HIRDETÉS
Az erdő aranya, sokunk kedvenc gombája. A halvány rókagombákat a sárgák követik időrendi sorrendben, élénkebb sárgás színük jól elkülönítik a halványaktól. Illatosabb és ízletesebb is, barackra emlékeztető fűszeres illata a nyári erdei séták fénypontja.
Olykor tömegesen, boszorkánykörben találkozhatunk velük.
Mindig alaposan vizsgáljuk meg az avart, ha találunk belőle, ott bujkálhatnak alatta. Járjuk körbe a fát, másképp nem vesszük észre az összes példányt. Nagyon sűrű és sötét erdőkben nem jellemző tömegesen, így inkább kissé nyitottabb erdőkben keressük. Előfordul savanyú talajú lombhullató erdőkben és fenyvesben is, szintén szimbiózisban él fák gyökereivel. Késő őszig terem, így ha a nyári száraz időszakban nem találkozunk vele, ősszel még van esélyünk rá.
Nincsenek tipikus lemezei, termőrésze tönkre lefutó és ráncos. A népi megnevezése nyúlica, nyúlgomba és csirkegomba lehet, vidéktől függően.
Állaga miatt kiváló savanyúságnak, de hőkezelve fermentálni is lehet. Lepirítva, mártásosan is ízletes.
Vidékünkön gyakori alapanyag levesekben, de zakuszkához társítva is. Szárítani is lehet, szeletelve vagy porrá őrölve fűszergombaként használhatjuk. Fagyasztás előtt hőkezeljük, mert másképp rágós és keserű lehet a végeredmény. Lassan növekedő gombafaj, 5-8 nap is szükséges a megfelelő nedvesség és meleg jelenlétében is, mire kifejlődik a termőtest. Nagyobb esőzéseket követően ezzel mindenképp számoljunk, vargányákat hamarabb találunk, rókagombát picit később keressünk.
Nem jellemző a rókagombákra a nyüvesedés, ez a különleges tulajdonság annak köszönhető, hogy húsuk tömör és rovarriasztó vegyületeket is tartalmaznak.
Ezek a vegyületek többnyire illékony anyagok és antibakteriális hatásuk is van. Ha nagyobb telepet találunk, akkor érdemes megjegyeznünk a fát és visszalátogatnunk az elkövetkező években is. Lehet ezt offline térképen is bejelölni, de természetes anyagú zsinórral is megjelölhetjük a fát. Talajban élő micéliuma nagyon hosszú életű, több évtizedig is életben maradhat, így rendszeresen látogathatjuk a jobb telepeket ennek köszönhetően.
Gyerekeinknek, unokáinknak is érdemes a jó lelőhelyeket megtanítani, hogy ne vesszen feledőbe és tápláló étel kerüljön az asztalra. Sárga színanyagai, a karotinoidok antioxidánsnak számítanak és sejtvédő, öregedés lassító és gyulladáscsökkentő hatásukról ismertek. Nem számít nehezen emészthető gombának, ha tehetjük, fogyasszuk gyakran.
Egyike a hőkezelve ehető galócafajoknak. A legtöbb galóca súlyosan vagy halálosan mérgező, de akad közöttük két ehető faj is, a császárgalóca és a piruló galóca. Kötelező a minimum 20 perces hőkezelés a fogyasztáshoz, nyersen mérgező, és ezért figyeljünk nagyon oda erre. Gyakori gombának számít, lombhullató erdőben és fenyvesben is előfordul. Kalapja vörösesbarna, fehéres, majd később barnás pettyei tipikus galócakinézetet kölcsönöznek a gombának. Lemezei fehérek és sűrűn állók, sérülésre vörösödnek. Gallérja lelógó, tönkje fehéres és szintén vörösödő sérülésre.
A piruló név is arra utal, hogy a gomba sérülés vagy rágás mentén vörösödik, ez egy nagyon fontos határozóbélyeg.
Elkészítve ízre és illatra kissé mogyorós, ízletes gomba.
A kalapbőrt hámozzuk le előkészítés közben és így mosni sem szükséges. A tönk nem fogyasztható, mert nagyon rostos, így hagyjuk az erdőben már gyűjtés közben. Nagyon finom őzlábszerűen kisütve vagy lepirítva épen, de szeletelni is lehet. Könnyű nyári salátákhoz keverve is érdemes kipróbálni. Vegyíteni is érdemes más gombákkal, ehető galambgombákkal különösen jól társítható. Mártásosan és előre kissé lepirítva levesekhez keverve is fogyaszthatjuk.
Összetéveszthető mérgező galóca fajokkal, nagyon körültekintően határozzuk és kötelezően ellenőrizzük a pirulást. Kissé hasonlít rá a mérgező párducgalóca, de nem pirul sérülésre. Gyakran nyüves, de ha szép friss példányokat találunk, akkor érdemes megkóstolni. Szimbiózisban él fákkal és egymás között tápanyagokat és vizet cserélnek. Gyakorta látni megrágott példányokat, a meztelencsigák és vaddisznók kedvelt csemegéje.
