Ember, ne mérgelődj, azaz az életre készít a társasjáték

Csizmadia Ági azon túl, hogy oktat, van egy hobbija is, a társasjátékozás. „Nagyon sokat társasjátékoztunk gyerekkoromban. Régebb, ünnepi alkalmakkor, amikor összegyűlt a nagyobb család, nagyokat játszottunk. A családunkban mindig értékelték mind a tanítást, mind a játékot. Ezt hoztam magammal és szerencsére a legnagyobb fiam örökölte, vele tudunk jól stratégiákat tervezni, komolyabb játékokat játszani” – mutat rá a pedagógus. Hozzáteszi: ezek nem olyan játékok, hogy gurítok a dobókockával, és lépek ötöt, ők leginkább a stratégiai játékokat szeretik, a hosszabb játékidejűeket – előkészítés, tervezés, végrehajtás, egy teljes folyamatnak a követése, ez a mélysége a társasjátékoknak.

Szóba kerül, hogy Magyarországon már több iskolában alkalmazzák a társasjátékozást. A társasjáték-pedagógia ugyanis a gyerek fejlesztéséről szól, ugyanis olyan kompetenciákat fejleszt, amelyek az élethez kellenek, s most nem az edukatív játékokról van szó, amelyek direkt módon megtanítják számolni a gyereket, hanem arról, amikor a játékmester bevonja egy játékba, végig követi, és úgy hagyja fejlődni a gyereket, hogy közben nem avatkozik bele. „A társasjátékok erre nagyon alkalmasak, például  a szövegértés jól fejleszthető szöveges elemeket/kártyákat tartalmazó játékokkal, a szabály önálló olvasásával, értelmezésével. Általában a szülők azért teszik félre a társasjátékokat, amelyeket kapnak különböző alkalmakra, mert megfogják a társasjáték alapszabályát, elkezdik olvasni és nem értik. Ezt a gyerekek nem nézik jó szemmel, ők maguk is megpróbálják, de mivel látták, hogy a szülő feladta, ők sem olvassák tovább a játékszabályt, ami több oldalt tesz ki egy komolyabb játéknál. És azért teszik félre, mert nem értik a szöveget. Ez ugyanígy történhet a matek-példa megoldásánál. Elolvasod a szöveget, nem érted, felteszed a kezed és azt mondod, hogy nem értem. Ez túl könnyű, ezt nem szabad csinálni. Pont ezért a későbbiekben sem boldogul az ember a munkahelyén, mert nem érti a feladatot, amit végre kell hajtani, nem tud hozzá kapcsolódni és a könnyebb út az, hogy azt mondja: nem érti. Ez baj.

 – magyarázza Ági. Rámutat, nagyon sokféle típusú társasjáték van,  a különböző társasjáték mechanikákban pedig érdekes helyzetekben próbálhatja ki magát az ember, licitálhat, kipróbálhatja, hogyan tudja befolyásolni a társait, hogyan tud menedzselni egy csapatot, hogyan tud egy stratégiát kitalálni és véghezvinni  az elejétől a végéig, hogy csak néhány példát említsünk.

A pedagógus elmondta, a társasjáték-pedagógia azt támogatja, hogy a gyerek figyeljen és tanuljon játék közben, szinte észrevétlenül, a tapasztalat pedig tényleg azt mutatja, hogy ha a gyerek érdeklődő a játék iránt, és olyanokkal játszik, akik már értik a játékot, akkor megfigyelve a társait, gyorsan felveszi a lépést. Ha viszont jobb a társainál, akkor azt tanulja meg, hogyan tanítsa a gyengébbeket, miként figyeljen oda a társaira, a kommunikációra, de az is jó tanulság, hogyan lehet veszíteni méltóságteljesen ahelyett hogy például lesöpörnénk az asztalról a játékot, ugyanakkor hogyan lehet úgy nyerni, hogy legközelebb is legyenek társai a játékhoz.

A társasjátékozás segít a kudarcélmény elfogadásában, feldolgozásában, ehhez viszont társak kellenek. „A gyerek sokszor először veszít, ha betartja mindenki a szabályokat – nem a szerencsealapú, hanem a gondolkodásalapú játékoknál. De egy idő után megfigyeli, hogyan kell nyerni. Igaz, ez csak akkor van, ha a szülő nem hagyja, hogy folyton nyerjen, hanem megmutatja és el is magyarázza, hogy hogyan kell játszani, melyik lépésnek, döntésnek mi a háttere, kockázata” – hangsúlyozza a pedagógus. Ági szerint a  következő lépés, hogy többekkel játsszon együtt a gyerek, hogy ne az legyen, hogy vagy nyer, vagy veszít, hanem legyen olyan, hogy harmadik lett, második lett, hogy tapasztalja meg, milyen amikor csak egy kicsi hiányzott a győzelemhez, vagy még sokat kell tegyen, hogy jobb legyen. Így látja majd, melyik lépcsőfokon áll, el tudja magát helyezni egy bizonyos rangsorban, és meg tudja figyelni, hogyan tud feljebb kerülni, vagy mitől fog lejjebb csúszni, így ez egy önismereti folyamat is lehet –  hangsúlyozza a pedagógus. Mint mondja,

a gyerek a társasjátékozás közben megtapasztalhatja a társas viselkedés formáit,

úgy, hogy nyugodtan megfigyelhet embereket közelről, anélkül, hogy ebben lenne bármiféle kockázat. Láthat támadó viselkedést, védekezőt, mindenféle ilyen szituációt kipróbálhat. Lényeges, hogy nem lesz belőle semmiféle baj, mert továbbra is barátok maradhatnak a gyerekek, de megláthatja stresszhelyzetben, nyomás alatt a társait. És ha  gyerekkorától megszokja, hogy megfigyel és együtt dolgozik, mert ez egy közös munka a többiekkel, akkor később sokkal jobban alkalmazkodik, és jobban beilleszkedik egy közösségbe. Jobban el tudja fogadni, jobban tudja kezelni mások és a saját viselkedését is.

