Az alsó gombot soha! Hogyan ne hordjuk a zakót és a mellényt?

A mindenféle „sportdzsekik” látványa közepette Székelyföldön üdítő kivételnek számít, ha egy férfit hétköznap egy klasszikus zakóban látunk, és viselője még tudja is hordani. Persze ha abszolút maximalisták akarunk lenni, mint az angol vagy az olasz klasszikus viseleteket hordó férfiak, akkor nagyon sok apró részletre oda kellene figyelnünk, de néhány alapdolgot ismerve már egész ízléses lehet férfitársaink megjelenése.

Egy zakó és egy mellény hatalmasat tud dobni a férfin, de csak akkor, ha megfelelően hordja azt színben, mintában, formában.  

A férfi zakó a legklasszikusabb ruhadarabunk – szövetből készül, szabók vagy készruhagyárak készítik el és van néhány nagyon tipikus eleme. Ilyenek a gallér, a rever (hajtóka), a gombok és gomblyukak, zsebek és a különböző varrások. Az öltöny felső részeként terjedt el, de manapság természetesen különálló zakók is vannak, ahogy az öltönyön kívül is léteznek különböző típusú nadrágok. A zakó tulajdonképpen egy rövidített kabát, a hétköznapi verziója az ún. sportzakó, amelynek az egyik legfontosabb tulajdonsága a kényelem. Pamut, gyapjú, bármilyen típusú és színű szövet játszik itt, de azért az extrémen hülye színeket (pl. a csillogó sárgát) hagyjuk meg a bohócoknak, amúgyis sok ízléstelen szettet lehet látni.

Az angol típusú zakókon általában belül van minden zseb, az alsónak a nyílását a platni takarja – a könnyedebb zakókra kívülről varrják rá a zsebet, de ezeknek is rengetegféle típusa és formája van. A hétköznapi sportzakó szinte mindenhez talál, farmerrel, inggel, pólóval, sapkával, pulcsival is lehet viselni. Egy kivétel azonban van – fájdalom, hogy egyre több férfit újabban ebben lehet látni – ez pedig az elnyűhetetlen és mindenhová jó, bő és kényelmes tréningnadrág. Na jó, szerencsére nem zakóval…  

A gomboláson kívül az biztosan még fontosabb, hogy megfelelő mérete legyen a zakónknak – ha nem méretre készíttetjük szabóval, akkor egy dologra nagyon figyeljünk oda, mégpedig a vállára. Az pont ott kell legyen, ahol az embernek a válla van, mert az határozza meg az egészet.

Ha szűk, akkor levegőt sem lehet venni, ha pedig túl bő, akkor meg nagyon hülyén néz ki, mert lötyög, mint egy 1995-ös fazon a 2021 augusztusi lakodalomban.

Ami a hosszát illeti, az ülepet nagyjából takarja el, a túl rövid, skinny típusok csak azoknak állnak jól, akik vékonydongájúak.

A zakót elsősorban a gombokkal lehet feldobni (ledobni is…), fontos, hogy egy- vagy kétsorossal van-e dolgunk, mert a gombolási rendek különbözőek, de egyszerűek. Az egysorosoknál három esetén az alsó gomb mindig nyitva marad, a központi gombolódik, a felső pedig opcionális. Ha kettő van, akkor alsó nyitva, felül zárva, ha pedig csak egy van, akkor egyértelmű. Leülve mindent kigombolunk.

A duplasoros zakónál az olaszos stílus egyet kigombol (az alsót), de az olasz stíluson belül a nápolyi csak az alsót gombolja be, a felső kigombolva marad. A kétsoros zakónál az angol stílusban mindent begombolunk – tessék csak megnézni Károly herceget hivatalos úton. Meg amúgyis, fantasztikusan öltözik az az ember, a szó legklasszikusabb értelmében.

Az zakó kézelőjének gombjaiból általában négy van, ezek a konfekcióban készültekre egyszerűen rá vannak varrva, a high class-öltönyök ujján viszont kézzel van kivarrva a gomblyuk is. Ez általában adott, a zakó méreténél viszont fontos az ujja, és az alóla kiló ing, ami mindig ki kell bújjon egy-két centire és nem lóghat rá a kézfejre – ezt azért el kell találni szépen, mert ha túl bő, az tongyó tud lenni.  

Hangsúlyozom, hogy nem a székely posztómellényről lesz szó a következőkben, sem az „oktoberfesztes” német mellényről, sem pedig a pufimellényről – ezek külön-külön teljesen más világok, mondjuk az utolsónak a létezését még annyira sem értem, mint a városban hordott jelvényes, tollas vadászkalapét. Az ún. casual mellényekről vagy az „elegáns”, az öltönyhöz hordott mellényekről lenne szó – utóbbi lakodalomban még előfordul, előbbi sajnos a székelyföldi utcákról nagyon hiányzik, bár tinédzsereket, huszonéveseket elnézve azért vannak biztató jelek.

