Polihisztor önzetlen életpályával: Magyarósi Szőke József

„Mert az utókor, kik voltunk, tettünkből ítéli. / Milyen volt alakunk? Születésünk? Hol? Mikor éltünk? / Akkor kérdezi csak, ha figyelmét nyertük eredménnyel” – fogalmaz a Táncvigalom és Hangászat című könyvének az előszavában Magyarósi Szőke József, aki két alkalommal, 1836–1838 és 1840–1848 között volt a székelyudvarhelyi Református Kollégium rektora. „Ő a reformkor és a negyvennyolcas idők legjelentősebb udvarhelyi tollforgatója, a kisváros házi szerzője” – írja róla Hermann Gusztáv művelődéstörténész.

Akkor született, amikor Európában éppen nem volt csend, a guillotine pedig serényen dolgozott Franciaországban: a Marosvásárhely melletti Csejden 1793. április 19-én jött a világra, és több mint hetven életév alatt történelmi időket élt meg, hiszen a reformkor és az 1848–49-es események bőven rányomták bélyegüket életére és munkásságára. 1802-ben került a marosvásárhelyi Református Kollégiumba, később a németországi Margburg egyetemére ment tanulni, ahol két évig (1819–1820) teológiát és bölcseletet tanult. A 19. század elején még mindig sok erdélyi magyar protestáns diák tanult Nyugat-Európában, ők voltak az ún. peregrinusok. Szőke József hazatérése után Kisbúnon református lelkész lett, illetve házitanító volt gróf Bethlen Sándor családjánál.

1832-ben került Székelyudvarhelyre tanárnak, a Református Kollégiumban bölcsészetet tanított, emellett igen jelentős irodalmi munkásságot is végzett, költeményeket, színdarabokat írt, műveket fordított, több kéziratát a kollégium könyvtára, a mai Tudományos Könyvtár őrzi. Az iskolában harmincnégy évig tanított – bölcsészként anatómiát, lélektant, régészetet, latint és görög nyelvet is. A kollégiumban a legnagyobb székely, Orbán Balázs is a tanítványai között volt.

Az 1848–49-es események a professzor életére is jelentős hatással voltak. Az eszmékkel az udvarhelyi kollégium diákjai és tanárai is azonosultak, és ezt tudták a világosi fegyverletétel után, 1849 augusztusában a várost megszálló osztrák katonák és román felkelők is.

Kegyetlenül meg is torolták, hiszen amellett, hogy a kollégium épületeibe beszállásolták magukat és ki is rabolták az iskolát, a várostól 15 ezer forintnyi hadisarcot követeltek, annak felét a kollégiumtól.

„Fizessen a kollégium, ha olyan nagy híve volt Kossuthnak!” – ezt vágták az osztrákok az udvarhelyiek fejéhez, de mivel a kollégiumnak csak Kossuth-bankója volt, azt nem fogadták el. Magyarósi Szőke Józsefet és tanártársát, Szabó Györgyöt Kolozsvár felé hurcolták, az iskola kamatra pénzt kért kölcsön, és a sereg után vitte azt, kiváltva a tanárokat.

Az 1860-as években az idős tanár a lakását és a mellette levő nagy telket a kollégiumra hagyta, ez lett az egykori, ma már nem létező Kollégium-kert, amelynek felszerelésére 1200 forintot hagyott. Az volt a végakarata, hogy a hely legyen a mindenkori udvarhelyi ifjúság pihenő-, illetve testnevelési helye, ezt a város tiszteletben is tartotta, 1912-ban épült meg a ma is álló tornacsarnok, itt volt az egyik első labdarúgópálya, majd 1967–68-ban erre a területre épült a mai stadion. 1888-ban a kollégium egy trachitból készült oszlopot emelt a kertben, amelyen a rektorprofesszor domborműve és a „Magyarosi Szőke József 1888” felirat volt.  Gönczi Lajos, a kollégium egykori igazgatója így írt erről:

Az iskolai elöljáróság 1888-ban, az általa hagyományozott kollégiumkert közepén egy trachyt-oszlopot állíttatott fel, az alapító iránti hálás kegyelete jeléül” – sajnos az oszlopot 1948-ban eltávolították. Magyarósi Szőke József nem érte meg a kiegyezést, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttét, 1866. szeptember 29-én, hetvenhárom évesen elhunyt. Sírja a református temetőkertben van, a Haáz-család sírja mellett, síremlékét 1871-ben emelték, mellette az 1864. december 28-án elhunyt felesége, Böjthe Júlia pihen.

Magyarósi Szőke Józsefről a híres 19. századi magyar festő, Barabás Miklós készített portrét. A képet a Haáz Rezső Múzeum képtára őrzi, az aranyozott keretű, 82,5x99 centiméteres festmény nincs szignálva, ám Barabás Miklós önéletrajzában ez olvasható: „1885, Magyarosi József, az udvarhelyi kollégiumnak.”

A Békéscsabán élő, székelyudvarhelyi Farkas Wellmann Éva költő 2001-ben írt szakdolgozatot Magyarósiról, illetve Az itt az ottal című verseskötetében egy versciklust szentelt neki. 2015-ben a Helikonnak adott interjújában így beszélt róla: „Olyan önzetlen pályamodellt állít elénk, amilyennel manapság csak a legritkább esetekben találkozhatunk. Emellett költői ambíciókat is dédelgetett, viszont erről nemigen tudott senki; azt is testamentumában hagyta hátra, hogy két könyvét kinyomtassák, melyek közül az egyik egy szerelmes verseket tartalmazó kötet volt. A könyvek kiadásának költségeivel sem terhelt senkit, a nyomdai díj töredékét képezte annak az összegnek, amit lakásán és hatalmas könyvtárán kívül szintén a köznek adományozott.”

Cikkünkhöz felhasználtuk Hermann Gusztáv Mihály Székelyudvarhely művelődéstörténete (ProPrint könyvkiadó, 2015) és Péter Attila Életem filmkockái (Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, 2011) című köteteit.