Az első rádió induló húsz éve

A Príma Rádió létrehozása egy új helyzetet hozott Udvarhely életében, mert addig csak egyhangú volt a média, ezáltal pedig egy alternatív hangot ütött meg – mutatott rá László János, a rádió alapítója, tulajdonosa.

’96-tól én is független önkormányzati képviselő voltam, és rájöttünk, hogy kellene egy új média, így átvettem egy brassói frekvenciát, és elkezdődött a Príma Rádió felépítése. Utána létrehoztuk az Udvarhelyszék hetilapot, majd a Képújságot. Az újság két-három évig volt életképes, maradt a Képújság és a Príma Rádió, amely több mint húsz éven keresztül szolgálta Udvarhelyt. Az indíttatás ugyan a politikai erőnek a fenntartásáért volt, de lényegében ez egy közszolgálati média volt. Én a gazdasági vonalat képviseltem, hogy megteremtsem a gazdasági feltételeket ahhoz, hogy létrejöjjön egy ilyen média. Az volt az elképzelésem, hogy olyan médiaszakemberek vezessék, akik a saját arcukat adták, saját elképzelésüket, így felkértem erre Lukács Csabát és Szőke Lászlót. Akkor lepődtem meg, amikor bedolgozókkal együtt mintegy harmincfős csapat alakult ki. Gazdasági szempontból veszteséges volt, de lassan-lassan sikerült úgy alakítani, hogy fenntartható legyen” – magyarázta az alapító.

Szőke László, a Príma Rádió első főszerkesztője rámutatott, a függetlenekből álló önkormányzati képviselői csapat egységesen kampányolt 1996-ban, és ez megágyazott annak, hogy az akkori egységes, egysíkú RMDSZ-es közélet teljesen megváltozott Udvarhelyen. „Akkor lett hangsúlyosan legalább két nézőpontú, két jól körülhatárolható szembeálló fél a közéletben. De ez nem volt érvényes a médiára. A média akkoriban az UTV-t jelentette és a helyi Udvarhelyi Híradót, amelyek tulajdonképpen az RMDSZ-szel működtek, és amikor jött a Szász Jenő-éra, nem volt médianyilvánossága az alternatív hangoknak. Ebből az igényből született, hogy kell valamilyen médium.”

Mivel korábban már épített szerkesztőségi csapatot az Ati Beta tévénél, illetve az Udvarhelyi Híradónál, volt már tapasztalata abban, hogyan kell kinevelni egy szerkesztőség tagjait. Ezt alkalmazta a Príma Rádiónál is, hiszen abban az időben nem voltak rádiós múlttal rendelkező médiaszakemberek a városban. Hozzátette,

szép kihívás volt, azért is, mivel ez volt az első magyar nyelvű kereskedelmi licenc Romániában, amely 24 órában sugárzott.

Verestóy Enikő, az Arkum cégcsoport humánerőforrás-vezetője szerint a csapat toborzásánál előnyt jelentett az, hogy újdonságnak számított akkoriban, hogy indul egy új média Udvarhelyen. Több munkakörre toborozták az embereket, és nagyon sokan jelentkeztek. „A kiválasztásnál a fő hangsúly a beszédtechnikán volt, a mikrofonhangokon, illetve hogy ki mennyire lámpalázas. Gyakorlati tesztek voltak, akkor már fel volt szerelve a stúdió, de még nem ment élesben a műsor. Szőke Laci és jómagam voltunk a kiválasztásnál. Sok ügyes, jó hangú fiatal került oda, DJ-k, hírmondók, műsorvezetők.”

1997 nyarán látta meg a toborzásra vonatkozó hirdetést az újságban Csizmadia Attila (Csiszka), és mivel régi álma volt, hogy rádiózzon – korábban már bontogatta a szárnyait a Gimi rádiónál –, rögtön jelentkezett. „Beadtam az önéletrajzomat, majd június közepén volt egy gyakorlati vizsga a székhelyen. Leültettek egy keverőpult elé, mellettem CD-lejátszók, kazettafonok, megadtak néhány témát, és össze kellett állítsak egy tíz perces műsort, amelyet MiniDiscre rögzítettünk. Szőke Laci személyesen hívott fel, hogy felvettek. Így kerültem a Príma Rádióhoz,

Csiszka a Príma Rádió sok korszakát megélte, 23 éve dolgozik ott, és mint mondta, még sokáig szeretne kitartani. Sokféle munkakörben dolgozott, a kezdetekkor animátor volt (technikai munkatárs), majd műsorvezető, például a TOP20 nevű műsoré, a Péntek esti parázslóé Balázsi Róberttel, a Humóráé, a reggeli műsoré és egyéb rétegműsoroké. 2002-ben kezdett el foglalkozni reklámokkal, marketingmenedzser is volt 2012 és 2019 között.

