HIRDETÉS
Sárgán virágzó állományai a nyári mezők legszebb színfoltjai közé tartoznak. Magassága 30-80 cm közötti lehet, olykor jó magasra is megnőnek tápanyagban gazdag élőhelyeken. Gyakori gyógynövénynek számít legelőkön és kaszálókon, a napsütötte részeket kedveli. Sokszor csoportosan növekszik, de gyűjtés közben érdemes hagyni belőle az élőhelyén is, ne csak magunkra gondoljunk. Keressünk fel több orbáncfű telepet is, jusson is és maradjon is. Gazdag nektárban és virágporban, ezért sok beporzó rovar és lepke látogatja.
A közönséges orbáncfű faj közismerten használt gyógynövény, de más orbáncfű fajok is előfordulnak a vidékünkön.
Fontos határozóbélyege, hogy a levelei fonákján apró áttetsző lyukak látszódnak.
A fénybe kell tartani és megnézni a lyukakat. Ezek az illóolajtartó sejtek és biztosan gyógyhatású orbáncfüvet találtunk, ha látjuk őket. A latin fajnév is erre utal, a perforatum szó lyuggatottat jelent.
Ha megdörzsölünk egy levelet, akkor ragacsos, kissé olajos érzetű lesz az illóolajok miatt. A szirmait, ha megmorzsoljuk, akkor pedig narancssárgás folyadék fogja megszínezni az ujjbegyünket. Virágainak olajos kivonata is ilyen színű, ami érdekes jelenség, hiszen citromsárgák a szirmok. Antioxidánsokban gazdag, a színét is ennek köszönheti,
gyakran lehet vele találkozni kozmetikumokban, főleg idősödő bőr számára.
A virágai ehetőek, kissé kesernyés és gyógynövényes ízük van. Keverhetjük salátákhoz, desszertek dísze is lehet. Nem túl tartós, ezért igyekezzünk aznap felhasználni és nedves dobozba hűtőben tárolni.
Közeli rokonfajai közé tartozik a borzas orbáncfű, melynek szőrösek a levelei és szára is. Nem számít gyógynövénynek, ahogy a pettyes orbáncfű sem. Levelei és szirmai fekete pöttyökkel díszített. Találkozhatunk még a hegyi, karcsú és mocsári orbáncfű fajokkal is, ezért is fontos leellenőrizni a leveket és az élőhelyet is, így bizonyosan csak a közönséges orbáncfüvet gyűjtsük be. Nem mérgezőek ezek a fajok, de nincs gyógyhatásuk vagy nagyon elenyésző. A közönséges orbáncfű virágzó hajtását gyűjtsük, illata finom balzsamos, főleg szárítás során. Érdemes az otthoni patikában tartani belőle, hiszen
erősen nyugtató és gyulladáscsökkentő hatású. Alvászavar és hangulatingadozás esetén is jótékony.
Nem hétköznapi, rendszeres fogyasztásra javasolt gyógynövény, sem tea, sem tinktúra formájában. Erős hatású, emiatt célzottan és szüneteket tartva javasolt csak.
Figyeljünk arra, hogy lehetnek mellékhatásai is, amelyekkel érdemes számolni.
Fényérzékenységet okozhat belsőleg és külsőleg felhasználva is.
Ezért teáját inkább az esti órákban igyuk, nyugtató hatása is erre sarkkal. A külsőleg használatos készítményeket pedig ne használjuk, amikor napos helyre tervezünk menni, inkább este vagy a téli időszakokban. Gyógyszerekkel fogyasztva dokumentáltan enyhítheti azok hatását, például fogamzásgátló szedése esetén.
Depresszióval kapcsolatos kutatások során jó eredményeket értek el vele, hangulatjavító hatása nagyon súlyos esetekben is segítségünkre lehet,
gyász idején is érdemes használni. Keverjük más hasonló hatású gyógynövényekkel, citromfűvel például. Teájához használjunk 1 evőkanál szárítmányt és forrázzuk le 3 deci vízzel, 6-7 percig áztatva. Ha enyhébb nyugtató és alvást elősegítő gyógynövényt szeretnénk, akkor a citromfű biztonságosabban használható. Felelősségteljesen használjuk, ha betartjuk a javaslatokat, akkor mellékhatások nélkül tudjuk élvezni jótékony hatásait. Nálam a téli időszakban gyakran használt gyógynövény, téli depresszió kezelésében jó barátom.
