A kilencvenes éveket idézik meg a Semaphore örökifjú rockzenészei

A sepsiszentgyörgyi Semaphore 1993 augusztusának végén született meg, a Dancs Zsolt (Zsoli) és Sztakics Attila István által alapított Tempest zenekar utódaként. Nem sokkal később csatlakozott a csapathoz Makkai Kálmán „Öcsi” és végül 1995-ben Szénégető Attilával egészült ki teljesen az együttes, aki később autóbalesetben életét vesztette.

A zenekar 2000-ig játszott aktívan, később egyre ritkultak a fellépések, 2022-ig csupán néhányszor álltak színpadra, tavaly azonban ismét összeállt a csapat a SepsiBookon bemutatott Zilahi Csaba Erdélyi MagyaRock 1970-2010 című kötetének apropóján.

A Semaphore ekkor újjáéledt, Dancs Zsolt dobosként, Sztakics István billentyűsként, Makkai Kálmán gitáros-énekesként és Benedek István basszusgitárosként idézi fel koncertjein a kilencvenes évek rockzenéit.

A 30 éves jubileumi fellépésükre 2023 december 23-án, 21 órától fog sor kerülni Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház előcsarnokában.

Nagyszabású, látványos koncerttel ünnepli a harmincadik születésnapját a Semaphore zenekar Sepsiszentgyörgyön, amelyre nem csak a nosztalgiázni vágyókat, hanem a fiatal rockzenekedvelőket is nagy szeretettel várják. Zsolt, a banda egyik megálmodója avatott be a részletekbe és elmondta, hogy különleges koncepcióval készülnek a jeles eseményre.

– magyarázta. Sőt, a Semaphore két fiatal zenésszel, valamint két meglepetésvendéggel is készül a közönségnek.

„Nem csak az akkori közönséget, hanem a mai fiatalokat is szeretettel várjuk, mert azt látom, hogy egyre többen szeretik a jó rockzenét, egyre többen járnak el koncertekre, a minőségi szórakozást választva” – mondta Zsolt, aki visszaemlékezett az elmúlt három évtized sikereire, a saját fiatalságára és a Semaphore virágkorára.

Dancs Zsolt a Székely Mikó Kollégium kilencedikes diákjaként álmodta meg Sztakics Istvánnal a Semaphore-t, a kilencvenes évek egyik legsikeresebb erdélyi rockzenekarát. Zsolt gyermekkorában került szoros kapcsolatba a zenével, amikor az iskola népi zenekara, amelynek édesapja volt a vezetője, cimbalmos nélkül maradt.

Bár igazából soha nem szerette, ma mégis hálás neki, hiszen a zenekarral körebjárhatta a Kárpát-medencét, és ekkor ismerkedett meg a dobbal is.

„Éppen a cimbalomtanáromnál láttam meg egyszer egy dobot, akkor kértem, hogy mutassa meg nekem hogyan kell játszani rajta, már akkor érdekelt. Ő dobolt, én pedig soha életemben nem voltam annyira izgatott, mint akkor” – idézte fel Zsolt. Innentől fogva

az ütőhangszer szerelmese lett és 14 éves korától egészen mostanáig hűen kitart mellette.

Emlékeiben élénken megmaradt a kilencvenes évek Sepsiszentgyörgye, amikor szerinte a mainál is nagyobb zenei élet volt a városban, a zenekarok tagjai pedig nem csak ismerték egymást, hanem barátok is voltak.

– mesélte. Miután minden megvolt, következhettek a Bunkeres fellépések, ezzel együtt pedig a felfelé ívelő siker is.

„2000-ig, az első hét évben hihetetlenül aktívan zenéltünk, a törzshelyünk az egykori Bunker volt, a Park vendéglő alagsora. Pénteken és szombaton is zenéltünk, túlzás nélkül körülbelül 500 koncertet tartottunk. Olyan is volt, hogy egy éjszaka alatt megfordult ezer ember” – emlékezett vissza Zsolt, aki szerint

a Semaphore egy idő után nem csak a környéken, hanem Erdély-szerte is ismertté vált, de a Bunkerben való zenélést semmi sem pótolhatta.

„Egy komoly generáció nőtt fel a Bunkerben azalatt a 6-7 év alatt. Arcból még mindig mindenkit ismerek, mindenkire emlékszem.

– mondta.

A fellépésekért cserébe néha aprópénzt is kaptak, de valójában a zenekar ijfú tagjait az anyagiak nem izgatták túlságosan.

– mesélte mosolyogva Zsolt.

Az együttes Gondolatok című albumát a bukaresti Transglobal Media stúdióban vették fel, és még kazettán adták ki 1996-ban.

Zilahi Csaba 1997-ben az Európai idő című sepsiszentgyörgyi hetilapban is írt az albumról, amely szerinte jól tükrözte a csapat sokszínűségét, valamint kihangsúlyozta a zenekar nagy erősségét is, miképpen ügyesen ötvözik a hard-rockot, és a progresszív rockot a dallamos zenékkel.

