HIRDETÉS
„Fényképek között nőttem fel, édesapám számtalan fotót készített. Másrészt felmenőimről mindkét ágon nagyon sok felvétel, köztük több vizitkártya is fennmaradt. 1970 előtt készült családi fényképeim, felvételeim száma ezer fölött van. Felmenőim között két fényképész is volt, dédanyám testvére, Bogdán Ferenc (1859–1918) és ükanyám testvére, Mezei József (1823–1882), aki Orbán Balázsnak volt munkatársa és barátja” – magyarázta a fotográfus, aki Mezei József életéről saját kutatásai alapján könyvet is írt.
Gyöngyvér első fotóit még gimnazista korában egy kis Smena 8-as fényképezőgéppel készítette, és édesapjával a fürdőszobájukban kialakított sötétkamrában dolgozták ki a negatívokat. 1978-ban kezdett a Csíki Székely Múzeumban tevékenykedni.
„Kezdetben sokat terepeztünk, egyházi műkincseket, a falvak néprajzi gyűjteményeit fényképeztük. Majd, megyei múzeum lévén, a székelyudvarhelyi, keresztúri, gyergyói múzeumok gyűjteményeinek fotózása is az én feladatom volt. A múzeum kiállításaira készítettem nagyméretű képeket. Fényképekkel részletesen dokumentáltuk a restaurátorok munkáját. Később digitális géppel a múzeum gyűjteményeit mind újrafotóztuk. Lencsevégre kaptam a múzeum rendezvényeit, a vár tatarozási folyamatait” – meséli. Emellett fotózta a csíkszeredai városközpont lebontását, átépítését.
Mint mondja, nagyon szeretett terepezni. Ferenczi Géza udvarhelyi kollégájával az udvarhelyszéki falvakat járták be egy Trabanttal, az egyházközségek régi könyveit, kegytárgyait fényképezte. Előfordult, hogy éppen amelyik plébánián érte az este, ott aludtak.
„Szép munka volt, negyven évig azt csináltam, amit szerettem. Igaz, nem volt felemelő munka, amikor a nyolcvanas évek közepén Ceaușescu születésnapjára hetven nagy, Ceaușescuról és a szocializmus építéséről szóló pannót kellett készítenünk. A Bukarestből kapott negatívokról naponta százával nagyítottam a képeket. Én gyártottam, és a kollégák kasírozták, a cégeknek, intézményeknek pedig meg kellett vásárolniuk.”
Nagy Gyöngyvér szívesen osztja meg gondosan őrzött régi fotóit másokkal is.
Fényképei között ritkaságok is fellelhetők. A legrégebbi fotója az 1850-es évek végéről való, melyen szépszülei családja látható.
„Egyik ükanyámat a híres budapesti fényképész, Klösz György fényképezte le. Ritkaságszámba menő dédapám 1861-ben készült károlyfehérvári érettségi csoportképe, vagy a Reutlingen 1871-ben készült felvétel, ezen állami költségen, egyéves tanulmányúton lévő tanárok, köztük ükapám, vannak megörökítve. Fotóimból a Facebookon, a Régi fotók Erdélyből csoportban szoktam megosztani, ahol a régi Csíkszeredáról készült fotóim is közkedveltek. Nagy népszerűségnek örvendő, ritkaságszámba menő fotográfiák is felkerülnek ide, látható rajtuk a korabeli öltözet, városképek, vagy éppen itt derül ki egy-egy katonafotóról, hogy kit ábrázol. A szentendrei Skanzentől kerestek meg, régi gyermekjátékokról érdeklődtek. Egy 1928-ban készült fotóval sikerült segítenem, amelyen nagymamám testvérének családja gyermekjátékokkal körülvéve van lefényképezve.”
A fényképész azt is megosztja velünk, hogy a régi fotóknak és ennek a csoportnak köszönhetően találtak egymásra egy gyermekkori játszótársával. Egy alkalommal ugyanis feltette az édesanyja gyermekkori fotóját, amely Berecken készült 1931-ben, ezt látva vette fel vele a kapcsolatot az egykori játszótárs:
Kérdésemre, hogy fotóz-e mostanában, elmondta: „két gyönyörű unokámat szoktam fényképezni, majd kidolgoztatom, és albumba teszem, mert fontos számomra, hogy a fénykép kézbe vehető legyen.”
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
