Egy lengyel film, amely bármelyik székely faluban játszódhatna: Corpus Christi

Daniel problémás fiatalok nevelőintézetében tengődik. A lengyel fiatalembernek sok más sorstársával együtt nincs sok lehetősége: fiatalkori elhajlásai, botrányos cselekedetei miatt és az anyagi bizonytalanság fojtogatásában mindössze a fűrésztelepeken kínált kétkezi munkalehetőségben bízhat.

Daniel azonban ennél többre hivatott: pap szeretne lenni, a szemináriumot azonban nem végezheti el a fent említett okok miatt. Marad hát a rettegés a nevelőintézetben levő, őt kipécéző kemény csávótól, vagy a létbizonytalanság az ország másik részében levő fűrésztelepen, így

Jan Komasa, a legjobb idegen nyelvű kategóriában Oscar-díjra jelölt filmjének főszereplője útra kel, hogy a lehetőségeihez mérten megvalósítsa önmagát.

Teszi ezt a hozzá hasonló fiatalok módjára önpusztítással, kocsmákban való dorbézolással, vagy éppen egy buszban cigizve, üveges tekintettel merengve a kilátástalan helyzetén. Ám Daniel élete nem várt fordulatot vesz, mivel egy felvágós hazugsága rosszul (vagy éppen jól) sül el: elhiszik róla, hogy egy fiatal pap, aki épp a faluba érkezett...

A Corpus Christi (eredeti címén Boze Cialo) egy markáns, egyedi történettel és erős alakításokkal bíró alkotói film, ami, ha az Élősködők nem lett volna, magabiztosan seperte volna be az aranyszobrocskát az idei Oscar-díjátadón. A lengyel filmgyártás újabb mérföldkövének számító alkotással a lengyelek után talán mi magyarok tudunk a legjobban azonosulni, hiszen

közös a két nemzetben a filmben is bemutatott vallásos, konzervatív, meglehetősen zárt falusi közösségek léte.

Egy ilyen közösségbe kerül bele Daniel is, azonban nem kitaszítottként, hanem papként, akit megbecsülés övez. A kis lengyel falu papjának pedig kapóra is jön Daniel megjelenése, így a fiú hátterének leellenőrzése nélkül megbízza, hogy helyettesítse őt az egyházközségben. Daniel pedig ettől kezdve nem tud (és láthatóan nem is akar) megálljt parancsolni a helyzetnek, amit saját magának hazugsággal idézett elő, és

kezdetét veszi a hazugságspirál, amiből már nem lehet jól kijönni.

Hősünk azonban lelkesedésével új színt visz a falu egyházi életébe. Mondhatni lubickol a vágyott és jogtalanul elnyert szerepben, szívből prédikál, próbálja a helyes úton tartani a híveket, miközben hétköznapi életvitele pont ennek a szöges ellentétje. A lázadó fiatal és a megfontolt egyházfi viaskodik benne, újfajta szemléletmódja pedig

más megvilágításba helyez bizonyos, magától értetődő folyamatokat és történéseket.

A magát lelki mentorának, Tomasz atyának kiadó Daniel története egyfajta moralizáló görbe tükör is az egyháznak, ami a becsontosodott egyházi szokásokat és az új, forradalmi, de a törvények és a közösség által el nem fogadható szemléletmódokat állítja szembe, illetve azt mutatja be, hogy

a hívők éppen mire és mennyire fogékonyak, miközben a gyásszal küzdenek.

Merthogy az imposztor pap egy olyan közösségbe csöppen, ahol rendkívül mély sebek húzódnak egy korábban bekövetkezett autóbaleset miatt. A gyászoló hívek a maguk módján próbálják feldolgozni a felfoghatatlan tragédiát, ez azonban lelki segítség nélkül nem igazán megy. Itt jön a képbe a „papunk”, aki megpróbál tisztán látni a kérdésben, és kutakodni kezd, miközben

a lelki sebek begyógyításában is segít a maga módján, ami eredményesebbnek bizonyul a korábbi pap által letudott kötelező köröknél.

Daniel azonban nem várt akadályozó tényezőkkel szembesül, és meg kell vívnia a maga harcát azokkal az erőkkel, amelyeket nem irányíthat, de a maga módján „az orrukra koppinthat”.

A számos dilemmát és kérdést felvető alkotás megannyi értelmezési módnak nyit teret, az biztos, hogy

a film megnézése után még sokáig gondolkodhatunk a látottakon, és moralizálhatunk afölött, hogy akkor kinek a pártját fogjuk a szembenálló álláspontokat, egymásnak feszüléseket bemutató történetben.

Ez az a film, aminek a közös megnézése után hosszú órákig tartó kibeszélőt lehet tartani, mert biztosan számos kérdés merül fel a megnézése közben és a befejezése kapcsán. És érdemes is kibeszélni…

Az alkotást a Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép Fesztiválon láttuk.