HIRDETÉS
A nyár főszereplője, különleges illata, íze és gyógyhatása miatt, számomra a legkeresettebb gyógy- és fűszernövény a nyári időszakban. Nedves, vizenyős és kissé mocsaras élőhelyeket kedvel, ezért a nevében szereplő „réti” jelző kissé becsapós. A tavaszi időszakban virágzó koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris) közeli rokona, de a koloncos nem számít gyógynövénynek és fogyasztásra sem javasolt. Tévesen sokszor ezt a fajt gyűjtik a réti helyett, az idősebb generáció keverte a fajokat, és tévesen lett továbbadva az információ. A koloncos fele akkora termetű és száraz, napsütötte részeket kedvel. A sokkal korábbi virágzás és eltérő élőhely, valamint méretbeli különbségek jól elkülönítik őket egymástól.
A réti kerüljön csak a kosarunkba, és annak is csak a virágzatát gyűjtsük. A gyűjtése nem a legegyszerűbb a kedvelt élőhelyei miatt, de hosszú nadrágban és zárt cipőben bátran nekivághatunk a mélyebb susnyásokba is bemászni utána. Út mellől ne gyűjtsük, patakmedreket és vizes élőhelyeket keressünk felleléséhez. Nagyon illatos, bódító illatanyagaiban keverednek a vanília, méz és keserűmandula jegyei.
Ízre számomra nagyon cseresznyevirágos és utánozhatatlan, a vanília és keserűmandula is kiérződik belőle.
Kedves barátnőm, Ágota szerint vişinată (erdélyi meggylikőr) íze van, így mindenképp gasztrokaland a fogyasztása. Megszáríthatjuk vékonyan kiterítve és forgatva teának, ahogyan a bodzavirágokat is szoktuk. Hosszú távú felhasználásra és desszertek készítésére így a legalkalmasabb. Áztathatjuk frissen vagy szárítva fagylalthoz, pohárkrémekhez, panna cotta-hoz.
Készülhet belőle szörp és szirup is, így a nyári ízeket télen is élvezhetjük.
Gyümölcsecetbe is áztathatjuk 3-4 hétre a virágokat, de magából a virágból is indulhat az ecet, ha megfelelően beállítjuk a savasságát citromlével vagy már elkészült ecettel (4 alatt legyen a pH, literenként 2-3 evőkanál citromlé). A szörp és fermentált üdítő számomra a legizgalmasabb felhasználás, javaslom, hogy idén próbáljátok meg elkészíteni.
Bodzával azonos módon készülhet, hideg áztatással a legzamatosabb. Régen alkoholba is áztatták, borok és sörök ízesítésére is alkalmas.
Nagyon sok virágbogár és díszbogár csemegézik rajta, a virágok mindig tele vannak rovarokkal. Erre figyeljünk, már begyűjtéskor rázzuk le őket a virágról, de feldolgozás előtt is érdemes kiteríteni és kitenni, hogy el tudjanak menni róla. Magyar nyelven kevés recept érhető el, de ha angolul keresünk rá meadowsweet recipes néven, akkor többet is találunk.
Különleges intenzív aromája mellett gyógyhatása is kiemelkedő, természetesen előforduló aszpirint, vagyis szalicilátokat tartalmaz. A fűzfa kérgéhez hasonlóan
fájdalomcsillapító, görcsoldó és gyulladáscsökkentő hatású. Megfázás, láz, menstruációs panaszok, de migrénes fejfájás esetén is jó szolgálatot tesz.
