Halottak napja. Nem csak emlékezünk, együtt vagyunk

A halottak napja már eredendően a túlvilágba vetett hitünket jelzi, több népi hiedelem is fűződik hozzá, melyek segítenek a hétköznapokhoz képest az ünnepi rend megteremtésében – szögezi le Sándor Cecília, aki a népi vallásosság kutatása során korábban már gyűjtést készített a néphiedelmekről.

Régen a munkatilalom a teljes hétre, a halottak hetére vonatkozott. Úgy tartottuk, hogy ilyenkor nem szabad munkával megzavarni a halottaink nyugalmát, az ugyanis bajt hozhat a házra, ezért például nem szabadott kenyeret sütni, vagy az állatot befogni a járomba. Egy másik hiedelemképzet, hogyha a halottak hetén meszelnek, akkor a ház megtelik féreggel. Emlékszem arra, amikor kisgyerekként rám szóltak a temetőben, hogy a gyertyákat nem szabad áthelyezni egyik sírról a másikra, mert a halottak bűne is átszáll vele”– magyarázza.

A gyertyagyújtás – fejti ki Cecília – halotti szokásaink központi eleme, a világosság, a lélek örök fényének jelképe. Aki például nem tudja halottak napján szerettei sírját felkeresni, az otthonában annyi gyertyát gyújt meg, ahány hallottról megemlékezik.

„A gyertya fénye az örök világosság útjelzője, nem hiába a gyertya az egyik legfontosabb egyházi szentelményünk. Régen nem vittek ilyen sok virágot a sírokra, mint napjainkban. Akinek volt a kertjében, az szedett egy csokor krizantémot és azt helyezte a sírra, sőt, virág helyett volt aki fenyőágat vitt”.

Amikor gyertyát gyújtunk – fűzi hozzá – gondolatban és lélekben együtt vagyunk elhunyt szeretteinkkel, közösen imádkozunk, ezért is sokkal több ez a nap, mint puszta megemlékezés.

„Ilyenkor együtt van az elmúlás tudata és az örök lélek gondolata. Az ünnep megállítja bennünk a mindennapi rohanó időt és teret ad arra, hogy saját belső valóságunk és családunk fele forduljunk. A keresztény hagyományban ez az egyszerűség, a méltóság és az elcsendesedés ideje. Ez kell legyen az irányelvünk, hiszen lelki szükségünk van a nyugalomra és a csendes szemlélődésre”.

A csíkszentsimoni születésű fiatal néprajzkutató, kulturális antropológus elmesélte, még ma is élénken él emlékezetében, hogy mindkét nap a reggeli szent misével indult, illetve arról is szívesen mesél, hogy őt már gyerekként bevonták a sírok megtisztításában. „Legszebb emlékeim egyike, hogy sötétedés után nagytatámmal, majd később a bátyáimmal újra kisétáltunk a temetőbe. Községünkben délután van a közös vecsernye és jellemzően már azalatt elrejtettünk néhány gyertyát a zsebünkbe, hogy minél több maradjon estére. A falu csöndjében és a sötétben meggyújtott gyertya fénye másmilyen. Együtt raktuk a gyertyákat a sírra és a csíki havas, hűvösebb estéken a gyertyák lángjánál melengettük kezeinket.

Lefekvés előtt a házunk ablakából mindig ránéztem a pislákoló gyertyafényekkel kivilágított temetőre. Így teljesedett be e nap különleges szentsége. Ez ma is így van”.

Cecília elmondása szerint, a napnak egy másik meghatározó momentum a mákos lőnye készítése. Ezt van ahol mákos lütyünek nevezik, régen tollfosztók és farsang idején is sütötték. Családjukban nagymamája készítette és a szegények eledelének nevezte. Halottak napján sok háztartásban a temetőből hazatérve ez kerül az asztalra.

„A héjába megfőtt pityókát meg kell törni és egy csipet sóval és liszttel összegyúrni. Utána kinyújtani, négyzetekre vágni és a kályha tetején mindkét oldalát szépre megsütni. Az elkészült darabokat cukros vízbe vagy tejbe áztatni, majd darált mákba forgatni. Erről jut eszembe, hogy

Csíkszentsimonban például a hetvenes években még tartották, aztán az évek során lassan elmaradt. Ilyenkor átadjuk az eledelt, keresztet vetünk és azt mondjuk hogy imádkozzál a halottakért. A válasz erre, hogy essék a halottakért” – eleveníti fel.

Mivel alanyom éppen az Amerikai Egyesült Államokban, a Minneapolis-i egyetemen tartózkodik, azt is elmesélte, most éppen Halloween-i akciók vannak a bevásárlóközpontokban, Halloween-i műsorajánlatokkal és reklámokkal teli a média, műanyag töklámpások és megannyi boszorkány-, kísértet-, szellemjelmez tornyosul az üzletek polcain. „Trick or treat (csokit vagy csínyt ) feliratú táblák tömkelege látható mindenfele. Ez utóbbi ahhoz a szokáshoz kötődik, hogy a gyerekek Halloween estéjén háztól házig járnak, ezzel a jelmondattal kopogtatva az ajtókon. Ez egy örömteli közösségi esemény. Volt szerencsém beszélgetni az itteni magyar közösség tagjaival, elmondásuk szerint olyan, mint egy vicces eseménysorozat, melynek központjában a gyerekek állnak. Itt a városban is egész héten számos programajánlat van, ami a szórakozásról szól.

és ők zenés vidámságot szerveznek, néhol a sírdombon ücsörögve koccintanak az elhunyt «egészségére» ”– meséli nevetve.

Adódik is rögtön a kérdés, hogy társadalomkutatóként miként vélekedik arról, hogy a Halloween ünnepe Székelyföldön is egyre divatosabbá vált. Cecília szerint fontos, hogy ünnepeinket tudatosan éljük meg. „Kultúránk alapvetően változó és formálódó, melybe folyamatosan épülnek be az újabbnál újabb elemek.

Úgy gondolom, ha Halloween-t tartunk Csíkba, akkor álljunk meg egy pillanatra és mondjuk el, hogy a sokféle formát öltő töklámpás legendája nem a sajátunk és nem utolsó sorban, tanítsuk ezt meg a gyerekeinknek is” – emeli ki.