mondja Norbert, aki öccsével, Ákossal együtt tette le közös vállalkozásuk alapjait. Azóta Ákos élete nagyot változott, az egyetemistából alkalmazott lett, így munkája miatt már kevesebb ideje maradt a kertészkedésre.

„Először azt akartuk, hogy mindenből egy kicsit termesszünk, éppen csak saját fogyasztásra. Mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a melegházban a paradicsom mellé mit tegyünk, s egy Maros megyei ismerősünk – aki ért a zöldségtermesztéshez – azt mondta, jobban járunk, ha semmit nem teszünk. Minden növénynek más a hő- és a vízigénye, mindegyiknek más a betegsége, s vannak olyan társnövények, amelyeknek nem tesz jót a paradicsom közelsége. Ilyen például az uborka, amely nem jó társa a paradicsomnak” – magyarázza vendéglátóm, hogy a fólia alatt miért csak paradicsom piroslik.

„Nem lesz itt semmi”

Kacagva mesél a kezdeti érdeklődésről, a furcsálló tekintetekről, az „aggodalmaskodó” megjegyzésekről. „Őszintén megmondom, akkora érdeklődés sosem övezett minket, mint amikor zöldséget kezdtünk termeszteni.

Amikor hozzáláttunk a fóliaház-építéshez, több tucat ember megfordult itt, s érdeklődött, mit csinálunk. Persze mindenki elmondta, hogy nem fog tudni beérni a padlizsán, a paradicsom, Domokoson hideg van. Itt életében nem élt meg a padlizsán, mit akartok? – kérdezték.

Mi sem tudtuk, mi lesz a szabadföldön, de kíváncsiak voltunk. Persze egy fóliasátorban bőségesebb lenne a termés, de olyan fajtákat választottunk, amelyek Romániában, délebbre őshonosak” – meséli a fiatalember.

800 tő paradicsomtövet ültettek el idén a fóliasátorban •  Fotó: Veres Nándor
800 tő paradicsomtövet ültettek el idén a fóliasátorban Fotó: Veres Nándor

Az első évben a kis sátorban kezdeti lelkesedésükben 380 tő paradicsomot ültettek el, és az sem szegte kedvüket, hogy a kiültetést követő éjszaka ötven tő lefagyott. Leleményesen oldották meg a helyzetet: generátorral fűtöttek a melegházban. De ez korántsem volt ilyen egyszerű. „Kicsit huzatosabb itt az Olt miatt is, nem védte meg a töveket a fóliaház a kinti fagytól. Második éjjelre hoztunk egy generátort és egy melegítőt, s azzal fűtöttünk, de úgy, hogy éjjelenete kétszer keltünk tankolni, mert ette a generátor az üzemanyagot, négy órát bírta egy tank benzinnel.

Este elindítottuk, s éjfélkor már nem ment. Kinyitottuk az ablakot, hallgattuk, hogy zúg-e. Kellett öltözni, s jönni ki”

– elevenednek meg a két évvel ezelőtti fagyos tavaszi éjszakák. El is voltak keseredve – nevet Norbi –, hogy ha a fagyos időszak sokáig tart, nem fognak tudni aludni. S így vette kezdetét a befektetések sorozata, „vérszemet kaptak, hogy sok mindenre szükségük van”, megoldották az áramellátást, fátyolfóliát vettek, „s csak ment bele a pénz”. Év végén pedig azt már sikerként könyvelték el, hogy nullszaldóba jöttek ki, örvendtek, hogy nem járt veszteséggel az első év. A pénzt, az időt azóta is viszi, a befektetett munkát a mai napig nem számolják fel.

„Ez már kiment a kezünkből, nincs, ahogy megálljunk”

„Az első évben szép lett a paradicsom – legalábbis azt gondoltuk mi akkor. Visszagondolva a tudásunkhoz képest szép volt, de a mai szemmel nézve nem volt szép” – jegyzi meg Ákos. Azóta is folyamatosan tanácsot kérnek, kérdeznek, tapasztalatot gyűjtenek.

Szabadföldön terem az uborka... •  Fotó: Veres Nándor
Szabadföldön terem az uborka... Fotó: Veres Nándor

...és a paprika is •  Fotó: Veres Nándor
...és a paprika is Fotó: Veres Nándor

Ha pedig azt a jó tanácsot kapják, hogy betegség miatt néhány tő paradicsomot ki kell dobni, ma már gondolkodás nélkül megteszik, hiszen tudják, többet ártanak azzal, ha bent hagyják, s orvosolni próbálják a helyzetet.

„Eleinte nehéz volt ezt lenyelni” – fűzi hozzá.