A Príma Rádió első adását 1997. október 25-én reggel 6 órától sugározták. A kezdetekkor egyértelmű volt az alapítóknak, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb az, ha élő műsorokat készítenek. „De ugyanez jelentette a nehézséget is, mert kapacitásunk nem volt, hogy a műsorokat megvágjuk, kivágjuk a hibákat” – magyarázta Szőke László.

Az elején hosszú folyamat volt kialakítani mindent – mondta el Molnos Zoltán, a Príma Rádió egykori igazgatója és főszerkesztője. „Például partneri szerződést kötöttünk a BBC-vel, nálunk szólalt meg elsőként a Deutsche Welle magyar híradása, hallható volt az Amerika Hangja magyar adása, valamint a Szabad Európa Rádió. Antennát szereltünk, mert amikor megjelent a konkurencia, magasabban volt az antennájuk, és minket zavart. Annyira új volt a rádió Udvarhely életében, hogy nehezen tudtunk reklámot eladni, mert a vállalkozók nem értették, hogy mitől jó a rádió. Vagy különböző nyereményakciókkal próbáltuk megszoktatni a hallgatókat, hogy ne rádiókazettofont használjanak az autóban, hanem tekerjenek a rádió frekvenciájára. Akkor még romantikus volt az egész, még éjjeli szolgálat is volt. Mindenképp örvendek, hogy átélhettem, különleges, úttörő dolog volt.”

Orosz-Pál Levente, aki 2000-től lett a Príma Rádió igazgató-főszerkesztője, rámutatott:

azt szerették volna, hogy közösségi rádió legyen, az udvarhelyszékiek rádiója, és eszerint igyekeztek a műsorsávot kialakítani.

„Megismerkedtem Budai Laci barátom segítségével a Kossuth Rádió csapatával. Akkor Kondor Katalin volt az elnöke, és nagyon felkarolta ezt a kezdeményezést – továbbképzőket tartottak, közös műsoraink voltak –, és nem csak közösségi, hanem közszolgálati útra próbáltuk a rádiót terelni. Természetesen a kereskedelmi jellegét mindig megőrizte, de nagyon sok réteget próbáltunk külön-külön egyenként lefedni. Sok művészetekben, közszolgálatban gondolkodó embert be tudtunk vonni a rádió csapatába. Volt olyan időszak, amikor több mint ötvenen jártak be valamiért a rádióba, szerkesztettek, mesét mondtak, hihetetlen energia volt odabent. Nagyon tetszett, de borzasztóan nehéz volt ennyi embernek valamilyen juttatást nyújtani, és ez anyagilag megerőltette a céget. Elkezdtünk kitalálni különböző rendezvényeket, hogy az onnan származó jövedelemmel legalább nulla legyen a működtető cég mérlege – halászati konferenciát szerveztünk, Őszi Vásárt stb.”

Kifejtette, sok kollégájukra büszkék, később többen kerültek közülük más médiaorgánumokhoz. Ő maga is vezetett műsort, a Magasfeszültséggel a rockzenét próbálták megszerettetni, megértetni a hallgatókkal.

„Ebben a húsz évben minden benne van. 2008-ban jött a gazdasági válság, a reklámpiac teljesen meghalt, majdnem a csőd szélére került a rádió, és akkor muszáj volt drasztikusan változtatni. Megpróbáltunk azzal a pár emberrel, akik maradtak, egy-két műsor éltetésével túlélni. És igazából a hallgatók hálásak voltak, nem pártoltak el, az udvarhelyszékiek a magukénak tekintik a Príma Rádiót.”

Visszatekintve Csizmadia Attila is úgy véli, nagy dolgot jelentett a rádió a város életében már a kezdetekkor. „Két évig volt a rádiózás őskora Székelyudvarhelyen, utána megjelent a konkurencia, a Star Rádió, és ez a Príma Rádió életében változásokat hozott. Megoszlott a hallgatóság, munkatársak mentek át a konkurenciához, de ez egy természetes folyamat volt.

