A verés nem nevelés

Hajnal Csilla 2017. május 02., 08:49 utolsó módosítás: 2017. május 02., 16:18

Ma is sok családban csattannak el pofonok vagy fenékre csapások, ha a gyerek fegyelmezéséről van szó, mondván, csak így tanul, másképp nem ért a szép szóból. A gyerekverés azonban igazából nem erről szól: a szülő eszköztelensége, tehetetlensége áll mögötte. A testi fenyítés hatása azonnali: a gyerek abbahagyja, ami éppen tilos, de hosszú távon a visszájára fordul a fizikai bántalmazás. Farkas Kinga marosvásárhelyi gyerekpszichológussal beszélgettünk arról, hogy a gyerekverés nem csak felesleges, de káros is a gyerek fejlődésére nézve.

Bár a szülő is érzi, hogy nem etikus a verés, a társadalom meglepően elnéző

Sok szakember megfogalmazta már velősen és pontosan, hogy a fizikai fegyelmezés – nevezhetjük bántalmazásnak is – a nevelés csődje, még akkor is ha „jó szándékkal”, nevelési célzattal pofozzuk fel a kicsit vagy a nagyobbat. A mai szülők többsége ösztönösen érzi, hogy mégsem etikus, hogy egy 80 kilogrammos felnőtt egy 10-30 kilogrammos gyereket megüssön, de a társadalom meglepően elnéző, ami a családon belüli erőszakot illeti. Olykor még támogató is, mondván, csak egy pofon kell neki, s nem fog többet visszabeszélni. Sokan pedig saját példájukkal jönnek: „engem is vertek, túléltem, és látod, milyen jó ember lett belőlem.”

A gyerekverés csak erőfitogtatás
Sokáig elfogadott módszer volt a verés a gyereknevelésben, de egyre több szakértő mutat rá arra, hogy nem csak teljesen felesleges, de nagyon káros is lehet a személyiségfejlődésben. A marosvásárhelyi gyerekpszichológus, Farkas Kinga, a megyei gyerekjogvédelmi igazgatóság munkatársa is határozottan kijelentette: soha ne verjük meg a gyerekünket. Vannak szülők, akik azért használják a fizikai fenyítést, mert az ő szülei is ezt a fegyelmezési módszert használták. Másoknál akkor csattan a pofon, amikor vége a türelemnek, elszakad a cérna, betelik a pohár, jegyzi meg a pszichológus. A fizikai fenyítés hatása azonnali: a gyerek abbahagyja, ami éppen tilos, vagy a szülő úgy érzi, a gyerek megkapta a büntetést a feleselésért, vagy akár a rossz jegyért. Pillanatnyilag és felszínesen úgy tűnik, bevált a módszer. Hosszú távon viszont visszájára fordul.
A testi fenyítés ugyanis nem tiszteletet, hanem félelmet szül, és az a gyerek, aki tudja, hogy hibájáért veréssel kell bűnhődnie, mindinkább igyekezni fog, hogy a továbbiakban elrejtse tévedéseit, félrelépéseit. Hajlamosabb lesz titkolózni, és máshova fordul segítségért, nem pedig a szüleihez”
– fogalmazott a pszichológus. Hozzátette: minden ismert negatív hatása mellett a fizikai bántalmazás – legyen az fülhúzás, kézre vagy fenékre csapás – csupán erőfitogtatás. Ezzel azt tanítjuk a gyereknek, hogy mindegy, kinek van igaza, a felnőtt erősebb, és ezt ő is alkalmazni fogja: a gyerek, akit otthon bántalmaznak, nagyobb eséllyel válik ő maga is bántalmazóvá. Egy klasszikus példával támasztotta alá a mondanivalóját a szakember: sokszor előfordul, hogy azért verik meg otthon a gyereket, mert az iskolában verekedett, holott a felnőtt tanította erre, hogy konfliktusait ököllel, tenyérrel, fizikai erővel rendezze.

