A magyar fotográfusok gazdag öröksége

A Kárpát-medence magyar fotográfusainak értékmentő munkájából nyújt ízelítőt az a fotótörténeti kiállítás, amely Csíkbánfalván nyílt meg. A korabeli fotóműhelyekre, fotográfusokra kívánja felhívni a figyelmet a mintegy hatszáz kiállított fénykép, tárgy. A tárlat életképeket, fotóműhelyekben készült portrékat, tájképeket, korabeli képeslapokat, régi fényképalbumokat, egy fényképműhely kellékeit sorakoztatja fel, mindegyik a múlt egy szeletét mutatja meg, és mindegyik emberi sorsokról, történetekről mesél.

– fogalmazott Bíró László, aki a saját fotógyűjteményéből mintegy hatszáz darab fényképet mutat meg az érdeklődőknek a tárlaton.

Mint mondta, a helyi önkormányzat támogatta a tárlók megvásárlásával, ezekben tematizálva mutatja be egy-egy fotográfus, fotóműhely rövid történetét. „Az egyik legfontosabb személy a Kolozsváron 1812. január 11-én született Szathmáry Pap Károly, az ő születésnapján tartják a román fotográfia napját. Ő volt az első úgynevezett haditudósító, a krími háborúban készített fényképeket, ugyanakkor ő volt az, aki megtervezte Alexandru Ioan Cuza első fejedelmi címerét. Sokoldalú művész volt, 1942-ben ő indította el az Erdély képekben című kőnyomatos füzetek kiadását” – magyarázta Bíró László. De betekinthetünk a kiállításon a szintén kolozsvári születésű Úrlaky János munkásságába is.

De találkozhatunk itt a székelyudvarhelyi Maksay György nevével és munkáival, aki Galacon nyitott fotóműhelyt, mellette Török József, Nándi Ferenc, Szőllősy József nevével és képeivel, akik Bukarestben voltak híres fényképészek, vagy éppen Kozics Edével, akinek Pozsonyban volt műterme.

Az egyik kiállítási panón életképek sorakoznak, korabeli mindennapok jeleneteit láthatjuk a 20. századból, valamint 19. és 20. századbeli portréfotókat. Külön az egykori sportéletről is megemlékezik a kiállítás a fotók által, a kiállítás központi részén pedig a Kárpát-medence magyar fotóműhelyeiben készült fényképeket lehet megtekinteni.

A marosvásárhelyi, székelyudvarhelyi és csíkszeredai fotóműhelyek is külön panót vagy tárlót kaptak.

„Az első fotográfiámon, amelyet 13 évvel ezelőtt vásároltam, ez állt: Ferency és Kováts. Elkezdtem utánaolvasni, kiderült, hogy Ferenczy Lukács Csíkszépvízen, a szülőfalumban született 1850-ben, és akkor kezdett érdekessé válni számomra a fotótörténet, ekkor kezdtem el érdeklődni iránta. A többi régi tárgy mellett ekkor kezdtem el gyűjteni a korabeli fényképeket is, valamint ezeknek a művészeknek a történeteit. Ferenczy Lukács Székelyudvarhelyre került, 1876-ban megnyitotta Székelyudvarhely első fényképészeti műtermét. Ott volt Kováts István, a segédje, és ő vette át később a műtermét, ma is megvan. De nagy tisztelője vagyok a csíkszeredai Andori Aladics Zoltánnak is. Ő egyszerű erdőmérnök volt és fényképész. A hagyatéka szétszóródott, gyűjtőktől szereztem be, felbecsülhetetlen értékű ahogy bemutatja az itteni tájat, a székely népéletet, gyönyörű fotói vannak” – sorolta Bíró László, amint végigvezetett a kiállításon.

Különböző korokból származó fényképezőgépek, száz éves sztereoszkóp, nagyító, egy fotóműhely kellékei találhatók a terem egyik sarkában.

Érdekességképpen mutatja meg a kiállítás szervezője a bátyja, Miklós Smena fényképezőgépét, amellyel nyolcadik osztályos korában fényképezett és otthon, a családi házban hívta elő a képeket. De itt található az egyik tárlóban a csíkbánkfalvi Tamás Irén 1940-ből származó gépe is, amelyet Németországban vásárolt, amikor ott szolgált.

A kiállítás egyik részén az épített örökség fontosságára, a székely népi örökség pusztulására igyekszik felhívni a figyelmet László fényképek segítségével: tíz éven át fotózott, düledező épületeket ábrázolnak. De itt található egy 1912-ben állított székely kapu fényképe is. A kapu darabjait 2010-ben vásárolta meg – a fényképet ajándéka kapta hozzá – majd 2012-ben újraállíttatta Szépvízen.

Száztíz egykori levelezőlapokon, képeslapokon láthatjuk a magyar múltat – ahogy Bíró László fogalmazott – , a Kárpát-medencei magyar települések fényképeit. És ahogy az általa rendezett kiállításokon lenni szokott, ezúttal is párhuzamba állítja a múltat és a jelent: korabeli és napjainkban készült fényképeket is felsorakoztat, amelyeken székely népviseletbe öltözött emberek láthatók.

Bíró László külön hangsúlyt fektetett a magyar női fotográfusok munkásságára, különálló tárlóban tekinthetjük meg az általuk készített fényképeket.

Veress Ferenc, Dunky fivérek, Uhrer Ödön, Csonka Géza, Joánovics testvérek – sorolja a fotográfusok neveit, akikre több más neves fényképész mellett emlékeztetné szeretné a kortársakat a gyűjtő. „Ők voltak az igazi értékmentők, mert azáltal, hogy 30-40 éven át dolgoztak egy városban, mint fényképészek, megmentették a várost az utókor számára. Ezért is fontos az ő munkásságuk.”