Hogyan ne legyél tongyó? A kevesebb néha sokkal több. Férfistílus székelyföldi lakodalmakban

A tél hideg, a nyár meleg Székelyföldön, vagy egészen az. De előfordul az is, hogy arra a bizonyos szombat délutánra nagyon forró lesz nemcsak a föld a székely, lakodalomba készülő vendégférfi lába alatt, hanem még a feje fölött is. A kilencvenes évek és a rendszerváltás alapvető és nagyon rossz irányokba változtatta meg a férfiöltözködést vidékünkön, amelynek kézzel fogható és szemmel látható jelei egy átlagos lakodalomban nagyon elő tudnak jönni. A fehér zoknitól az alsó gombbal begombolt zöld vagy lila zakóig, a pocakra tűzött nyakkendőtűtől a rövidujjú ingig.

Vidékünkön az élet minden területén a kényelemre, a praktikusságra törekszünk – ez az utcaképen, értelemszerűen a férfiak ünnepi öltözködésén is nagyon tetten érhető. A meleg miatt hordanak egyesek rövidujjú inget (ezen az elven mondjuk nem értem, hogy emellé nyáron, a betonon való közlekedésre hogyan lehet túrabakancsot húzni...), „szakember-nadrágot” (az a háromnegyedes, oldalzsebes valami, ami se nem rövid, se nem hosszú), zoknit szandállal. Mindez praktikus, csak nem elegáns, sőt még nagyon kicsit sem. A magát konzervatívnak valló székely ember egyet ránt a vállán, és azt mondja, hogy  

me annakidején nagyapám is megmonta vót, hogy...” Akkor itt megáll a lemez és nem forog tovább. Aki úgy áll hozzá alapból, hogy „nekem ne mondgya meg senki, hogy hogy őtözzek, értettedé, s mibe, kicsibarátom, me az az én bajom!”, az ejisze most ne olvasson tovább, inkább igyon meg egy felest ebben a jó melegben.

Térjünk a tárgyra. Manapság egy lakodalomban a „zifjúpár” jó esetben a meghívóban egy szóval, félmondattal jelzi, hogy életük elvileg legfontosabb napján mi a dresszkód a buliban. A legtöbb nyilván elfelejti, de újabban vannak olyan párok, esküvőszervezők, akik az adott helyszínhez igazítják a dresszkódot. Füves alapterületen nem gáz sneakert húzni az öltönyhöz, de városi környezetben igen. Személye válogatja.

Az átlagos, sztenderd, ma negyenes-ötvenes éveiben járó székelyföldi férfi az elsőáldozás, bérmálás vagy konfirmáció után általában tizennyolc éves korában, az iskola befejezésekor kapja, veszi az első öltönyét. Jó esetben ez pont jó, rossz esetben az öltönyt „nőttire” veszik a szülők, akik úgy számolnak, hogy a derék jó bő kell legyen, akárcsak a zakó alsó része, illetve az ujja hosszú. „Majd beléhízol, fiam, s belénősz, ne törőggy” – mondja az apa a tizennyolc éves legénykének a konfekció-üzletben, ahol úgy áll rajta a két számmal nagyobb öltöny, hogy jobb nem ránézni.

A baj ott van, ha mondjuk tíz vagy húsz év múlva is ugyanennek az öltönynek az ujja a tenyere közepéig ér, alatta az ing meg rövidujjú, de a pocak úgy kiáll a zakóból, hogy csak a legalsó gombot gombolja be az illető.

Praktikus, nem? No meg egy széles, színes nyakkendő nyílként mered előre a pocakon, aztán éjjel fél háromkor zsebbe kerül, az amúgy szűk nyakú ing kigombolódik, az ingujj feltűrődik, a „Hargitai fecskemadár hosszú útra indul” kezdetű nótánál pedig az átizzadt ing láttatni engedi az alatta levő bordázott majót, netán rövidujjú pólót...

A nadrág szára álló helyzetben harmonikázva esik a cipőre, rosszabb esetben a sarok hátul rá is lépik. Ha az illető ül, a nadrág felhúzódik, akkor vesszük észre, hogy a teljesen elütő színű zokni szára alig ér túl a cipőn, felette pedig egy nagy, vastag, szőrös lábszár van. Vagy van olyan, hogy nincs nyakkendő, de van helyette aranylánc, amely a mellkasig kigombolt ingből, őszülő göndör szőrökön fekszik magatehetetlenül. A kopott sarkú, tízéves cipő ehhez a szetthez még mindig jó, ahogy egy színes, minden lehetséges emberi öltönyszíntől oly távol álló színű ing is, jó sok gombbal, kirívó mandzsettával, ami még véletlenül sem talál semmivel. Vagy a kedvencem, az ing bal oldalán levő „mérnökzseb”, amibe egy „bog” pénzt is betesz emberünk, hogy „osztán legyen a menyasszonyi táncra”, vagy úgy egyáltalán, hogy mutasson s mutassa. Mondjuk a mérnökzseb még a kisebb baj, mert egy mellény láthatatlanná teszi, de az az ember, aki a pénzét nem teszi pénztárcába, hanem egymásba csavarva, „bogban” hordja, hát...

