HIRDETÉS
Nem hiszem, hogy csak nekem hiányzik. A készülődés, mielőtt elindulnék, az ismerősök üdvözlése az előtérben, a várakozás, mielőtt felgördül a függöny.
Az elmúlt hetekben előkerültek az archívumokból a korábbi előadások egy- vagy többkamerás felvételei, vagy éppen olyan közvetítéseket láthatunk, amelyeket közönség nélkül játszanak. Olyan színházakba „juthatunk” el, olyan előadásokat tekinthetünk meg, amelyekre idő- vagy egyéb dolgok hiányában eddig nem volt lehetőségünk. És még soha nem volt például ötszáz nézője egyazon időben egy stúdióelőadásnak. Nagyszerű – mondhatnánk.
Tisztelem és hálás vagyok a társulatoknak, a színészeknek, színházi dolgozóknak, hogy arra törekednek, hogy ebben a helyzetben is próbáljanak közel maradni a közönséghez. (És közben nem tudják, hogy mikor léphetnek ismét a világot jelentő deszkára, vagy éppen, hogy miből vesznek majd kenyeret.)
De nézem ezeket a felvételeket, és elszorul a torkom.
Aki átélte már azt, hogy jobb emberként jött ki egy előadásról, hogy még napok múltán is a produkció hatása alatt állt, netán volt olyan szerencsés, hogy katartikus pillanatoknak lehetett részese, vagy „csak” jól szórakozott a színházban, érti és érzi, hogy miért.
Akárhány kamerás egy előadás felvétele, az mégiscsak leginkább a film eszközeit használja, mintsem a színházét. Az nem az én nézőpontom. Nem tudok összekacsintani a színésszel, ő nem tud kikacsintani rám, nincs meg a cinkosság közöttünk. Nyilván, ezek a felvételek mégiscsak jók valamire: dokumentumértékük van. Kívülről szemlélhetjük, elemezhetünk egy-egy (legendás) előadást, nagy(szerű) alakítást, remek díszletet, színpadképet, jelmezt, zenét, világítást, koreográfiát stb. De nem vagyunk benne, nem érezzük a bőrünkön.
És ettől válik számomra szomorúvá ez az online jelenlét. Mert vergődés. Mert épp a színház lényege veszik el.
Az itt és most, a jelenidejűség, az egy térben való lélegzés, létezés, a pillanat varázsa, a hús-vér valóság – még ha tudjuk is, hogy nem az – , a játék.
Ma is élnek bennem egykori, az évek során látott előadások jelenetei, hangulatok, szépen felépített szerepek, jól megformált figurák, csodás színpadi elképzelések, rendezői koncepciók, dramaturgiai megoldások. Egy-egy megteremtett igaz pillanat, az a varázs, az a csoda, ami megfertőz, és újra és újra visszavonz a színházba.
Most csendesek a nézőterek. Csendesek a színpadok. Ez a várakozás ideje. És amikor ismét beülhetünk egy előadásra, még inkább ünnep lesz az, mint eddig.
Néha úgy kell megélnünk a gyászt, hogy a szeretteink még velünk vannak. A Csíki Játékszín legújabb kamaratermi előadása a betegség hírétől a temetésig dolgozza fel azt a folyamatot, amelyet a családtagok átélnek.
Orbán Balázs kalandos életét mutatja be Székelyföldi Legendárium rajzfilmstúdió tízrészesre tervezett A Csontbáró című animációs sorozata. Az első rész premierjét az animáció világnapján, október 28-án tartják Székelyudvarhelyen.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc nemcsak Magyarországon hagyott mély nyomot. Erdélyben a magyar közösség bár nem lángolt fel úgy, mint Budapest utcái, mégis magában hordozta egy olyan jövő vágyát, ahol a szabadság valóság lehet.
Bármit is ábrázol a kép, mindig az emberről szól, arról, hogy hogyan éljük meg önnön világunkat, hogyan lakjuk be a belső terünket – vallja Kelemen Örs Csongor. A csíkszeredai képzőművész egy különleges grafikai tárlattal jelentkezik.
Nyolcadik kiadásához érkezett a Székelyföldi Grafikai Biennálé, a Csíki Székely Múzeum pedig második alkalommal ad otthont a nagy volumenű kiállítás egyik állomásának. Az idei felhozatalról Túros Eszter művészettörténésszel beszélgettünk.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Nem jó, de nem is tragikus – ezzel a Csernobil-sorozatból közismertté vált parafrázissal lehet lényegre törően összefoglalni a Gyűrűk ura előzménysorozatául szolgáló, az Amazonnál készült Hatalom Gyűrűi második évadát. Kritika.
Nagyszabású kiállítás nyílt a budapesti Néprajzi Múzeumban: tíz székelyföldi múzeum mutatkozik be egyetlen tárlaton. A Székelyek – Örökség-mintázatok című időszakos kiállítás létrehozói az élő, ma is alakuló kultúrát helyezik a középpontba.
A Csíki Székely Múzeumban az októberi hónap tárgyát az őszi színekbe öltöző természet, illetve az évszakhoz köthető mezei munka ihlette, a pityókaszedés. A Krumpliszedőket szemlélve, az idős Nagy Imre festői világa tárul elénk – egyetlen képbe sűrítve.
Timon címmel mutatta be Shakespeare Athéni Timon című tragédiája átdolgozását a Tomcsa Sándor Színház társulata. Az október 10-ei premier apropóján a darab rendezőjével, Zakariás Zalánnal készült interjú.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