Közben megérkezik Norbi felesége, Anita, karján az egyéves Annával, aki előszeretettel kalandozik el a paradicsomtövek között, eljátszadozva egy-egy éretlen darabbal. Együtt mesélik, hogy az első év után, tavaly tavasszal már újra egy nagyot gondoltak, megvásárolták a szomszédos parcellát is, felépítették a nagyobb fóliasátrat, s mára 25 áron zajlik a munka. De ez is csak egy része. Mivel tavaly nagy sikernek örvendett az általuk termesztett kukorica, idén nem messze a családi háztól még 17 áron kukoricát is vetettek.

Hogy végül a közös ötletelések, tervek ilyen nagyra nőtték ki magukat, azt maguk sem gondolták. „Ez már kiment a kezünkből, nincs ahogy megálljunk. Ha most a vakációban két ismerős diáklány nem segített volna gyomlálni, nem így nézne ki. Hiába van takarófólia a melegházban, a sorközöket gyomlálni kell.”

Őstermelői igazolvány, hogy könnyebb legyen

Idén tavasszal – kanyarodunk vissza a paradicsomokhoz – a kis fóliaházban harmincezer palántát neveltek, a nagyban pedig közel 900 tő paradicsomtövet ültettek el, és a nagyobb hozam reményében dupla száron hagyták fejlődni. „Ha már ekkora a fólia is, legyen értelme” – jegyzi meg Norbi. Két típusú paradicsom ontja bőségesen a gyümölcsét, az egyik intenzív vörös színű, lédús, a másik pedig egy rózsaszínesebb típusú, vékonyabb héjú, húsosabb paradicsom.

Első perctől tiszta lappal indultak, őstermelői engedélyt váltottak ki, így idén például számos helyi üzletben is tudják árusítani a paradicsomot. Tavaly voltak piacon, idén már nem, nincs rá idő. „Akkor vagyunk büszkék, amikor ilyen szép. Vannak időszakok, amikor nő a fejünkre minden. Sokszor jól jönne a segítség, de nem nagyon van, aki segítsen” – mondja Norbi, aki mindezt úgy tartja kézben, hogy közben változatlanul szoftverfejlesztőként is dolgozik. A biztos megélhetést adó munkahelyét nem is adná fel – ismeri el –, mert nehéz a zöldségtermesztésből megélni, reggeltől estig ezzel foglalkozni.

•  Fotó: Veres Nándor
Fotó: Veres Nándor

„Most is azt mondom, hogy nem szeretnék csak ebből élni. De ha egyszer mégis ebből kell megéljünk, sokkal könnyebb lesz nekünk, mint annak, aki később kezdte el” – gondolkodik el. Ezért is azt tanácsolja a hozzájuk hasonló vállalkozó szellemű fiataloknak, hogy ha tehetik, egy anyagi biztonságot nyújtó munkahely mellett adják a fejüket az ilyen jellegű hobbira. Azt mondja, vannak napok, amikor csak azért végzik az éppen soron következő feladatokat, mert muszáj, de ettől eltekintve összességében jó kedvvel dolgoznak.

Amint a sorok között sétálunk, büszkén újságolják, hogy

eddig másfél tonna zöldséget gyűjtöttek be, ebből legalább egy tonna paradicsom, és reménykednek további négy-öt tonnában. A maradék fél mázsát az uborka és padlizsán teszi ki.

„Azt nem szeretjük, amikor le van szedve 500 kg paradicsom, s fogjuk a fejünket, hogy ezzel vajon mit csináljunk. Idén nem volt még erre példa, de tavaly igen. Hordtuk a talicskával a disznóknak, mert mire ősszel beért, már nem nagyon keresték a paradicsomot” – elevenítik fel.

Mindenki másként csinálná...

Amennyiben lehet, vegyszermentesen termesztik a zöldséget, a száraz tavasz miatt nem volt párás a levegő, ezért nem is terjedtek a gombás megbetegedések. Most éppen nem a legideálisabbak a körülmények, az éjszakai hidegek nem a legkedvezőbbek.
Biztosan van olyan termelő, aki azt mondja, ő nem így csinálná – jegyzik meg – de ők legjobb tudásuk szerint, sokszor a kétkedők legnagyobb meglepetésére is haladnak a kitűzött úton.

„Van, aki elismerőn nyilatkozik, főleg az idősebb generáció, mert tudják, mennyi munkával jár akár egy kicsi kertet is megművelni, s látják, hogy itt sok a munka. Van, aki büszke ránk, van, aki dacból nem vásárol tőlünk, ettől eltekintve büszkék vagyunk arra, amit itt elértünk”

– búcsúznak.

A cikk először a Székelyhon napilap Liget mellékletében jelent meg augusztus 12-én.
1 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.