HIRDETÉS
„A zilahi közösség – és azon belül is a Zilahi Református Wesselényi Kollégium – mondhatni egyik gyújtózsinórja volt annak, hogy színész lettem. Elsősorban meg kell köszönnöm a most már nyugdíjas magyartanáromnak, Tőtős Katalinnak, hiszen ő szerettette meg velem az irodalmat.
Ha Ady Endrének Kincs Gyula, nekem Tőtős Katalin volt a mentorom.
Szilágy megye egyetlen magyar tannyelvű iskolája abban is segített, hogy kicsit jobban kezdtem megbecsülni azt a helyzetet és azt a környezetet, amibe születtem. A Szilágyságot és Kalotaszeget félszórványként, szórványként is emlegetik, viszont bennem óriási lokálpatriotizmus alakult ki, ami épp arról szól, hogy szeretem e tájegységeket.
Hiába indulnék el az Értől, nem jutnék el az Óceánig, de ha el is jutnék, onnan vissza akarok ide jönni.
A Szilágyság, Zilah fontos pillér az életemben” – mondja a színművész az indulásáról.
A vele készült interjúból továbbá kiderül az is, hogy hogyan készülnek az irodalmi összeállításai, milyen érzés a szórványban fellépni és egyáltalán hogyan fogadják a mai diákok a klasszikusokat. Az olvasók azt is megtudhatják, hogy eddig megközelítőleg száz középiskolában és nagyjából 35 általános iskolában járt, körülbelül 130 templomban fordult meg Erdély-szerte 2015 óta.
A teljes cikket keressék az Erdélyi Naplóban.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