Csizmadia Ági úgy fogalmaz, a társasjátékozáshoz egész ember kell. Ha a szülő leül a gyerekével játszani, legyen ott teljes mértékben. Gyakran találkozik olyannal is, hogy a szülő vesz egy társasjátékot a gyerekének, és odaadja, hogy játsszon vele. De nem tanulja és tanítja meg, hogy hogyan kell játszani, vagyis nem válik társsá. Azt mutatja, hogy nem élvezi ezt, gyerekes dolognak tartja, kihúzódik belőle, közben telefonál, így már egy értéktelen időtöltéssé válik az egész.

„A társasjátékhoz ott kell legyél testben, lélekben, figyelemben. Meg kell mutatni a gyereknek, hogy ez a közös idő vele fontos neked, és akkor majd ő is értékesnek találja és élvezi. Ha nem vagy ott száz százalékosan, nincsen lehetőséged észrevenni, megismerni gyermeked, reakcióját egyes helyzetekben, felfedezni különleges képességeit. Akkor meg mindegy, így nem érdemes játszani.”

Ági működtet egy társasjáték klubot is Csíkszeredában, de ezen kívül foglalkozásokat is tart. A KicsiTársas klubba szombat délelőttönként azokat várják – a gyerekeket kísérővel – , akik szívesen társasjátékoznak.  „Ez nem gyerekmegőrző hely. Itt minimális szabálymagyarázat van. Az önállóan játszani tudó gyerekeket szívesen látjuk, ez körülbelül 9-10 éves kortól alakul ki. De aki nem próbált még társasjátékozni más emberekkel, nem szabálykövető a magatartása, annak jobb, ha van szülői kíséret. Mert én azt próbálom erősíteni, hogy játszunk együtt, több korosztály játsszon együtt. Nekem családi társasjátékaim vannak, ami azt feltételezi, hogy mindenki élvezi: a felnőtt, a gyerek, és mindenki ugyanolyan eséllyel nyerhet.”

A foglalkozásokra pedig azokat az érdeklődő gyerekeket várja, akikkel komolyabban el tudnak mélyedni egy-egy társasjátékban. Mint mondta,

egy társasjáték hosszú tervezési folyamatnak az eredménye. Ezeket többnyire matematikusok tervezik, vagy olyanok, akik sok éve társasjátékoznak.

„Azokkal a gyerekekkel, akik a foglalkozásokra járnak, azt is átgondoljuk, hogy a játék tervezője miért és milyen szabályokat alkotott meg. Vagy ha egy-egy szabályt kiveszünk a játékból, akkor az hogyan változtatja meg, nagyobb lesz, vagy kisebb a kockázat, mit csinál egy-egy szabályváltoztatás, vagy miért annyi lappal kellett kezdeni, miért ilyen lépéskorlátok vannak, hogy egy körön belül mennyi tevékenységet végezhetsz el. Ebben jó adag matematika van, egy kis statisztika, egy kis valószínűségszámítás, egy kis kombinatorika olyan módon, hogy a gyereknek a saját szintjén érthető. Ezek a foglalkozások azt feltételezik, hogy valaki érdeklődő és képes elmélyedni egy témában, ez nem minden gyereknek való. Van aki az iskolában nem mutatkozik kifejezetten matematikai tehetségűnek, de hajlamos elgondolkodni és elmélyülni dolgokban. Itt megmutatkozhat, mert olyannal kínálod meg, amit ő is szeret, és megkapja a sikerélményt is. Persze, ehhez komolyan kell venni őket is és a játékot is. Mert a játék komoly dolog, a játék nem játék” – mondja nevetve Ági, majd a társasjátékok mellé készített foglalkoztató füzeteket mutatja. A társasjátékhoz kapcsolódó feladatsorok vannak bennük, hasonlóan a matekpéldákhoz.

Ágiék otthonában több polcon is sorakoznak társasjátékok. Többnyire az év játéka  címmel díjazott társasjátékokat próbálja megvásárolni (Magyar társasjáték díj, Spiel des Jahres), azokból is azokat, amelyek sokszor újrajátszhatók és mindig másként kell lereagálni egy-egy döntéshelyzetet. Újabban a kooperatív játékokat kedvelik leginkább, amikor a játékosok együtt vannak a „játék ellen”, együtt szeretnének nyerni. A kizárólag szerencse alapú játékokat annyira nem szereti. Van olyan társasjátékuk is, amelyet ők maguk készítettek el otthon.

Arra a kérdésünkre, hogy az üzletben hogyan válasszuk ki magunknak a megfelelő társasjátékot, azt tanácsolta, hogy

mielőtt megvennénk, ha van rá lehetőség, bontsuk ki, vagy keressünk hozzá bemutató videót, olvassunk róla blogon, fórumokon, társasjátékos oldalakon.

Mert lehet, hogy a kirakatban jól mutat a doboza, de az a lényeges, hogy mi van benne, milyen minőségűek a tartozékok. Az is nagyon fontos, hogy csak olyan játékot vegyünk a gyerekeknek, amivel mi magunk is szívesen játszunk. „Mert a kisgyerek először a szüleitől várja, hogy üljenek oda, és mutassák meg, hogy ez miért jó. Be kell vonzani a gyereket ebbe a helyzetbe, együtt kell lenni és megmutatni, hogy a szülőnek jó a gyerekkel játszani. Aki nem szeret társasjátékozni, az ne vásároljon, mert fölösleges porfogó lesz belőle” – összegzett.