Hétvégenként mindig valamelyik kollégánál gyűltünk össze, vagy együtt kirándultunk, rengeteg dolgot csináltunk közösen.”

Verestóy Enikő is úgy emlékszik vissza, hogy folyamatosan égtek a telefonvonalak, és mint fogalmazott, a Príma Rádió minden udvarhelyszéki háztartásban egyfajta családtag volt. „Nagyon szerettek bennünket. Előfordult, hogy a titkárságra behozták a frissen sült fánkot, hiszen úgy érezték, hogy kedveskedniük kell a rádiósoknak.”

Molnos Zoltán azt is felidézte, hogy egy alkalommal élő műsorban egy kislány felhívta a rádiót azzal, hogy az édesanyja ott van a szomszédban, és kéri, hogy menjen haza, mert hamarosan kifut a tej, amit feltett főni. „Ebből is látszott, hogy sokan úgy gondolták, hogy minden lakásban szól a rádió.”

A legfontosabb hozadéka az volt a Príma Rádió létrehozásának, hogy más hangok is nyilvánossághoz jutottak, mint korábban – emelte ki Szőke László.

Abban az időben nagyon súlyos volt a Szász Jenő-ellenesség, mert ő akkor mint fiatal polgármester hozzányúlt a székelyudvarhelyi viszonyokhoz, és ez nyilván nem tetszett azoknak a szereplőknek, akik addig »birtokolták« a várost és a nyilvánosságot.”

2017 végén megszületett egy egyezség, hogy egy médiakonszern van előkészületben, és annak szerves része lenne a Príma Rádió, és megtörtént a Príma Press Kft.-nek az eladása – magyarázta Orosz-Pál Levente.

A rádiót kezdetben az Impar Kft. működtette, majd létrejött a Príma Press Kft., voltak előttem is felelősök, vezetők, akiket megszólítottunk és bevontunk a közös munkába. És így jött az a csapat össze, Verestóy Enikő, Molnos Zoli, László János és jómagam, akik eldöntöttük, hogy mi legyen a koncepciója. A szerkesztést Katona Zolira bíztuk, csatlakozott Csizmadia Attila és Szőke Laci is. Minden volt munkatárstól Molnos Zoli kért egy visszaemlékező írást vagy fotót. Van bennem egy kicsi hiányérzet, mert vannak munkatársak, akik nem írtak, de ezt írjuk is a kiadványban, hogy a teljesség igénye nélkül készült. Aki úgy érezte, úgy gondolta, szívesen betettük, ha küldött anyagot.”

A visszaemlékezések mellett a kiadványba Katona Zoltán megírta a székelyudvarhelyi rádiózás történetét.

Mert addig is voltak üzemi- és iskolarádiók Udvarhelyen. Ott van például Balázs Árpád, aki a nyolcvanas években üzemi rádiós volt, később tévés és rádiós lett, vagy Csiszka, aki diákkorában iskolarádiós volt, és a mai napig az egyik ismert hangja és alapembere a rádiónak” – magyarázta Katona Zoltán, aki szintén tagja volt a Príma Rádió csapatának, több mint hét évet dolgozott ott, sportműsort vezetett, illetve a sporthíreket mondta.

Az üzleti világban tevékenykedő ember ne csak figyelje, hogy mi történik a közéletben, a közösségében, hanem aktívan vegyen részt benne – hangsúlyozta László János.

Úgy gondoltam, hogy a húsz év úgy tud maradandó lenni, ha egy emlékkönyv formájában rögzítjük, és ha pár évtized után előveszi az ember, akkor biztos, jó érzés fogja eltölteni. Mindenképp szeretném szolgálni a közösségemet továbbra is, de ezzel egy korszak, egy nagyon kemény korszak lezárult, és remélem, hogy jön még egy csendesebb, de tartalmilag gazdag időszak.”

Nehéz elengedni – vallja Verestóy Enikő, mivel együtt nőttek fel, együtt fejlődtek az évek során a rádióval, együtt tanulták a rádiózást. „Most is, és azóta is, ’97 óta, amióta felcsendült az első Príma Rádiós szignál, otthon is minden nap a rádióval ébredünk, ahogy beérkezek az irodába, már a rádiógombon van a kezem. Elengedtük, mert el kellett engedni, nincs már a portfóliónkban, de megmaradt a kötődés. Én további sok sikert kívánok, és azt, hogy maradjon meg az életünkben!”