Nem csak teljesen felesleges a fenyítés, káros is lehet a gyerek személyiségfejlődésében

„Néha, ha ökölbe szorul a kezünk a gyerek csínyei miatt, hasznos lehetne belegondolni, hogyha mi, felnőttek tévedünk, például munkahelyi ügyben, mit szólnánk, ha a főnökünk is egy pofonnal reagálna arra? Fel lennénk háborodva, ráadásul jogosan. Nem ugyanilyen jogosak a gyerek érzései is, amikor az üti, aki – elvileg – a világon a legjobban szereti?” – tette fel az elgondolkodtató kérdést a szakember.

A „fenékre csapás” káros következményei

A Texasi és a Michigani Egyetem kutatói mintegy 16 ezer gyermek 50 éven keresztül gyűjtött adatait elemezve fogalmazták meg a kutatás tanulságait, amelyet a Journal of Family Psychology nevű szaklapban közöltek.

Kiderült, hogy a korábban elfenekelt gyerekre későbbi, felnőtt életük során is hatással volt az a tett – kezdve azzal, hogy már gyermekkorukban problémák adódhattak a mentális egészségükkel és fejlődésükkel.

Az „elfenekelés” fogalmát jelen esetben úgy határozták meg a kutatók, hogy a szülő „az egyik puszta kezével a gyermek hátsójára üt”.

Ha ökölbe szorul a szülő keze, hasznos belegondolni, mi lenne, ha a főnök a munkahelyen is pofonnal reagálna a tévedésekre

Végül összesen 13 olyan kedvezőtlen tényezőt határoztak meg, amelyet „jelentős mértékben váltott ki” az, hogy a szülők elfenekeléssel próbálták nevelni a gyereket. Ezek a rossz hatások pedig, a teljesség igénye nélkül, az alábbiak voltak: agresszió tovább romlása, antiszociális viselkedésjegyek megsokszorozódása, saját belső konfliktusát másokra vetíti, például másokon kér számon olyasmit, amiért nagyrészt ő a felelős, internalizáció elmaradása (pl. nem tud elsajátítani viselkedési szabályokat), alacsonyabb önértékelés, kognitív képességek fejlődésének elmaradása, rosszabb viszony a szülőkkel, különböző mentális betegségek, problémák kialakulásának nagyobb valószínűsége.

Büntetést elkerülő módszerek

A büntetéssel a gyermeket stratégiailag feloldozzuk, és a számlát kiegyenlítjük, míg a büntetést elkerülő módszerekkel a tettével és annak következményével szembesítjük a gyermeket, majd hagyjuk, hogy az okozott problémával saját maga birkózzon meg. A testi fenyítést és büntetést elkerülő módszerek lényege az, hogy a gyermeknek megadjuk a lehetőséget, hogy helyrehozhassa a hibát, amit okozott. Ez nem egyszerű, legtöbbször a beidegződött szülői reflexek miatt. Amikor például már sokadszorra veszíti el a kedvenc játékát vagy nagyobb gyerek esetében a telefonját, akkor első reakcióból hosszasan kifejtjük, hogy milyen felelőtlen és semmire nem tud vigyázni. Majd megfenyegetjük, hogy ezentúl nem kap soha semmit tőlünk, mert úgysem tud vigyázni a dolgaira. Kis idő után azonban a szülő már azon töpreng, miként is lehetne pótolni az elvesztett tárgyat – persze hozzáteszi, hogy ez volt az utolsó alkalom, mint ahogy legutóbb is ezt mondta. A gyermekek többségénél jobban működik, ha nem prédikálunk, és nem szidjuk le, negatívan minősítve őt, hanem inkább nyugodt légkörben elmagyarázzuk, hogy most nem pótoljuk az elveszített tárgyat, a gyermeknek kell ezt megoldania. Fontos, hogy ne kerekedjen példabeszéd ebből a helyzetből, hiszen minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé érti meg a tett és következmény szóbeli értelmezését. A gyermekek sokkal inkább értenek a tettek nyelvén. A legfontosabb itt is – ahogy a gyermeknevelés minden területén – a következetesség.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb