„Mindhez jár egy gatya” – a férfi alsónadrágok árulkodása és uralkodása

„Nekem nincs egy öltönyöm / és amikor elköltözöm, / viszem a tíz zoknimat, / mindhez van egy gatya” – énekli szomorkásan Verebes István szövegét Dés László dallamára Koltai Róbert az egykori Patika sorozat híres betétdalában. Igen, ha egy gatyád van csak, akkor bizony erősen nagy a baj, így valahol talán érthető is, hogy „nekem nincsen hitvesem, / a nőket itt meg ott lesem, / ahol épp megfordulok...”

A férfiemberről az egyik legtöbbet eláruló ruhadarabja az alsónadrágja, még ha nem is látszik. A másik a cipője, persze fontos, hogy egyben is „megszólaljon” a ruha, ami rajtad van, legyen az ing, zakó, pulcsi vagy egyéb. Bihari Ádám Stílusőrjárat-főparancsnokot idézve: az igényesség a láthatatlan tartományban kezdődik.

No, de ha lóg rajtad a gatya, az sem jó, ha nagyon feszít, az sem, mit lehetne tenni, hogy jó legyen? Hogyan és milyen bugyit vegyünk, hogy kényelmes és elegáns is legyen egyszerre? Egyet nagyon jegyezzünk meg: egy összefingott, pisifoltos, rojtos, kinyúlt, szakadt gatya semmilyen körülmények között sem lehet egészséges, és pláne nem lehet szexi, főleg egy mosatlan alsó fertálya felhúzva, de még szabadon ledobva sem.

Mindig ebből indulunk ki, hogy a fentebb leírt helyzetet soha és sehol ne idézzük elő. Ha pedig mégis, akkor ne csodálkozzunk azon, ha mondjuk egy nő elutasít.

Ami a méreteket illeti, ez a legfontosabb, mert a tisztaságot is befolyásolhatja. Ismerjük az altestünk, illetve egyáltalán a testünk méreteit, ezért úgy válasszunk alsót, hogy jól érezzük magunkat benne. Ne szorítsa fel a herénket hasunkba, de ne is lógjon minden lefelé – mint mindenben, ebben is valahol középutat kellene találni. 

Amíg meg nem jelent a bokszer, ez az ún. Y uralta a férfi alsótesteket a nadrág alatt – klasszikus, de nem feltétlenül kényelmes. Azonban ha nagyon vastag a combod, jobb ilyent venni, mert ebben az esetben jobban jársz, mint egy szoros bokszerrel.

A negyvenes években jelent meg, a bokszolók a rövidnadrágjuk alatt hordtak ilyet – a forradalom azonban a kilencvenes évekre tehető, mert akkor kezdte kiütni a fecskét a ringből, hogy picit még maradjunk az ökölvívásnál. Az igazi győzelmet azonban a tapadós, testhezálló bokszer aratta, ma ez a típus a legszexibbnek tartott férfi alsónadrág. Igen fontos a mérete, erre tényleg nagyon figyeljünk oda és ha már megvettünk egy rosszat, ne kínozzuk magunkat vele. Az ún. sportbokszer picit hosszabb, majdnem a comb közepéig ér.

Szára lényegesen rövidebb a bokszerénél, néha a csípője is lennebb van picit – a méret és a felette levő nadrág „állása” ennél is többek között azért fontos, mert egy hajolásnál vagy komolyabb guggolásnál a férfi gerince alatt levő „bevezető árok” könnyen kivillan. Formája és funkcionalitása viszont elsőrangú, a szűkebb nadrágokhoz nagyon megy.

Ez az eredeti, „nagytatás”, bő, lengedező verziója a „ruhadarabnak”. Tényleg nagyon kényelmes, lehet lógatni benne, de nem feltétlenül szerencsés, ha szűkebb nadrág vagy jól szabott öltöny alatt hordjuk. A kilencvenes évek végén, amikor hirtelen minden kinyúlt az embereken, széles körben elfogadott volt, mára már vesztett az „erejéből”, de néha jól jöhet. Otthonra, mondjuk.

Van ilyen is, embere (és párja) válogatja, hogy felhúzza-e valaki. Mondjuk akkor, ha netán főállásban egy férfi-sztriptízbárban táncolunk-dolgozunk, esetleg egy angol legénybúcsún veszünk részt a budapesti éjszakában, meg lehet érteni. Vagy ha a csajunk, feleségünk ezt szereti rajtunk.

Egészségügyi szempontból éjszakára a nagyon-nagyon laza bokszer vagy az „alul semmi” javasolt, persze csak akkor, ha nem fázunk meg hajnal felé „benne”. A székelyföldi vidéki panzió dobkályhájában romantikusan pattogó tűz mellé jól hangzik az „én-biza-mindig-csórén-aluszok!” úgy tíz-tizenkét sör s még vagy öt pálinka után, de az a baj, hogy reggel nemcsak másnapos leszel, hanem szortyogni is fogsz, szerencsétlenebb esetben egy jó vesemedence-gyulladást is összeszedsz. Úgyhogy kapj magadra vagy hagyj magadon valamit, mert nem lesz semmi baj belőle.

