Nem hiszem, hogy csak nekem hiányzik. A készülődés, mielőtt elindulnék, az ismerősök üdvözlése az előtérben, a várakozás, mielőtt felgördül a függöny.
Az elmúlt hetekben előkerültek az archívumokból a korábbi előadások egy- vagy többkamerás felvételei, vagy éppen olyan közvetítéseket láthatunk, amelyeket közönség nélkül játszanak. Olyan színházakba „juthatunk” el, olyan előadásokat tekinthetünk meg, amelyekre idő- vagy egyéb dolgok hiányában eddig nem volt lehetőségünk. És még soha nem volt például ötszáz nézője egyazon időben egy stúdióelőadásnak. Nagyszerű – mondhatnánk.
Tisztelem és hálás vagyok a társulatoknak, a színészeknek, színházi dolgozóknak, hogy arra törekednek, hogy ebben a helyzetben is próbáljanak közel maradni a közönséghez. (És közben nem tudják, hogy mikor léphetnek ismét a világot jelentő deszkára, vagy éppen, hogy miből vesznek majd kenyeret.)
De nézem ezeket a felvételeket, és elszorul a torkom.
Aki átélte már azt, hogy jobb emberként jött ki egy előadásról, hogy még napok múltán is a produkció hatása alatt állt, netán volt olyan szerencsés, hogy katartikus pillanatoknak lehetett részese, vagy „csak” jól szórakozott a színházban, érti és érzi, hogy miért.
Akárhány kamerás egy előadás felvétele, az mégiscsak leginkább a film eszközeit használja, mintsem a színházét. Az nem az én nézőpontom. Nem tudok összekacsintani a színésszel, ő nem tud kikacsintani rám, nincs meg a cinkosság közöttünk. Nyilván, ezek a felvételek mégiscsak jók valamire: dokumentumértékük van. Kívülről szemlélhetjük, elemezhetünk egy-egy (legendás) előadást, nagy(szerű) alakítást, remek díszletet, színpadképet, jelmezt, zenét, világítást, koreográfiát stb. De nem vagyunk benne, nem érezzük a bőrünkön.
És ettől válik számomra szomorúvá ez az online jelenlét. Mert vergődés. Mert épp a színház lényege veszik el.
Az itt és most, a jelenidejűség, az egy térben való lélegzés, létezés, a pillanat varázsa, a hús-vér valóság – még ha tudjuk is, hogy nem az – , a játék.
Ma is élnek bennem egykori, az évek során látott előadások jelenetei, hangulatok, szépen felépített szerepek, jól megformált figurák, csodás színpadi elképzelések, rendezői koncepciók, dramaturgiai megoldások. Egy-egy megteremtett igaz pillanat, az a varázs, az a csoda, ami megfertőz, és újra és újra visszavonz a színházba.
Most csendesek a nézőterek. Csendesek a színpadok. Ez a várakozás ideje. És amikor ismét beülhetünk egy előadásra, még inkább ünnep lesz az, mint eddig.
Börtönről, az írói pályája lezárásáról, az erkölcs viszonylagosságáról, és arról is mesélt Bodor Ádám, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas író a Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy miért vonzza még mindig az iszlám világa.
Székelyföldön is egyre többen fedezik fel a keleti gyógyítás ősi formáit, köztük az orvosi piócakezelést. Ez a természetes terápia évszázadok óta ismert, és máig alkalmazzák különböző egészségügyi panaszok enyhítésére.
Ha május eleje, akkor Csíkszeredában könyvvásár – immár a tizedik. Egy évtized alatt a Csíkszeredai Könyvvásár nemcsak rendezvénnyé, hanem hagyománnyá nőtte ki magát: olyan közös ünneppé, ahol az olvasás élménye közösséggé formálja az odalátogatókat.
Van, aki próbálja eltakarni a hibákat, és van, aki aranyporral emeli ki őket. Gere Nóra Éva költőként az utóbbi utat választotta – a verseiben és a saját életében is. A Repedések című kötete nem fél a törékenységtől, sőt: erényt kovácsol belőle.
Lőrincz Edit nyugdíjas pedagógus, aki az aktív munkásévek után sem vonult vissza a közösségi életből. Szenvedélye és elhivatottsága új irányt vett, amikor felfedezte a szenior táncot.
Ma az édesanyákat ünnepeljük. Az érzéseinket ilyenkor sokszor nehéz szavakba önetni, azonban tizenévesek vették a bátorságot rá. Most ők üzennek, írnak érzékenyen az édesanyjukról.
Peter Shaffer fergeteges bohózatát mutatják be május 8-án a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházban. A Black Comedy egy nagyszerű színházi ötletre épül, de a burleszk mögött komoly témákat is feszeget. Mohácsi János rendezővel beszélgettünk.
Fenyőkút lankáin, Korond közelében Tófalvi Zita és családja egy különleges gazdaságot működtet. 2016-ban indított vállalkozásuk ma már közel ötvenféle terméket kínál, mindezt a környék gyógynövényeiből és gyümölcseiből.
Az úszás nemcsak hasznos, egészségmegőrző és -erősítő, illetve életmentő készség, hanem a lelki fejlődést is támogatja. Ideális, ha a „mélyvízzel” való ismerkedés már csecsemőkorban elkezdődik.
Egy idős székely határőr hangja szól a múltból: Benedek Pál naplója nem csatákról, hanem túlélésről, éhségről, bajtársiasságról mesél – egy eltűnt világ utolsó szavai ezek, versekbe rejtve.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.