HIRDETÉS
Közel egy évvel ezelőtt jártunk a Megyecsinálók forgatásán, amely az ötven évvel ezelőtti megyésítéssel kapcsolatos eseményeket, előzményeket és annak utóhatásait, következményeit kívánja bemutatni.
A Megyecsinálók című film középpontjában ez a megyeszékhellyé válásért folytatott tüntetés áll, de általa megismerjük az esemény politikai hátterét, egy korszak hangulatát” – áll a film ajánlójában.
Daczó Katalin több mint húsz éve foglalkozik az 1968-as megyésítéssel, jelent meg tanulmánya a Székelyföld folyóiratban, készült film a megyésítésről a Visszajátszás című televíziós sorozatban, majd Sarány Istvánnal közösen könyvet is adtak ki a témában. A Magyar Média Mecenatúra Ember Judit pályázata keretében elkészült film stábja további kutatásokat végzett a témában, a filmben ritka archív felvételeket láthatunk a korszak Csíkszeredájáról, történészek, társadalomkutatók magyarázatai segítik az akkori események jobb megértését. Orbán Levente színész a rajoni néptanács egyik titkárát, Orbán Istvánt idézi meg, aki az események egyik szereplője volt és fennmaradtak a tüntetés előtti napokban írt naplóbejegyzései, ugyanakkor szemtanúk visszaemlékezéseiből érezhetjük azoknak a februári napoknak a hangulatát. Zenei aláfestésként pedig részleteket hallhatunk Gál Árpád csíkszeredai zeneszerző műveiből Máthé Ágnes-Klára feldolgozásában.
A film kezdetén az ötven évvel ezelőtti politikai és közigazgatási rendszert mutatják be, illetve a területi átszervezés körüli terveket – mert több elképzelés is született, többek között egy nagy székely megye gondolata, amelyet elvetettek és létrehozták Kovászna megyét.
Olyan dolgok is nyomhattak a latba a megyehatárok húzogatását illetően, mint például az, hogy a nagyvezérnek hol volt kedvenc vadászterülete.
A felvezetőben az is kiderül, hogy alig néhány nappal a nagy nemzetgyűlési határozat elfogadása előtt Csíkszereda helyett – amire korábban számítottak – Székelyudvarhelyt nevezte meg a pártvezetés Hargita megye székhelyéül. Emiatt 1968. február 13-án Csíkszeredában utcára vonultak az emberek.
„Pedig sokat mulattunk és sok bitang báránypecsenyét főztünk Fazekas Jánosnak és a többi pártvezetőnek éveken keresztül” – elmélkedik Orbán István az otthonában. A filmnek ez a szála szépen érzékelteti, hogy milyen lelkiállapotban lehettek és mit gondoltak akkor azok, akik alatt hirtelen meginogott a szék.
Lóhátról integetnek a székely ruhás legények, sütik a kürtöskalácsot, éltetik Ceaușescut, ünnep van a falu központjában – ezek már archív felvételek az 1966-os dánfalvi látogatásról. Majd a csíkszeredai látogatás következik, ahol a következő öt év terveit vázolja.
Az archív anyagok mellett néha kiegészítő információk is megjelennek a képernyőn, ugyanakkor történész segít eligazodni az akkori helyzetekben, ad magyarázatot az intézkedésekre. Elhangzik, bármilyen lépést szeretett volna bárki, akkor ennek a rendszernek – egypártrendszer, egy intézményrendszer van a totalitárius diktatúrában – a keretében kellett elképzelnie. Érdekes módon azt, hogy végül a csíkszeredai küldöttség – amelynek tablóját igyekeztek a film készítői összeállítani, de nem sikerült teljes mértékben mindenkit beazonosítani – bukaresti látogatása után milyen válasz érkezett a megyeszékhely hollétére vonatkozóan, nem csíki, hanem székelyudvarhelyi visszaemlékezőkön keresztül mutatják be. Ők arról mesélnek, hogyan zajlott Udvarhelyen a bejelentés, hogyan fogadták ott a hírt, és mi történt, hogyan látják ők ennek a döntésnek a következményeit.
A film felépítése, struktúrája nagyon jól egyensúlyoz a különböző síkok között, a mozaikok szépen illeszkednek egymásba. Nagy erőssége az alkotásnak, hogy sok visszaemlékezőt, a tüntetésben, az akkori eseményekben résztvevőt megszólaltat, többféle nézőpontot tárva a néző elé.
A régi idők és a ma párhuzamát szépen érzékelteti az a jelenet, amikor Ráduly Róbert Kálmán Csíkszereda jelenlegi polgármestere és Ráduly Elek, aki 1968-1979 között volt polgármester egy városi buszon utazva beszélgetnek.
Remek döntés volt az is, hogy a megszólalókat visszavitték a történések helyszínére és sokukkal ott készültek az interjúk. A film alkotói nem mondják ki egyértelműen, hogy ez a döntés, hogy végül Csíkszereda lett a megyeszékhely jó volt, vagy sem, hanem véleményeket sorakoztatnak fel egymás mellé. Mert volt jó oldala és kevésbé jó oldala is. Felvételeket láthatunk a jégpálya és a Fenyő hotel építéséről (Dolgozunk és harcolunk, műjégpályát akarunk! – kiabálták a tüntetők ’68-ban) , a korabeli készruhagyárból, illetve arról is, ahogy az egyik, valamikor ott dolgozó nő, – aki a bukaresti delegációban is benne volt és személyesen Ceaușescu ígérte meg neki, hogy a nőknek munkahelyet fog teremteni – lépked a néhány éve leégett gyár épületében a romok között, és felteszi a kérdést, hogy megérte-e a harc ezért gyárért?
A filmet napra pontosan az utolsó forgatási nap után egy évvel mutatják be. A Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának támogatásával készült Megyecsinálók: Csíki forradalom Ceaușescu országában című dokumentumfilm 2019 december 1-jén, romániai idő szerint 22.35-kor szerepel a Duna World csatorna műsorán.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