Külsőleg használható fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása miatt égési sérülések, reuma és fájdalmas testrészek kezeléséhez.
Kenegessük olajos kivonatával az érintett felületet, leégés esetén is érdemes használni. Disznövényként is találkozhatunk orbáncfű fajokkal, például az örökzöld orbáncfűvel. Ezek a fajok nem gyógyhatásúak, de különleges ékei lehetnek kertünknek.
Kék virágaival és magas termetével mindig magára hívja a figyelmet. A kilógó porzói pirosak és kígyónyelvre emlékeztetőek, ezért is hívjuk kígyószisznek. Napsütötte részek, bolygatott utak és legelők gyakori növénye. Régen gyógynövényként volt ismert, de amióta mélyebben foglalkozik vele a tudomány, tudjuk, hogy
erősen mérgező és tilos belsőleg fogyasztani és értékesíteni is belső használatra.
Felmenőink még gyógynövényként tanultak róla iskolában, egyetemen, ezért is nagyon fontos, hogy az aktuális kutatások függvényében minél közismertebb legyen mérgező hatása. Sajnos még nagyon sok vidéken gyógynövényként gyűjtik és az idősek tanítása miatt a fiatalok is így ismerik.
Súlyos májkárosító és rákkeltő méreganyagokkal telített a növény minden része, alkalmi és rendszeres fogyasztása is visszafordíthatatlan betegségeket okozhat.
A benne lévő pirrolizidin-alkaloidok májelégtelenséget, májcirrózist, sárgaságot, májrákot okozhat, vegyük nagyon komolyan a figyelmeztetést. Régen légzőszervi megbetegedések esetén és általános gyulladáscsökkentőként használták. Mai tudással ez nagyon hátborzongató, semmilyen formában se használjuk belsőleg.
Külsőleg használva is óvatosak legyünk, csak ép és sérülésmentes bőrfelületen használható. Igy minimalizálható a felszívódás, viszont nyílt seb és sérülések kezelése esetén nagyobb dózisban szívódhat fel a méreganyagokból és nem teljesen veszélytelen. Nagy bőrfelületen és rendszeresen történő használatát külsőleg nem javasolják, körültekintőek legyünk, ammenyiben használni szeretnénk ilyen formában. A bevizsgált készítmények esetén jól szabályozott, ezért inkább azok javasoltak.
Gyulladáscsökkentő hatását más biztonságosan használható gyógynövényekkel tudjuk jól helyettesíteni, cickafark főzettel borogassunk helyette.
Mondjuk el minél több ismerősünknek főleg, ha tudjuk, hogy szokták használni a kígyósziszt. Legyünk kedvesek és türelmesek egymással, érdemes nem kritikaként megfogalmazni, könnyebben elhiszik és elfogadják az emberek, ha gondoskodás jelleggel közöljük. Olykor találkozok olyan reakciókkal is, hogy összeesküvés elmélet és hazugság a kutatások eredménye és úgyis fogják tovább használni a növényt. Mindenki saját felelősségre gyógyítja vagy mérgezi magát, de legalább ne az információ hiánya okozza a problémát.
A felmenőinktől megtanult és átvett tudás értékes, de sokszor sajnos hiányos és elavult, emiatt is érdemes tájékozódni szakemberektől és tudományos oldalakról.
Több legyen a haszon, mint a kár, ha már gyógynövényeket alkalmazunk. A kígyószisz hasznos méhlegelőt biztosít, nektárban és pollenben is gazdag. Jobb ezért is meghagyni ezt a szőrös növénykét élőhelyén. Száraz és gyenge talajokba is életet visz, engedjük virágozni és táplálni környezetét.
A kígyósziszhez hasonló mérgező növény például az ízletes tavaszi főzelék és leves alapanyag, a martilapu.
Felkerült a mérgező listára, a martilapu szintén ezeket a toxinokat tartalmazza. Én például ezek közül már egyiket sem használom, fogyasztom. A mérgezési erély nem egyforma a növényeknél és különféle vegyületek lehetnek felelősek a mérgezésért. Olykor egy-egy vegyület kis dózisban gyógyszer, nagyban pedig méreg. Ebben az esetben a kis dózis is súlyos lehet, ezért nem érdemes kockáztatni. Ha tudjuk az információt, akkor ennek függvényében dönthetünk róla. Forte drogoknak hívjuk az erős hatású és mellékhatással is rendelkező gyógynövényeket, ezeket csak orvosi és szakemberi felügyelettel fogyasszuk, sose hétköznapi használatra.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
