Az autóversenyzős játékok koronaékszerei – a Need for Speed Underground 1 és 2

Aranykorukat élték az autóversenyzős játékok a kétezres évek elején, a Halálos iramban filmeken feltüzelt gamer közösségnek pedig igazi csemege volt a 2003-ban megjelent Need for speed Underground, majd egy évre rá a sorozat második része, az Underground 2. De miért is emelkedhetett ilyen kultikus magasságokba a széria ezen két része, amelyekre valószínűleg a legtöbb játékos rendkívül kellemes emlékekkel gondol vissza? Ennek a kérdésnek a megválaszolásához még jobban vissza kell mennünk az időben.

A Need for Speed sorozat 1994-ben indult világhódító útjára, és teremtett új standardot az akkori autós játékok között.

Bár mai szemmel igencsak kezdetlegesnek hathat a széria első pár részének grafikája és egyszerűsége, akkoriban merőben más volt a megítélése, kiemelkedett az addig megszokott pixelhalmazok közül.

Nem mellesleg pedig a sorozat első része a realitáshoz, a szimulációs élményhez hasonló játék volt, a folytatások viszont egyre inkább eltávolodtak ettől a vonaltól, a felhasználói élményt helyezve a középpontba. Az első rész sikere után nem volt kérdés, hogy készül-e hozzá folytatás, érkezett a Need for Speed 2, majd a Hot Pursuit, High Stakes, Porsche, majd a Hot Pursuit 2. Az imént felsorolt játékok egész szép rajongótábort gyűjtöttek a széria köré, de mint a legtöbb sikeres franchize, ez is kapott hideget és meleget az akkori szaksajtótól. Azonban az elvitathatalan, hogy akkortájt az autósjáték fogalmát sokan a Need for Speed szériával definiálták. 

Ezek után érkezett az Underground, amely több tekintetben hozott gyökeres változást a sorozat életében.

Kezdjük is a legfontosabbal, ez pedig a tuning.

Noha a sorozat előző részeiben is volt erre lehetőség – igaz, jóval korlátozottabb formában –, itt mondhatni az egész játék erre az aspektusra épült. Rendkívül precízen szabhattuk formára verdánkat, kétségkívül ez volt a játék legszórakoztatóbb része. Egyszerű autóból agyontuningolt járművet varázsolhattunk, a fejlesztők pedig nagy szabadságot biztosítottak e téren, gyakorlatilag az autó minden részét kedvünk szerint alakíthattuk. A másik gyökeres változás az illegális utcai versenyek megjelenése. A játék számos ponton merített az akkor kezdődött Halálos iramban című filmből, amely akkoriban ténylegesen az utcai versenyek világából adott egy kis ízelítőt. A film számos jelenete köszöntött vissza a játékban, amely nyilvánvalóan meglovagolta a közismert franchise népszerűségét. Szót kell ejteni ugyanakkor a zenékről is, számomra az egyik legemlékezetesebb az első részből Lil Jon Get Low című dallama, amelyig a játéknak is köszönhetően vonult be az örök klasszikusok listájára.

Ezek mellett grafika terén is jelentős ugrás történt az előző részekhez képest,

a játék helyszínéül szolgáló Olympic City lenyűgöző, neonfényben úszó város látképét festette,

kár, hogy nem volt nyitott világú. Ezt viszont már orvosolta a második rész.

Riders on the Storm – sokaknak csenghet ismerősen ez a dallam, amit számomra nehéz nem énekelve olvasni. Igen, ez volt a 2004-ben megjelent Need for Speed Underground 2 beköszönő dallama (feldolgozva persze a The Doors szerzeményét), és kis túlzással élve egy játékos generáció kedvenc zenéinek egyike. Na de, hogyan is jellemeznénk a második részt az előzőhöz képest? Egyszerűen minden tekintetben több és jobb lett. A lineáris versenyeket felváltotta a nyílt világ, a grafika szebb lett, a zenék pörgősebbek, a tuningolás pedig még sokoldalúbb.

Talán az Underground 2 lett a Need for Speed széria legikonikusabb darabja,

számomra legalábbis egyértelműen. Őt követte a sorban a Carbon és a Most Wanted részek, amelyek szintén instant klasszikusként vonultak be az autósjátékok történelmébe, azt követően pedig elkezdődött a sorozat hanyatlása. 

Noha azóta számos rész látott napvilágot, az előbb felsoroltakhoz képest nem sikerült igazán időtálló klasszikust alkotni. Persze idővel, amikor már a videójátékok képesek lettek egyre komplexebb élményt nyújtani, háttérbe kerültek az autóversenyzésre kihegyezett alkotások. Meg kell említeni azonban, hogy noha mai napig készülnek rendkívüli minőséget képviselő játékok a kategóriában, népszerűségük már korántsem a régi.

A kétezres évek eleje és közepe volt az az időszak, amikor aranykorukat élték az autóversenyzős játékok, az Underground széria pedig örökre a koronaékszere marad ennek a szakasznak.