Zoknik, szandálok, szagok – hogyan ne legyél tongyó odalent?

Strandpapucs zoknival, szandál zoknival, száras kosárlabdacipő zokni nélkül, öltöny és félcipő fehér zoknival, ormótlan sneaker lábszárközépig éről „márkás” zoknival – húzzunk egy jó vastag vonalat, és ezeket nagyon engedjük el, ha arra törekszünk, hogy szoruljon belénk némi szerénység, illetve picit is szeretnénk elegánsan kinézni a hétköznapokban és az ünnepeken. Nem nagy dolog, pár szempont csak, és sokkal könnyebb, mint gondolnánk.

Akárcsak a cipőknél, tegyünk egy próbát: az utcán járva lopva figyeljük meg, hogy hány férfi hord zoknit a szandállal, illetve ha nem, akkor le van-e vágva a körme. Csak ennyit. A következtetést a szemlélődőre bízom.

Az alcímben feltett kérdésre a válasz legalább annyira bonyolult és összetett, mint egy másik nagy klasszikus az emberiség történetéből, nevezetesen: a tyúk volt-e előbb vagy inkább a tojás? A jelenlegi trendek inkább a nadrág felé visznek, tehát

a nadrág színéhez igazítsuk a zokni színét, de nyilván nem esik rád a gázgyár, ha egy fekete cipő és egy kék farmer közé mondjuk egy sötétszürke zoknit tolsz be,

s a lakodalomban sem fognak a rokonok sértődötten elfordulni, ha a sötétszürke nadrágod s a barna félcipőd közé egy fekete zoknit rántasz fel. Ha ez szempont volna, legalább a fél násznépet haza kellene küldeni átöltözni. Mármint a templomi menet után, hogy legalább a vacsorára és a bulira nézzenek ki valahogy, amikor a képeket készítik, mielőtt megrészegednek. Szerencsére nem ilyen szigorú világot élünk ebből a szempontból, s ez jó is így. 

A legelfogadottabb alapszabály az, hogy a zokni sötétebb a cipőnél, de a nadrággal is összhangban van.

Igazából mindhárom következő helyzet okés:

1. a nadrág színéhez,
2.  a cipő színéhez igazítod,
3.  teljesen mindegy, hogy milyen, mert te annyira egyéni karakter vagy, hogy majd eldöntöd, senkinek semmi köze.

Sokkal fontosabb a zokni színénél az, hogy például – maradva a lakodalmi outfitnél –

az öltönynadrághoz hosszú, majdnem térdig érő zoknit húzz.

Ez azért fontos, mert amikor az első pálinkák után kipirosodva s leülve nekiveselkedsz a gőzölgő levesnek, a felhúzódó nadrágszárad alól nem villan ki a szőrös lábad. Ugyanez érvényes arra a helyzetre is, amikor a kacsatáncnál vagy a Limbó Hintónál rogyasztod a lábadat. Ha neadjisten vőlegény, netán násznagy is vagy a lagziban, akkor tényleg nagyon figyelj a zoknidra, mert az egymásnak háttal ülős, cipőemelgetős-kérdezősködős játéknál hatványozottan hülyén nézhetsz ki, s ha násznagyként valami részegen, improvizatív módon kiagyalt sületlenségnek ingujjra s zoknira vetkőzve kell megfelelned, ne zavarjon közben az is, hogy tongyó vagy, tudj a kiadott feladatra koncentrálni. 

Egy Tom és Jerry-s, Star Wars-os vagy a kedvenc focicsapatod vagy a cég vagy az általa forgalmazott termék logóját feltüntető színes zoknit lehetőleg tartsd meg a céges vacsorára, de nem biztos, hogy ott is jól sül majd el. Kerti partin, nyári kocsmázáson vicces helyzet lehet, amikor észreveszik a többiek, hogy Superman vagy Pókember ott virít a bokád felett összenyomva, de hidd el, nem ettől leszel vicces. Ez ugyanolyan, mint amikor a nyakkendődön van egy Donald-kacsa vagy valamelyik németországi régió busztársaságának a logója, mert csak olyat kaptál a turkálóban, s „ajjóvanazúgy”.

A vicces zokni csak találó helyzetekben menő, mint mondjuk a karácsonyi szarvasos pulóver

– az például nagyon nem vicces, amikor székelyföldi politikusok nyáron falunapra mennek, s még az esti playback-koncert és az „eszemiszompálinkázom” előtt beülnek a többszázéves templomba, s mivel nekik csak az első padsorba „szabad” ülni, a térden átvetett lábukon kivillan egy rajzfilmfigura vagy egy virágocska napocskával kombináció. Persze, nevettető, dizájnos, meg minden, csak nem ide való, az pedig nem mentség, hogy születésnapjára kapta az alsótagozatos, egyébként kitűnő tanuló lányától. Az viszont már érdekesebb, ha például egy zöld zoknit egy szintén zöld nyakkendővel kombinálunk

– a nyakkendő és a zokni „összehangolása” mostani trend, a klasszikus férfiöltözetben nincs helye, de lehet kísérletezni. 

