HIRDETÉS
A csíkszeredai Tămîrjan Róbertnek, mint szavaiból hamar kiderül, a sport és a természetfotózás a mindene. Jelenleg első éves egyetemista a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem fotó-videó szakán, és közben céltudatosan halad nagy álma, az olimpia felé.
Mint Csíkban szinte mindenki, Robi is először korcsolyázni tanult meg. Hat éves korától 14 éves koráig hokizott is, aztán mivel több alkalommal is mellőzve érezte magát a jégpályán, úgy döntött, leteszi a korcsolyát. A biciklizés szinte véletlenszerűen köszöntött be az életébe.
– mondja. Kitartó munkájának és sportszeretetének köszönhetően ma versenyszerűen terepbiciklizik, úszik, szalad és sízik, szabadidejében pedig hokizik.
„2012-ben, amikor 14 éves voltam, egy alkalommal szórakozásképpen elmentünk a családdal egy bicikliversenyre. Én a korkategóriámban valahol a mezőny vége felé értem célba, viszont édesanyám a negyven év fölötti nők kategóriájában első lett. Kedvet kaptunk a biciklizéshez, és szép lassan elkezdtünk versenyezgetni is” – eleveníti fel a fiatalember. Abban az évben egy amatőröknek kiírt versenyt követően már a Tusnád Cycling Team csapatába is meghívást kapott, edzeni kezdett a csapattal, egyre több versenyen vett részt és egyre magabiztosabb lett a biciklin, ami még jobban megkedveltette vele e sportot.
„2013 végén jött egy olyan verseny, ahol felkerültem a dobogóra, s bár kisebb verseny volt, nekem még jobban meghozta a kedvem. 2014-ben még több verseny, még több dobogós helyezés következett, egy év múlva pedig már kinéztünk egy téli triatlont is. Cheile Grădiștei-en volt az első országos triatlon versenyem, én azon a télen tanultam meg futósízni is. Szaladni kellett, biciklizni és futósízni a végén. Szaladásban – mivel akkor még nem nagyon szaladtam – a mezőny végére kerültem, viszont kerékpáron behoztam a lemaradást, futósíben pedig tartottam a ritmust, és így az országos bajnokságon második helyezést értem el az egészségesek között. Abban az évben nyáron részt vettem az első duatlonomon is, Marosvásárhelyen a Balkán Bajnokságon. Öt kilométer szaladás után utolsó előttinek értem be a a tranzitba, majd az ezt követő húsz kilométer terepbiciklizésből már elsőként érkeztem meg, végül újabb két és fél kilométer szaladás következett. Itt végül második lettem. Később visszahallottam a szüleimtől, hogy volt néző, aki a szaladás alatt azt kérdezte, mit is keresek én ott, nem vagyok odavaló, hiszen a mozgásomon látszott, hogy nem úgy szaladok, mint a teljesen egészséges emberek” – emlékszik vissza a fiatal sportoló. Végül is felfigyeltek rá, tagja lett a triatlon válogatottnak, és a további versenyeken immár a parasportolók között állt rajthoz.
Elmesélte, tizennyolc éves volt, amikor a pályabiciklivel is megismerkedett, első versenye Hollandiában volt, a világbajnokság, de mint megjegyezte,
Szintén abban az évben kategóriájában – PS4 – terepduatlonban Európa-bajnok lett. A sérült sportolókat sérülésük súlyosságának függvényében rangsorolják. A PS1 kategória a legsúlyosabb sérülést jelenti, a PS5 pedig a kevésbé súlyosat.
Szintén 2016-ban történt meg Robival, hogy az első triatlon versenyén a Szent Anna-tónál a terepbiciklizés során nagyon súlyos és csúnya sérülést szenvedett, csak a szerencsén múlott, hogy mindkét karját el nem törte.
2017-ben téli triatlon Európa-bajnokságon vett részt Észtországban, s bár akkor még a sízés nehézkesebben ment neki, végül csak dobogós lett. „Európa-bajnokságon második hellyel meg lehet elégedve az ember, nem?” – kérdezi nevetve.
A csíkszeredai parasportoló 2017 végétől leigazolt a kolozsvári triatloncsapathoz, és leadta a szükséges dokumentációt a kolozsvári sportegyetemre is. Éppen Dániában nyert tereptriatlon-világbajnokságot, amikor arról értesült, hogy nem vették fel az egyetemre, ugyanis az orvosi papíron szerepelt, hogy mozgássérült. A kudarc nem szegte kedvét, mivel másik nagy szenvedélye a fotózás, sikeresen felvételizett a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem fotó-videó szakára.
Tămîrjan Róbert az olaszországi Asiagóban megszervezett téli triatlon világbajnokságra azóta készült, amióta lehavazott. A versenytáv négy kilométer szaladás, hét kilométer biciklizés és 6,5 kilométer sífutás volt. Nem mindennapi volt a rajt – derült ki elbeszéléséből – hiszen a parasportolók előtt elindították az amatőr férfiakat, majd a nőket, és öt percre rá a parasportolókat is. „Elindultunk, volt vagy 300 ember előttünk a pályán. Hát én biciklivel annyi embert kikerültem, elkerültem, mint még soha” – meséli.
Az volt a célja, hogy 1 óra 20 perc alatt teljesítse a távot, ez végül 1 óra és 6 perc alatt sikerült. Világbajnok lett.
„A szüleimnek köszönhetem hogy itt vagyok, itt tartok. Négyéves voltam, amikor rájöttünk arra, hogy mi is a problémám. A kezemet folyamatosan szorosan a testem mellett tartottam, nem tudtam fogni, jobb lábbal csak lábujjhegyen jártam, mert az a lábam sokkal rövidebb volt, mint a bal. Meg is műtötték, de most is másfél-két centivel rövidebb. Vannak olyan versenytársaim, akik alig hiszik el, hogy nekem bármilyen bajom is lenne. Sokan meg sem merik kérdezni, hogy mi a probléma, nehogy megbántsanak, de én már annyifelé elmondtam, nekem ez már nem okoz gondot. Ez van, így születtem. Jobb karomat nem tudom kiegyenesíteni, vagy a tenyeremet felfele fordítani, a jobb lábfejemet, a csuklómat nem tudom befeszíteni. A jobb oldalamon nincs meg az az izomtömeg, erő, ami kellene. Nem érzem hátrányát annak, hogy gyengébb a lábam, én időben megtanultam, hogy nem szabad feladni” – mondja Tămîrjan Róbert.
A cikk először a Székelyhon napilap Liget című mellékletében jelent meg.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