Az Indul a buli című számuk mellé készítették el az első videóklipet is, amelyet a TVR magyar adásában mutattak be. A felvételeken jól kivehetőek a Székely Mikó Kollégium akkori diákjai, az iskolaudvar, a piactér. „Ez egy kétnapos felvételsorozat volt, én akkor végeztem a Székely Mikóban.

– fejtette ki a tag, aki szerint mindez nem okozott problémát az iskolának, főleg, hogy a Semaphore több díjat is nyert az ott szervezett versenyeken.

Az egyre népszerűbb zenekar turnékra is indult, kísérő zenekarként Dancs Annamarival másfél hónapig zenéltek Svédországban, de egyedülálló zenekarként is elsöprő sikert arattak Erdélyben: jártak Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Nagyenyeden is. Habár autójuk nem volt, mindenhova eljutottak, ahova csak hívták őket.

– mondta Zsolt, hozzátéve, hogy sokszor cipekedtek azokban az években, de így is megérte. Plusz, így bármikor „lóghattak” a suliból, elnézték nekik a tanárok.

Akkoriban hatalmas repertoárjuk volt, a dobos szerint akár hat órát is tudtak egyhuzamban zenélni.

Volt köztük angol, magyar és nagyon sok román dal is, mert a közösségükben sok román anyanyelvű is volt, ezekkel nekik kedveztek.

A zenéket hallás után másolták le, sokszor fellépéseken is, két dal között, ha éppen a közönségből valakinek olyan kívánsága volt, ami addig még nem hangzott el. Emellett több mint 15 saját számot is írtak, a Gondolatok című albumon kívül szintén 1996-ban kiadták a Karácsony van című lemezt, 1998-ban pedig a Dancsissimo válogatást is. Így történhetett meg, hogy egyre szélesebb közönség előtt is be tudtak mutatkozni, magyarországi fellépők előzenekaraként, fesztiválok zenészeiként egyaránt.

– fogalmazott a dobos, aki szerint a 2000-es években kiment a divatból a rockzene, sőt, úgy egyáltalán az élőzene, és helyét felvette popzene és a playback.

Szénégető Attila elment egyetemre, majd 2012-ben tragikus autóbalesetben életét vesztette. Makkai Kálmán vendéglátó-zenéléshez fordult, jelenleg a Sempahore és a Back in Time zenésze, valamint gitároktató is egyben. Sztakics István a kétezres évek elején filmzenéket komponált, billentyűsként remekelt egyénileg is különböző versenyeken, jelenleg Kovászna Megye Tanácsának főjegyzője. Benedek István építészmérnök, ugyanakkor nem csak a Semaphore, hanem a Szabadon eladom nevű zenekar tagja is. Dancs Zsolt a zene világában maradt ugyan, de nem zenészként, hanem húga, Dancs Annamari menedzsereként.

– mesélte. Főállásban azóta is húga koncertmenedzsere, továbbá számtalan rendezvény szervezője, mint például a Szent György Napok, ugyanakkor az István, a király Székelyföldi Nagyprodukció producere is.

2000 és 2007 között voltak még kisebb fellépéseik, viszont ekkor már szétesőben volt az együttes. 2007-nem a Hároszéki Magyarok Világtalálkozóján volt az utolsó koncertjük.

– idézte fel.

Zsolt szerint a tavalyi felkérés adott újabb motivációt a Semaphore tagjainak.

– mesélte a dobos.

Akkor körülbelül 700-an gyűltek össze a Semaphore és a Mercedes Band koncertjére, Zsolték ekkor kérték fel Benedek Istvánt, hogy csatlakozzon hozzájuk basszusgitárosként, azóta pedig állandó tagjává is vált az együttesnek.

– magyarázta. A SepsiBook után felléptek a Kézdivásárhelyi Sokadalmon is, de színpadra álltak a Fehér Megyei Magyar Napokon is Nagyenyeden. Az idei Szent György Napokon Dancs Zsolt szervezőként kitalálta a Made in Sepsi Retrot, amelynek keretein belül

három régi sepsiszentgyörgyi zenekar lépett színpadra, ekkor a Semaphore is zenélt 40 percet.

Itt már Zsolt fia szólógitárosként, és Kálmán fia dobosként is becsatlakozott a koncertre egy dal erejéig.

Az újabb indulás óta a tagok minden héten összeülnek egyszer, hogy legalább 2-3 óra erejéig csak a zenére koncentrálhassanak.

– fogalmazott a 30 éve megalakult zenekar oszlopos tagja, aki reméli, hogy nem csak a nosztalgiázókat fogják tudni visszarepíteni a kilencvenes évek Bunker-korszakába, hanem a fiataloknak is megmutathatják, hogyan lehet élvezettel játszani és hallgatni a rockzenét.