Aszpirinallergia vagy érzékenység esetén kerüljük, várandósság és szoptatás idején sem javasolt. A szalicilsav miatt van, akit illata kórházszagra emlékeztet, én például nem érzem ezt benne. Mértékkel fogyasszuk, mellékhatásként vérhígító hatású, ami pozitív és negatív is lehet egyéntől és élethelyzettől függően. A szalicilsav tartósítószerként történő használatát az EU betiltotta, mivel rendszeres és nagy mennyiségű fogyasztása problémás lehet. Irritálhatja a gyomor- és bélrendszert, fejfájást és hányingert is okozhat, különösen gyerekeknél. A szalicilátokat tartalmazó termékeket gyógyászati jelleggel fogyasszuk vagy kis mennyiségben, sose napi rendszerességgel. A legyezőfű ízletessége miatt nehéz mértéket tartani, de alkalmi felhasználása teljesen rendben van. Teájához használjunk egy evőkanál szárított virágot és forrázzuk le 3 deci vízzel, áztassuk 7-8 percig. Gyorsan hat, a legtöbbször 15-20 perc alatt már érezhetjük hatását. Keverékekben is használhatjuk hasonló hatású gyógynövényekkel, attól függően, melyik tulajdonságát szeretnénk erősíteni.
Lázcsillapításhoz keverjük bodzavirággal, fájdalomcsillapításhoz és gyulladáscsökkentéshez pedig keverhetjük cickafarkkal,
jól fogja ellensúlyozni a cickafark kesernyés ízét. Ha van otthon vizes élőhelyünk, akkor a kertbe is be tudjuk telepíteni. Szép nyári estéken élvezhetjük illatát ilyen formában is. Dísznövényfajok is elérhetőek belőle, kecses és tollas virágzata miatt nagyon kedvelt. Gyűjtéskor ne szedjük le az összes virágot, 1/3-a kerüljön mindig maximum a kosárba. Több rovarfaj is támaszkodik a legyezőfűre, hagyjunk nekik is belőle.
Egy szintén nagyon illatos gyógynövényünk, sárga virágaitól illatozik a határ. Közeli rokona a közönséges galaj és a ragadós galaj is, vízhajtó hatásukról ismertek. A tejoltó galaj föld feletti virágos hajtását gyűjtsük, a felső 10 centimétert körülbelül. Mézes aromái vannak, nehéz máshoz hasonlítani egyedi ízét. Ecetbe, szörpbe, fermentált üdítőbe, alkoholba áztatva pont úgy készülhet, mint a réti legyezőfű. Mértékletesek legyünk ezzel a gyógynövénnyel is, semmiképp se fogyasszuk rendszeresen élvezeti jelleggel az íze miatt. Iridoid-glikozid és kumarin tartalma okozhat
hosszútávú fogyasztás mellett problémákat, máj- és veseterhelő lehet.
Véralvadásgátló és nyugtató készítményekkel nem javasolt fogyasztani. Várandósság és szoptatás ideje alatt is kerüljük, gyerekeknek sem javasolt. Általános fogyasztása csak rövid kúra szerűen biztonságos (1-2 hét). Régen tejoltáshoz használták a benne található enzimek miatt, de festőnövényként a mai napig is használják virágzatát. Belsőleg felhasználva felkerült az enyhén mérgező listára, így például én már nagyon ritkán használom fel.
Legyünk mértékletesek, az olykori és célzott felhasználása nem problémás, de semmiképp sem mindennapi teánk. Keverékként jobban tolerálja a szervezet, 15-20%-os arányban keverhetjük más, hasonló hatású gyógynövényekkel.
Pajzsmirigy-problémák esetén indokolt fogyasztása, enyhe idegnyugtató és nyiroktisztító, így inkább a délutáni és esti órákban fogyasszuk.
Nagyon sok gyógynövény rendelkezik mellékhatásokkal, a sok hasznos hatóanyag mellett károsak is előfordulnak. Ezek hatása sokszor az elfogyasztott mértéktől és rendszerességtől is függ, illetve az adott egyén érzékenységétől és egészségügyi állapotától is. Emiatt is fontos, hogy hétköznapi felhasználásra, teázgatáshoz csak a biztonságosakat használjuk. A tejoltó galaj nem tartozik ide, de összehasonlítva az előző cikkben említett kígyószisszel, kevésbé problémás. Az súlyosabban mérgező és nem is szabad forgalmazni, értékesíteni.
