HIRDETÉS
Az erdők szegélyein, patakpartok árnyékában, nedves réteken, vízfolyások mentén gyakran találkozhatunk a pénzlevelű lizinkával. Terülő habitusú növény, nevét a kerekded, pénzérmére hasonlító leveleiről kapta. Hajtásai a talaj mentén kúszva gyorsan legyökereznek, így zárt, sűrű zöld szőnyeget képez. Kifejezetten kedveli a párás, nyirkos, árnyékos élőhelyeket. Gyakori vendége kerteknek is, alacsony termete miatt kaszálás közben sem sérül meg. Június és július folyamán sárga, csillag alakú virágokat hoz.
Sárga bimbóit és virágait salátákhoz, sós és édes ételekhez egyaránt felhasználhatjuk.
Ne fogyasszuk nagy mennyiségben szaponintartalma miatt. Semleges ízű és illatú, ezért könnyedén társítható ételekhez.
Talajtakaróként védi a talajt a kiszáradástól, és alacsony termete és sekély virágai miatt a hangyák is látogatják nektárja miatt, zengőlegyek és méhfajok mellett. Nem számit gyógynövénynek, de a harangvirághoz hasonlóan fogyasztható. Jól birja a hűtőben és nedves dobozban történő tárolást, akár 4-5 napig is. A diófák alatt is jól érzi magát, ezért érdemes lehet betelepíteni a legtöbb növény által kevésbé kedvelt diófás élőhelyre is.
A kora nyári meleg finom szamócákat kezdett érlelni. Mindkét faj ehető és ízletes. Korábban már írtunk a tavaszi időszakban a levelek és virágok fogyasztásáról. A zsenge és friss leveleket fogyaszthatjuk salátanövényként, de dekorálhatunk is vele. Ízletes alapozó tea készülhet megszárított leveleiből, virágai nagyon törékenyek, ezért pár óra alatt használjuk fel.
Az érett termések nagyon ízletes csemegék, gombászás és kirándulás közben is falatozhatunk belőlük bőségesen.
Mindenképp vigyünk magunkkal dobozkát a gyűjtéséhez, ha érési időszakban a szabadban töltünk időt. A mezőkön, száraz gyeptársulásokban és a napsütötte részeken kizárólag a csattogó szamócával találkozhatunk.
Termései nagyok, lekonyulóak és rózsaszínesre érő faj. Nehezen téphető le a száráról, ezért is hívják csattogónak, mert csattanó hangot ad ki, amint tépjük. Székelyföldön egyszerűen csatti epernek hívjuk. Kedvelt élőhelyein nagyobb telepeket is alkothat, hajoljunk le és lentről nézve keressük a terméseit. Fentről nehezen észrevehető lekonyuló termései miatt, változtatnunk kell a nézőpontunkon.
Az erdei szamóca az árnyékosabb, félárnyékos és nedves élőhelyeket kedveli.
Erdőben, ligetekben és gyümölcsösökben gyakran találkozhatunk vele. Terméseik egyértelműen eltérnek egymástól, nem csak az élőhelyük különbözik. Sötétpirosra érik az erdei szamóca, és könnyen leszedhető a száráról. A terméseket maximum 2-3 napig tudjuk tárolni dobozban és hűtőben. Alacsony a savtartalmuk, ezért romlékonynak számítanak, akárcsak a termesztett eper. Ha kedvez neki az időjárás és tömegesen elérhető, akkor készülhet belőle desszert, gyümölcssaláta, pohárkrém.
Lehet dekoráció sós és édes ételekhez is, de lekvárt is főzhetünk belőle.
A fagyasztást jól bírja, születésnapi tortákhoz vagy ünnepi desszertekhez érdemes ilyen formában is tartósítani, igazi ínyencség. Gyerekkorunkban csokorba kötve vittük egymásnak és nagy jelentőséggel bírt. Cérnára felfűzve is jó móka leeszegetni, tanítsuk meg gyerekeinknek, hogy a hagyomány tovább éljen.