Az elrettentő példákat reggelig tudnánk sorolni, de álljunk meg itt. Helyette álljon itt néhány nagyon egyszerű – és nem kioktató! – jótanács, amivel elérhető az, hogy évekkel később ne szégyelljük elővenni a rokonunk, ismerősünk lakodalmán készült fényképeket. De érvényes ez a mindennapokra is, nemcsak a lakodalmakra. És persze semmit nem kell szigorúan venni.

• Felejtsük el a csillogó anyagú öltönyt, az ormótlan sneakert, a színezett, sokgombos vagy rövidujjú inget!  Ezek az alapok. Illetve az, hogy a szettet egybe „nézzük”, tehát „találtassunk” színben és stílusban, inget, övet, napszemüveget, cipőt, órát, stb. Fekete cipőhöz fekete öv, barnához barna jár, ez is alap.
• A napszemüveget ne tegyük a tarkóra, a zakót ne a kétvállunkra dobjuk és ott lógassuk, miközben a vendéglő előtt szivarazunk, mert székelyesen szólva „mazlag”. Sportos, túra-napszemüveget ne vegyünk fel az öltönyhöz, mint ahogy hozzá nem illő kalapot se.
• A zokni színe a nadrággal vagy a cipővel harmonizáljon, legalább járjon közel hozzá. A csíkos, vicces, ábrás, funny zoknit hagyjuk meg azoknak, akik azt gondolják, hogy a nyakkendőn is vicces mondjuk egy rajzfilmfigura vagy egy gyerekes ábra. Ezt ki lehet nőni, mint ahogy egyéb gyermekbetegségeket is kinő az ember.
• Egy kasmír-mintás (vagy Paisley-mintás) nyakkendő viszont nagyon menő lehet, annál is inkább, mert nagyon kevesen hordanak nálunfelé ilyet. De lehet csíkos, pöttyös, vagy – diszkrét A nyakkendő-díszzsebkendő „dobozbaegybeszettbe” nagyon felejtős, a nyakkendő szélessége a zakó reverjével találjon nagyjából, színben is harmonizáljon, ha lehet. Nagyon elütő nyakkendő nagyon gáz, mint ahogy a vörös öltöny–fekete ing-fehér nyakkendő kombó is nagyon ciki.

• A zakón az alsó gombot soha nem gomboljuk, ha háromgombos a zakónk, akkor a középsőt kell, a felső pedig „opcionális”. Mellénynél (itt nem az „oktoberfesztes” sokgombos mellényre vagy a székely posztómellényre gondolunk, hanem valami elegánsabbra) az alsó gombot szintén nem gomboljuk, nyakkendővel a felsőt igen, anélkül (a smart casual stílusban) a felső gombot sem. Mindkét dolog VII. Edwárd angol királyhoz köthető, a logikát nem kell keresni benne, ez így van száz éve és kész. Vagy legalábbis így kellene lennie...
• Az ing legfelső gombját a nyakkendő alatt begomboljuk, nyakkendő nélkül egy vagy két gomb is kigombolható. Ha nyakkendőtűt hordunk, azt a harmadik és negyedik inggomb közé tegyük. Az ing ujja legyen látható a zakó ujja alatt, úgy 1-2 centire.   
• Egy sötétszürke vagy mélykék öltöny egyszerre elegáns és klasszikus, hozzáillő fehér vagy világoskék inggel. Ízlések és pofonok, szép a loafer (itthon „belélépősnek” mondják, régebb „makkos cipő” is volt a neve...) is, de csak sima lábszárral. Egy klasszikus, nem hivalkodó, barna derbycipő nálam mindent visz, az oxford-cipő még magasabb kategória, egy double monk (a csatos) szintén nagyon elegáns. Az orra azonban ne legyen sem kocka, sem túl hegyes (az egy teljesen más kultúra...), sem pedig nagyon gömbölyű, hanem olyan visszafogottan egyszerű.  
• Mindezek mellett pedig alapvető elvárás egy férfinál a tisztaság és az ápoltság, nemcsak akkor, ha lakodalomba megy. Öt- vagy tíznapos borostával, ápolatlanul, a mosás hiánya miatt sárgásodó ősz hajjal, hosszú körmökkel nem megyünk sem lakodalomba, sem sehová, mert nem áll jól, a kisujjon megnövesztett köröm pedig ugyanúgy undorító, mint az orrüregből kilógó, kikandikáló szőrszálak. A lakodalom hevében hónaljkutyát a leghamarabb ott láthatunk, amikor a táncparketten egy Republicra a férfiak gyújtót vagy telefont magasba emelve „villognak”, közben meg a rövidujjú ing ujja alatt megvillan a megvillannivaló, a jó nagy folt alatt. Igen, hosszú az út, amíg kezem kezedhez ér, és nem véletlenül.   
• És még valami: soha ne tévesszük össze a „divatos” és az „elegáns” szavakat, amikor a háta mögött megjegyzést teszünk valakinek a ruhájára, mert a kettő soha nem ugyanaz.
• Nem a ruha teszi az embert – legyintenek sokan. Pedig de, az is. Öltözködésed a személyiségedet is tükrözi, ugyanakkor az igényességedet is jelzi és – figyelem! – ahhoz, hogy ízlésesen és egyszerűen, de mégis alkalomhoz öltözve jelenj meg mondjuk az egyik legjobb haverod esküvőjén, az nem pénz kérdése. Az csak kifogás, mert csupán egy kicsi odafigyelés, valamint érdeklődés szükségeltetik hozzá.