Gyakorta összetévesztődik a szintén ehető nyári vargányával, de két külön fajról van szó. A nyári vargányát az előző részben mutattuk be, kalapja molyhos és száraz.
Többnyire lombhullató erdőkben gyakori, ezzel szemben
az ízletes vargánya kalapja zsíros és a fenyveseket jobban kedveli.
Savanyú talajú lombhullató erdőben is előfordulhat, de a fenyvesek tipikus gombája. Igazi csemegegomba, kis mennyiségben nyersen is fogyaszthatjuk. Szárítva erősödik az íze és az állaga is előnyösebb lesz.
Gyorsan növekvő gombának számítanak a vargányák, hűtőben sem tudjuk tárolni emiatt sokáig. Legtöbb 1-2 napig szabad, gyorsan öregszik leszedést követően is. Mindenképp figyeljünk, hogy gyorsan feldolgozzuk a hazaérkezést követően. Fagyasztani is érdemes, jól bírja. Frissen felhasználva állaga puha, a szárítás ezen tud javítani.
Krémleves, ragu, tokány is készülhet belőle.
Szárítást követően érdemes fűszerport is készíteni belőle, így kerülhet fasírtokba és húsos ételekhez is.
Összetéveszthető más mérgező és ehető tinóru fajokkal is, sosem vált színt a húsa és hálózatos tönkje is jó határozóbélyeg. Erdei vadak is kutatnak utána, gyakorta előzik meg az embert is. Gyűjtésnél legyünk etikusak, a nagyobb példányokat érdemes megpaskolni, és amennyiben már nem tömör és kemény, akkor hagyjuk a helyén szaporodni. Ha mégis leszedünk vén példányokat, akkor darabokra törve érdemes távolabb szétszórni, így segítünk a gombának a szaporodásban.
Érdekes jelenség, hogy a nagyobb nyári viharokat követően a gombák tömegesen kezdenek termőtesteket fejleszteni. Mindig gombászok nagy viharok után, nem csak a csapadék miatt. A villámlások stimulálhatják a gombák micélium hálozatát és emiatt több termőtestet hozhatnak. Kettős előnyt biztosit a villámlás a gombák számára, a fapartnereket is pozitívan befolyásolja. A növényekre is jótékonyan hatnak a villámlások, a levegőben lévő nitrogéngázakat átalakítja a növények számára is felvehető nitrogénné. Az esővíz ezzel telítődik és a növények ennek köszönhetően plusz tápanyaghoz jutnak, ami a növekedési erélyüket és terméshozamukat is fogja fokozni. Ebből az előnyből a gombák is részesülek a fapartnereiken keresztül és duplán járnak jól. Még egy nagy nyári viharban is megtalálhatjuk a pozitívat, csak nézőpont kérdése a dolog.
Egy kevésbé ismert fűszernövényünk. Kedvelt élőhelyein tömeges, de alacsony növésű. Általában a vad kakukkfüvek virágzása végén kezd illatozni, nagyon sivár és kopár talajokon is megél. Szárazabb élőhelyeken gyakoribb, illata nagyon egyedi. Angolul thyme basil-nek hívják, egyszerre több fűszernövény kellemes illata is keveredik illóanyagaiban. Számomra illata kakukkfüves, repkényes és macskamentás egyszerre. Régen többféle növénynemzetséghez is besorolták, volt már kakukkfű, citromfű, borsikafű nemzetségekhez is besorolva. Jelenleg a borsfüvekhez sorolják, a közönséges borsfű rózsaszínes virágaitól a lilás virágszíne jól elkülöníti. Illata is más, de kissé hasonló.
Levelei és szára sűrű szőrrel borított, ajakos pici lilás virágai gazdagok nektárban. Frissen áztathatjuk limonádéba, fermentált üdítőbe, de borokat és ecetet is ízesíthetünk vele. Szárítva finom tea és fűszer is készülhet belőle. Egy evőkanál szárítmányt forrázunk le 300 ml vízzel és 7-8 percig hagyjuk ázni. Élvezeti teaként is ihatjuk, sajnos nem eléggé kutatott és a rokon fajok vizsgálataira alapozva feltehetően enyhén nyugtató és görcsoldó hatású. Népi felhasználása is ilyen jellegű, puffadásra és emésztési problémákra használták.
Sokáig virágzik, így érdemes felfedezni és készíteni belőle valami finomságot. Nálam épp limonádéba ázik,
egy egész napon keresztül áztatom hűtőben és kiváló nyári hűsítő itallá változik.
Ha kakukkfűszerű növényt látunk, de kicsit magasabb annál, akkor hajoljunk le és szagoljuk meg. Határozáshoz lehet segítséget kérni a Vadóka oldalon keresztül is, fényképekkel és élőhelyi leírással együtt. Biztonságosan gyűjtsünk és engedjük, hogy a felfedezés öröme vezéreljen a szabadban töltött idő során.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