A szamócákat sok kistestű énekesmadár és rágcsáló is előszeretettel fogyasztja. Nem annyira közismert tény, hogy a róka is szereti elfogyasztani, az erdei szamóca dokumentáltan a táplálékai közé tartozik. A szarvasok és őzek a levelek legelése közben felszedegetnek a szamócából is. A barna medve is előszeretettel fogyasztja és nagy mennyiségű termést is képes felkutatni. A medvéknek jelentős szerepük van a szamócamagok terjesztésében is, érintetlenül áthaladnak a kis magok a bélrendszeren és megfelelő élőhelyet találva kicsíráznak. A lehullott vagy túlérett termések sokféle rovart és csigát is csalogatnak, nem csak minket embereket babonáz meg illatos és édes gyümölcseivel. Gazdag antioxidánsokban és C-vitaminban, gyulladáscskökkentő és sejtvédő hatása van. Fogyasszunk belőle minél gyakrabban, ha tehetjük.
Összetéveszthető az indiai szamócával, ami egy pimpófaj és szamócaszerű termésekkel rendelkezik. Termései felállóak, az égnek néznek és szagtalan, íztelen. Nem őshonos nálunk, dísznövényként ültetik, de kiszökhet kertekből és találkozhatunk kivadult példányaival. Gyakran mérgezőként lehet olvasni róla, de csak nem javasolt fogyasztásra íztelensége és szaponintartalma miatt. Nagy mennyiségben enyhe gyomorpanaszokat okozhat, ezért inkább ne fogyasszuk.
Egyik korai galambgombánk, az erdei gombászást indító fajok között szerepel a nyári időszakban. Galambicának is szoktuk nevezni, kedvesen becézve. A kalap színe nagyon változatos lehet, vannak kékes, zöldes, lilás és rózsaszínes árnyalatai is. Ezek keveréke is lehet, ami mindenképp megnehezíti a határozását. Ha ilyen árnyalatú galambgombát találunk, akkor érdemes a többi határozóbélyeget is alaposan megfigyelni rajta. A tönkje masszív és krétaszerűen törik, a lemezei nem törékenyek. Simítsuk végig a lemezeket és törjük el a tönkjét. A lemezek mindig hófehérek kell legyenek és kellemes gombaillatúak. Fenyvesben és lombhullató erdőben egyaránt előfordul, egészen októberig gyűjthető faj.
Kellemes dió ízű gomba, és állaga miatt is nagyon közkedvelt. Nagyon finom párolva, olajon lepirítva, levesbe, raguba és mártásosan is.
Jól szárítható, savanyúság is készülhet belőle ruganyos állaga miatt. Laskás és kelt tésztás ételekhez kimondottan jól társítható, lepény- és pizzafeltétként is próbáljuk ki. A pontos határozáshoz a galambgombákat kóstolni szokták, megrágnak egy picike darabot és egyből ki is köpik. A csípős és kellemetlen ízűek nem fogyaszthatóak vagy mérgezőek. Más gombafajoknál ne alkalmazzuk ezt a módszert. Csak akkor kóstoljunk, ha biztosak vagyunk a galambgomba nemzetségben és faj szintű pontosítást szeretnénk.
Összetéveszthető a szintén ehető varashátú galambgombával, melynek zöldes árnyalata van és foltos a kalapja.
Krokodilbőrre emlékeztető ez a mintázat, gyakran be is repedezik. Illatosabb gomba, sokkal értékesebb és ízletesebb, mint a kékhátú. Gyakran összemosódik a két faj vidékünkön, kékhátúnak vélve mindkettőt. Gyorsan nyüvesedők a galambgombák és a csigák is gyakorta megrágják. A vaddisznók nagy lelkesedéssel fogyasztják, de a mókusok is csemegéznek belőle. Párszor volt szerencsém látni, amint erdei egerek és mókusok falatoznak belőle. Szimbiózisban él fafajokkal, vizet és tápanyagokat cserélnek egymás között. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően gyakori fás élőhelyeken. A barna medve is előszeretettel kutatja, segíti a spórákkal történő terjedését is elfogyasztása révén. A gombák termőtestei elsősorban mindig szaporodási jelleggel fejlődnek és azért is ízletesek, hogy az állatok számára csalogató legyen. Fogyasztásukkal a vadak nemcsak jóllaknak, de segítik elterjedését és megőrzését is. Ez egy szép körforgás, a gombák helyhez kötött életmódjuk miatt messzire nem jutnának, így a vadak segítségét veszik igénybe.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