Elkerülhető, de mégis létezik, előfordulása nagyban köszönhető annak, hogy aki cipőt hord, az nem mos lábat vagy nem zuhanyozik rendszeresen, netán nem megfelelően hordja a cipőjét. Egyik igen fontos tétel, hogy az utcai sportcipőbe mindenképpen húzzál valamilyen zoknit, mert ha a júniusi negyven fokban kétszer megjárod magad a tűző aszfalton, a Bangladesben a cipőmultinak legyártott eko-bőrcipőben úgy begombásodsz, mint a Rez-tető vagy a Kalonda a koradélutáni eső után.

A kilencvenes évek török műbőrből készült loafer-hamisítványait hiába hordták zoknival az atyánkfiai, hivatalokban, irodákban csak azért nem volt konstans lábszag abban az időben, mert akkor még mindenütt szabadott dohányozni, s a cigiszag elnyomta. Apró, de fontos szabály, hogy ha nem két cipőben viszel végig például egy nyarat, hanem többet váltogatsz, akkor a cipőid is tovább élnek, s ha még rendszeresen ápolod a cipőid mellett a lábaidat is, hatalmas léptekkel haladsz a megdicsőülés felé.  

Cipőtől, ruhától, évszaktól, embertől függ.

Az utóbbi években egyre jobban elterjedő titokzokniktól vagy rövidszárúaktól a férfiaknak sem kellene idegenkedniük, nagyon praktikusak.  

• Először is felejtsük el Michael Jacksont a fekete nadrágjával, a sötét loaferjével és kettő között a fehér zoknijával. Borzalmasan nézett ki a színpadon is (mondjuk a nyolcvanas-kilencvenes években ezzel nem volt egyedül...), ahogy borzalmasan néz ki a fekete derby-cipő és a sötét nadrág között is a fehér vagy világos zokni. 
• Zoknit nem varrunk meg soha, hanem ha kiszakadt, eldobjuk. Na jó: pityókát szedni, tehenet hajtani, homoródi borvizet tölteni lyukas zokniban is lehet, de szakadt zoknit még akkor se vegyünk fel munkahelyre vay úgy egyáltalán, ha biztosak vagyunk benne, hogy senki nem fogja látni. Magunk előtt ez a lényeg, nem másoknak.
• Szandálba, strandpapucsba, egyáltalán papucsba zoknit ne húzzunk, mert ez merénylet a jó ízlés ellen. Kedvencem, amikor a „szállóvendég” svédasztalozik, ebédel, s a jó kényelmes kínai műanyag papucsban leül, evés közben kiemeli a bőrkeményedéses lábát a „slápból” s mellé teszi. Ugyanez, amikor mondjuk a szálloda udvarán estefele zenekar játszik, hölgyek-urak elegánsan táncolgatnak, két asztallal odébb a másnapi focimeccsre érkezett csapat + vezetősége Adidas, Nike, New Balance, Joma (ez ugye a mezszállítótól függ, de megy ez vegyesben is...) szinte kivétel nélkül gumipapucsban vacsorázik. Zokniban. Vagy anélkül. 
• Bakancsba ne húzzunk titokzoknit, sneakerbe pedig térdzoknit – a szezont a fazonnal téveszteni max egy fesztiválon vagy egy angol legénybúcsúban menő, a nem feltétlenül szürke hétköznapokban azért legyenek kapaszkodóink.   

• Az ápolt férfiláb szandálban is, sneakerben is, illetve bármiben rendben van – a bőrkeményedést távolít(tas)suk el, a körmöt vágjuk és reszeljük, így például arra is van esélyünk, hogy nem lyukad ki a zoknink.
• Az alapszabály ugyanaz, mint az ingnél vagy az alsónadrágnál: egy zoknit egyszer használsz, utána dobod a szennyesbe. Egy fehér zokni esetében az is előfordulhat, hogy ennél a nem ajánlott többszöri (vagy sokáig való) hordásnál az alján művészeti ábraként rajzolódik ki az öt lábbujjad elmosódott kontúrja.   
• Ami a zoknik anyagát illeti, ide is háromszor írom le, mint az alsónadrágoknál: pamut, pamut és pamut. Más nincs, illetve nem szabadna legyen.
• A zokni talpán vagy címkéjén rajta van a mérete – akárcsak minden más ruhadarabnál, ajánlott figyelembe venni ezeket a számokat, hiszen a negyvenhármas lábadra felerőltetett 39-es zokni bizony kellemetlenségeket tud okozni nemcsak a lakodalomban, hanem hétköznap is. A kisebb baj, hogy szorít, a nagyobb, hogy elszakad. Könnyebben kiszúrja a körmöd is, pláne, ha nincs leápolva.