Az utóbbi években megszaporodtak az alsógatyák felső, gumis részén a nagy, sőt hatalmas márkajelzések – anélkül, hogy felsorolnánk ezeket, azért azt hadd jegyezzük meg, hogy nem túl elegánsak. Persze, reklámfelület (szakkifejezéssel élve: „intim marketing”), meg minden, de ugye Niclas Bendtner is megjárta a dán válogatottban, amikor fogadóirodát villantott rajta – emiatt a legutóbbi focivébén volt is rendszeres „gatyavizit” a meccsek előtt. Persze a magánéletben az ember azt vesz fel, amit akar, a lényeg, hogy a férfiassága jól érezze magát – a  komfortérzet itt pont fontos, tehát ne most lépjünk ki abból a bizonyos zónából.  

Ami pedig az anyagot illeti, egy szót jegyezzünk meg feltétlenül: pamut. Leírom még háromszor: pamut, pamut, pamut. Más nincs. Vagy ne legyen.

• Alsónadrágot ne foltozzunk, ne varrjunk meg, hanem szabaduljunk meg tőle. Ha valamelyik nagyon a szívedhez nőtt, tartsd meg emlékbe, esetleg néha nézz rá magadra benne a tükörben, de semmiképpen ne villogj azzal egy hölgy előtt, hogy „tudod, ez a gatya volt rajtam akkor, amikor…” Pláne, ha több éves a történet.
• Ha a bokszer vagy a fecske nem áll rá a „területre”, hanem már lóg, akkor az az alsónadrág minden bizonnyal kinyúlt, elnyúlt. Adjuk meg neki a végtisztességet, engedjük el.
• Alsónadrágot nem hagyunk a fotelen vagy az ágyon, szerteszét. Ez mondjuk egy Tankcsapda-számban valamikor dögösen hangzott („…az alsónadrág a sarokba dobva réééég..!”), de egy harminc feletti pasinál már nem attól „remeg a drága”, ha a hálószobában az ágyon az öt napja levetett gatyával és a múltheti lyukas zoknival, bepállott törölközővel, netán a tegnapi „ágybanreggeli” morzsáival is össze kell keveredni. Pfúj.

• Öltönynadrág alá hosszú, laza bokszert soha ne vegyünk, mert borzasztó igénytelenségre, mazlagságra vall, amikor a combközépen, a zseb alatt pár centivel kinyomja a nadrágot. Székelyföldi lakodalmakban ilyen bugyi-nadrág összeállításokat még mindig észre lehet venni.
• Feszes, slim fit farmer alá se vegyünk hosszú bokszert – ronda is, ha látszik, no meg jó eséllyel felgyűrődik, igen kényelmetlen tud lenni, folyton igazgatni kell, és hát nem valami bizalomgerjesztő, ha egy srác folyton a gatyáját matatja-húzogatja-rángatja a farmerén keresztül, elöl vagy hátul. Mindenki szeme láttára, igen.   
• Lenge, tatás bokszert sportolni se vegyünk fel, mert tényleg a tongyóság non plus ultrája, amikor a turkálóban vásárolt, de a kedvenc focicsapatod logójával ellátott, Kínában hamisított és már Nyugat-Európában elkoptatott poliészter focigatyád alól még egy kockás pamutbokszer is kikacsint. Pláne, ha még rojtos is a széle. 

• Egy gatyát egyszer hordunk, akárcsak egy zoknit vagy egy inget – nincs olyan, hogy holnapra vagy estére még jó lesz az. A lábaid mozognak, vagy ha ülsz, akkor is beizzadsz alatta, tehát ahogy hazaértél, a gatya egyből megy a szennyesbe. Alapszabály: egy nap, egy gatya.  
• Zuhanyozzunk rendszeresen, mert ezzel nemcsak magunkat tartjuk tisztán, hanem alsónadrág-cserére is ösztökéljünk magunkat – természetesen akkor, ha a tusolás után nem azt a gatyát kapjuk újra magunkra, amelyet épp előtte levetettünk.
• Az alsónadrág „fogyóáru”, tehát amilyen gyakran megengedhetjük magunknak, cseréljük az állományt. Ha félévente nem is veszünk újakat, de az egy éves születésnapjukat azért ne töltsék be a gatyáink.

• Minimum tíz-tizenöt alsónadrág legyen a férfi szekrényében, mindegyik „bevethető” állapotban, így akár az élettartama is hosszabbodhat. 
• Pisilés után vécépapírral nem árt megtörölni a fütyköst – ha először csinálod, lehet, hogy elcsodálkozol, hogy mennyit sikerült „felitatni”. Aztán megszokod, ha rendszeresen megteszed, s ennek más is örülni fog. Gondolj arra, hogy ezt a mennyiséget az alsónadrágod kellene tárolja. S akkor még nem beszéltünk a következő pisilésről... 

Végezetül pedig álljon itt egy vicces zenés videó, amely a férfi alsónadrág száz éves fejlődéstörténetét mutatja be: