1989 az irodalom tükrében

Miklóssi Szabó István könyvajánlójában Kuszálik Péter Purgatórium című könyvére hívja fel a figyelmet. „Kuszálik Péter könyve kapcsán az egyik, s talán legfontosabb kérdés: független maradhat-e egy alkotó az adott rendszertől, s ha nem, meddig mehet el annak kiszolgálásában” – írja. De a ’89-es eseményekre reflektál a Vigasság rovatban Simon Márta is, György Attila tárcája is a harminc évvel ezelőtti decemberi napokat idézi fel, Zsidó Ferenc a sorba állás időszakát, Lakatos Mihály írásának főhőse, Ábel pedig rámutat, a román nép nagyobbik fele ma „csont nélkül” újraválasztaná Ceaușescut vezetőjének, majd a programját is felvázolja. Czegő Zoltán tárcájában arra emlékszik vissza, hogy harmincegy évvel ezelőtt hogyan került, illetve menekült Székelyföldről Budapestre.

A lapszámban interjút olvashatnak Dávid Sándor fotográfussal, aki az akkori székelyudvarhelyi eseményeken fényképezett, ez az anyag harminc évig a fiókban lappangott.

„A laborban mindig ment egy VEF márkájú szovjet rádiókészüléken a Szabad Európa Rádió, a korábbi országos eseményekkel is tisztában voltam, míg egy alkalommal bemondták, hogy a bukaresti nagygyűlésről Ceaușescu elmenekült.

Távolról fényképezgettem, amit lehetett, közben autók égtek, és bonyolódott a helyzet” – emlékszik vissza a fotográfus.

A lapszámot a forradalom székelyudvarhelyi eseményeit megörökítő sorozatával illusztrálták.
Az élő történelem rovatban Berekméri Edmond a marosvásárhelyi, Lőrincz György a székelyudvarhelyi, Iochom István pedig az 1989-es kézdivásárhelyi eseményekre tekint vissza. „A temesvári eseményekről szóló, nem hivatalos híreket nem sikerült eltitkolni, az eseményekről tudomást szereztek Marosvásárhelyen is” – írja Berekméri Edmond, majd két forradalmár történetét eleveníti fel.

„Az 1989-es év Romániájában mindenki Gorbacsov látogatásától várta a változásokat, de legnagyobb meglepetésünkre úgy tűnt, hogy nem hozott semmi látványos eredményt. (Ha nem tekintjük annak, hogy Ceaușescu megbotlott, s Gorbacsov fogta meg, hogy le ne zuhanjon a pulpitusról vezető lépcsőn.) Számunkra, magyarok számára viszont volt egy mellékszál is, ami a későbbiek folyamán az események központi eleme lett: a Tőkés László körüli történések” – olvasható Lőrincz György írásában.

Iochom István arra mutat rá, hogy a harminc év távlatából visszatekintve az eseményekre, meggyőződéssel állítható, hogy „Romániában nem került sor igazi rendszerváltásra, hanem forradalomnak álcázott államcsíny történt és a második vonalbeli nomenklaturisták kerültek hatalomra. Ártatlan emberek haltak meg azért, hogy az akkori események forradalomnak tűnjenek és a titkosszolgálatok átvehessék a hatalmat.”

Csípőből lőni, mint a cowboyok – Beszélgetés Dávid Sándor fotóssal, az udvarhelyi forradalom megörökítőjével

„Az arcok fényképezésére valamiért erősen ráállt a szemem, elkaptam az emberekben, hogy melyik az az előnyös póz. Amikor ugyanis az ember a fényképezőgépet felemeli, mindenkinek megváltozik az arca, ezért kifejlesztettem egy technikát, hogy ne vegyék észre, ha fotózom” – Dávid Sándor vall a fotográfusi pályájáról.<

A lapszámban Ferenczes István, Lövétei Lázár László, Bogdán László, Király László, Sántha Attila, Böszörményi Zoltán, Farkas Árpád, Dimény H. Árpád, Vári Fábián László, Iancu Laura, Turczi István, Lőrincz P. Gabriella, Bálint Tamás, Boda Edit, Szabó Palócz Attila, Keszthelyi György, Eszteró István, Noszlopi Botond, Regős Mátyás, Pethő Lorand, Ilyés Krisztinka, Shrek Tímea, Szabó Fanni és Ráday Zsófia írásai olvashatók.