Potozky László: a szépirodalomtól a kreatív reklámszövegírásig

Akárcsak sok más kortársát, Potozky Lacit is a kilencvenes években szülei mellett az egyik csíkszeredai lakótelep, a Virág utca nevelte. „Nagyon meghatározó számomra ez a panelromantika, a betonmelankólia a gyerekkoromat juttatja eszembe. De anyum szülőfaluja is fontos pont a gyerekkoromban, sok értékes élettapasztalatot szereztem Homoródkarácsonyfalván, nem hiányzik ez a vonal sem az életemből. Mostanra elmondhatom magamról, hogy igazából sem városi, sem falusi gyerek nem vagyok: inkább egy nagyvárosban élő felnőtt, aki valahonnan távolról jött markáns tapasztalatokkal” – meséli, hozzátéve, hogy a városhoz ma szűk családja köti.
Potozky László Kolozsvárra ment egyetemre, pszichológiára kezdett járni, de egy év után újságírásra váltott, majd a Szabadság tudósítója lett.

Mivel sok felolvasóestre, könyvbemutatóra kellett járnia, közel került az akkori fiatal írókhoz, és akkor határozta el, hogy írni fog.

Kijárta a szamárlétrát, volt a Bretter-kör elnöke, olvasott fel többször a Bulgakovban, írásai folyóiratokban jelentek meg, majd jött az első novelláskötete, az Áradás.
S hogy hogyan került a Magvető „istállójába”, mit gondol az Éles és az Égéstermék regényeiről, és miért döntött úgy, hogy az irodalom helyett a kreatív reklámszövegírást választja, megtudhatják a Liget április 3-ai számából.