A tejoltó galajt szabad, és ha felelősséggel használjuk, akkor élvezhetjük olykor egyedi aromáit és jótékony hatóanyagait is.
Külsőleg felhasználva főzete gyulladáscsökkentő, borogatás formájában. Leégés, égési sérülések esetén jó bőrnyugtató.
A régi írásokban, könyvekben és elavult internetes leírásokban sokszor veszélytelenként, mellékhatás nélküliként szerepel. A népi felhasználás nem tartotta mérgezőnek vagy problémásnak azokat a növényeket, amik nem okoztak közvetlenül és gyorsan tüneteket vagy betegséget. A modern tudomány mélyebben foglalkozik a hatóanyag-elemzéssel és azok mechanizmusával is. Az iridoid glikozidok a szervezetben aldehidekre bomlanak és sejtkárosító hatásúak lehetnek. Az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) is óvatosságra int felhasználása esetében. A 2000-es éveket követően megváltozott a növény besorolása, így legyünk óvatosak. Gyakori látvány, hogy piros színű csüngőlepkékkel van tele a virágzata, illata nem csak minket, de a rovarokat is bolondítja. Jó mézelő és régen illata és rovarriasztó hatása miatt ágybetétként használták, angol neve a bedstraw is erre utal.
A galambgombák között az egyik legízletesebb faj. Nagyobb éberséggel vadászom őket mindig, különleges megjelenésük miatt is. A kékhátú galambgombákra nagyon hasonlít, sokszor össze is mosódik a két faj vidéken. A kékhátúhoz képest sokkal zöldesebb árnyalatú a kalapja, nem kékes és lilás színeket hordoz. Krokodilbőrszerűen berepedezett az egész kalap felülete, és illata is nagyon erős. Kellemes állagú, ruganyosságát főzés és sütés után is megőrzi.
Kevéske olajon lesütve és utólag sózva nagyon finom, de mártásosan és leveshez adagolva is készíthető.
A pirítás jót tesz neki, de sose sózzuk előre, attól ellágyul bármilyen gomba. Napsütötte részeken egészen fehérre is ki tud fakulni, de olykor a heves esőzések is lemossák kalapszínét. Csak akkor gyűjtsünk fehéres példányokat, ha biztosra meg tudjuk határozni a többi határozóbélyeg alapján. Aki egyszer érezte illatát, sose feledi.
Lombhullató erdőkben keressük júniustól szeptemberig, bükkösök és tölgyesek alatt gyakori lehet.
Szimbiózisban él ezekkel a fákkal, így elsősorban gombászáskor a fákat érdemes keresni.
Az erdei élőlények előszeretettel fogyasztják, tönkje alsó részében gyakran találkozhatunk drótférgekkel. Mókusok, vaddisznók, csigák és még olykor a rókák is fogyasztanak belőle.
Húsa dióízű, nyersen megkóstolva nem csípős.
Aszalni is kiválóan lehet, de hőkezelést követően fermentált vagy ecetes savanyúság is készülhet belőle. Szárítmánya értékes, zöldséglevesek fűszerezéséhez használhatjuk. Fűszerpora kerülhet fasírtokba, mártásalapokba, de egy egyszerű hagymatokányt is feldobhatunk vele. Összetéveszthető a szintén ehető kékhátú galambgombával és az ehető fűzöld galambgombával, mely fenyők és nyírek alatt gyakori. A berepedezettség és az illat a legfontosabb az elkülönítéshez.
Gyorsan növekedő gombafajnak számít, már hétvégén érdemes lehet kinézni az erdőbe utánuk. Gyorsan el is öregszik a termőtest, ezért épp időben kell elcsípni. Ha megérkezik a hétre ígért csapadék, akkor remélhetőleg kibújnak. A gombák nagyobb szárazságokat követően olykor kivárnak, és hiába esik az eső napokig, nem hoznak termőtestet. A gombászás egy türelmes műfaj, ne adjuk fel, ha nem találunk gombát, akkor se. Az élmény legyen a legfontosabb, a többi már csak ráadás.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