A laza, casual-mellény a cowboy-mellényből, a westernfilmek látványvilágából jött, közülük a galléros még elegánsabbnak számít – ami az eredetét illeti, a 17. században Angliában lett divatossá, az évszázadok alatt pedig természetesen letisztult, alakult a formája. Lényege, hogy kövesse a férfi törzsének és vállainak vonalát, ne legyen túl szűk, hanem amolyan testhezálló – elvileg ezt oldja meg a mellény hátának alsó részén levő, csattal állítható szalag.   

A mellény gombolása hasonló a zakóéhoz, az alsó gomb itt is nyitva marad – ami az eredetét illeti,

VII. Eduárd angol királyhoz köthető, Viktória királynő fia pocakos lett egy idő után, az asztalnál kigombolta az alsót, s ezt így csináljuk utána több mint száz évvel is,

a mindenben értelmet, funkciót és logikát keresőknek ezt így nehéz elmagyarázni, de ez így van s kész. A kardigánon is a felső gomb és az alsó kettő nyitva van.

A casual mellénnyel övet lehet viselni, az övcsat ilyenkor simán kilátszik alóla, de az úgy van jól. Az öltönytől eltérő színű mellény lehetőleg legyen teljesen más színű (és esetleg anyagú is), mint az öltöny. A hétköznapi mellényviselet jelez egy laza eleganciát, ugyanakkor igényességet is.

Igen, igen és nem! Ezt úgy értjük, hogy a casual stílusban, tehát a hétköznapi viseletbe abszolút belefér a mellény-ing-farmer összeállítás sportcipővel vagy derbyvel, ám a „keményvonalasok”, tehát a férfi elegancia minden apróságát kimaxolók szerint nem, a farmer az „munkásruha”, azt pólóval és bőrdzsekivel hordjuk. Persze ezeken lehet vitatkozni napestig, de ha mondjuk Székelyföldön legalább a városok utcáin és legalább a fiatalabb férfiak harmada-fele zakót hordana farmerrel és betartaná az alábbi, nem túl bonyolult szabályokat, bizony a nők is másképp néznének ránk… Úgyhogy csak rajta, bátran!

Amit soha ne tegyünk:

• Zakón legalsó gombot soha nem gombolunk, még akkor se, ha úgy kényelmesen megtartja a pocakot.
• A zakó zsebébe ne tegyünk vastag pénztárcát, kulcscsomót, papír zsebkendő-csomagot, cigarettásdobozt, öngyújtót, telefont, mert borzasztó hatást tud adni. Ezekre biztosan van más megoldás, a pénztárcára például a kis, bérlettok-szerű kreálmány, amibe a bankkártyát, igazolványt, némi készpénzt bele lehet tenni, az pedig a zakó belső zsebében észrevétlenül elfér.
• Mellénnyel soha ne hordjunk rövidujjú inget (egyébként se…), inkább egy bő ujjút tűrjünk fel, az még szexi is tud lenni. A mellényhez ne vegyünk fel soha mandzsettagombos inget, ízléstelen.  
• Az öltönyhöz tartozó zakót vagy a harmadik darabot, a mellényt ne vegyük fel máshoz – az egyben jó, farmerrel menjen a sportos, különálló zakó, akárcsak a mellény.
• Az elegáns, öltönyhöz hordott (azzal azonos színű) mellény alá nadrágtartó jár, övet nem hordunk ilyenkor.
• A nyakkendő ne lógjon ki a mellény alól, mert az nagyon csúnya, ha pedig a mellényen szivarzseb is van, abba ne tegyünk díszzsebkendőt, mert az csak a zakóba jár és – figyelem! – a színe mindig eltér a nyakkendő színétől.  

Alapszabályok, amelyekkel nem lehet mellé lőni:

• A zakó központi gombja mindig legyen a köldök felett, az ujja a kéz és csukló találkozásáig érjen.
• Hivatalos alkalmakkor ha leülünk, a zakót kigomboljuk, ha felállunk, akkor begomboljuk – főleg akkor, ha szél van, mert egy kigombolt zakóval és egy szélfújta nyakkendővel úgy fogunk kinézni, mint Donald Trump vagy Traian Băsescu. Főleg, ha még a „suvicába” is belekap a szél.
• Amikor a mellényhez nyakkendőt is veszünk, a felső gombot begomboljuk, ha nyakkendőt nem kötünk, akkor a mellényt legfelül is kigomboljuk – a legalsó gomb mindig nyitva marad.   
• A különböző zsebeket vágjuk fel óvatosan kisollóval mind a mellényen, mind pedig a zakón, de ezt tényleg nem azért, hogy beletegyünk valamit – esetleg néha a kezünket, netán egy észrevehetetlenül vékony pénztárcát.  
• Ha a megvásárolt zakó vagy a mellény nem pont jó, egy jó szabó vagy varrónő egy-két apróságot kiigazít rajta és sokkal jobban fog kinézni – szakemberhez fordulni nem szégyen, sőt, csak nyerünk vele.