Ilyés Krisztinka

Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.

Van, aki próbálja eltakarni a hibákat, és van, aki aranyporral emeli ki őket. Gere Nóra Éva költőként az utóbbi utat választotta – a verseiben és a saját életében is. A Repedések című kötete nem fél a törékenységtől, sőt: erényt kovácsol belőle.

Anyák napján hajlamosak vagyunk az ünneplésre szánt virágok mögött elfeledni, hogy az anyaság nem egy egységes sablon, hanem megélt, formálódó valóság – olykor felemelő, máskor küzdelmes, de mindig jelentéssel teli.

„A többlakiság meghatározó tényezője az életemnek” – árulta el a szatmárnémeti születésű Láng Orsolya költő, filmrendező. Beszélgetésünk során az otthonteremtésről, az identitást alakító terekről, és a szövegalkotás folyamatairól is szót ejtettünk.

A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.

Mit jelent a színházi nevelés, milyen drámapedagógiai módszereket ismerhetünk, és hogyan tud segíteni mindez a fiataloknak? Kedves Kriszta színházi dramaturggal beszélgettünk a kritikai gondolkodás fontosságáról, a színház hatásáról és eszköztáráról.

Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?

Milyen volt egy gyerek élete az 1950-es években? Hogyan lehet a matematika nyelvi élmény is? Milyen volt a romániai magyar irodalom és mi volt neki a rákfenéje?
Szávai Géza József Attila-díjas szerzővel beszélgettünk.

Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudunk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? És miért fontos, hogy a különböző generációk együtt ünnepeljenek?

Női sorsok, szépség, tragédia, tudásvágy, titokzatosság. Erdélyi szerzők nyújtanak át egy csokornyi gondolatot arról, hogy milyen női karaktereket ismerhetünk az irodalomból, és hogy ők hogyan figyelnek március 8-án – vagy úgy általában – a nőkre.

Honnan erednek a farsangi népszokásaink, és hogyan készülődtek évtizedekkel ezelőtt nagy- és dédszüleink a tavaszváró, téltemető ünnepségre? Ferencz Angélával a Hargita Megyei Farsangbúcsúztató kapcsán a farsangi időszak jelentőségéről beszélgettünk.

A budapesti Magyarság Háza Irodalmi Szalonban mutatták be Miklóssi Szabó István sepsiszentgyörgyi író a Holdanya unokája és az Apja fia című könyveit. A szerzőt Kalocsai Andrea Kazinczy-díjas magyar televíziós műsorvezető és előadóművész kérdezte.

Felolvasószínház kíséretében mutatták be az Örkény István drámaírói ösztöndíj hét alkotását tartalmazó Százhúszból hét című drámakötetet a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumban. Az antológiában erdélyi szerzők drámáit is olvashatjuk.

Milyen udvarlási szokások voltak a nagyszüleink korában, hogyan hódították meg nagyapáink kedveseiket? És milyen volt leányként fogadni a fiatal zenészeket? Mikor beszélhetnénk erről, ha nem épp a szerelmesek ünnepén?

László Zsoltot már háromévesen is a dobolás vonzotta, és a zene mindig is az élete része volt. Ma gyerekeket tanít dobolni, tavaly pedig valóra vált élete egyik nagy álma: az Azahriah-produkció részeseként lehetősége volt fellépni a Puskás Arénában.

Milyen az élet Prágában egy erdélyi fiatal számára? Hogyan lehet feldolgozni és túllendülni a gyerekkori traumákon? Miként lehet beépíteni egy verseskötetbe a környezetünk tapasztalatait? A csíkszeredai Gere Nóra Éva kötetét mutatták be Budapesten.