Lent és fent, akkor és most: Lenny Kravitz kolozsvári koncertjéről

Rédai Attila 2019. május 10., 17:53

Ha Lenny Kravitz nem az volna, aki: egy szupersztár, egy zenei őstehetség, akkor minden bizonnyal lelkész volna, aki felvillanyozó gospelre ugráltatná a híveit. Valami ilyesmit tett Kolozsváron is, ahol a BT Arénába jó pénzért begyűlt tömeget végül sikeresen lecsalogatta a virtualitás felhőjéből. Szubjektív élményeink beszámolója.

Fotó: Vlad Cupșa

Szomorú, szinte fájóan kellemetlen májusi időjárás a csontjaidba szúró széllöketekkel, és egy szürke hétfő – hétfő! – este: ki a fenének van kedve ilyenkor rockkoncertre menni? Na persze annak, aki előzőleg kifizetett már legkevesebb 80 eurót (de akár 150-et is) egy ilyen élményért, az otthon biztosan nem fog maradni. Ha mást nem, hát legalább néhány fotót, egy-két perc videót felnyom a netre (Facebookra, Instagramra), hogy legalább mások legyenek irigyek.

Fotó: Vlad Cupșa

Sokáig úgy tűnt, ennél a szintnél nem is jut majd tovább az összejövetel, de aztán kiderült, hogy Lenny Kravitzot nem abból a fából faragták, hogy ezt csak úgy elfogadja. De erről picit később. Egyelőre ott tartunk, hogy az álmos, szürke arcok este kilencre megtöltötték ugyan a lelátókat és a küzdőteret, de jelen nem igazán voltak, inkább a gyenge fotóikra érkező lájkokkal foglalkoztak. Persze nincs ez másképp manapság máshol sem, tavaly júniusban Budapesten is a feltartott sokezer okostelefonnak nyitotta meg a We Can Get It All Togetherrel ugyanezt a showt Lenny (néztem róla egy Youtube-videót).

Videó: Rédai Attila

Kolozsvárra láthatóan ugyanaz a színpadkép, technika érkezett, a háttérben hátulról megvilágított, falnyi redőnyök, megnyitva megannyi fényjáték lehetőségét, előtte egy emelvényen két hatalmas, aranyozott mamutagyar – nevezzük annak –, amelyek közé beáll Lenny elkezdeni a műsort. Persze az első szám közepén előrejön már a színpad előterébe, s mindig keresi a közvetlen kapcsolatot a nézőkkel, a szemükbe néz, mosolyog, integet. A második nóta már egy ismert sláger, a Fly Away, kezdenek mozogni a lábak, kezdi elkapni az embert az a sajátos fíling, amit aztán majd csak a koncert végén fog tudni egészen pontosan magában azonosítani a zeneszerető ember: na, ilyen volt a Lenny Kravitz-koncerten lenni.

Fotó: Vlad Cupșa

Mert azért legyünk őszinték: nem egészen tudja az ember, mire számítson előtte. Igen, ott van a történelmi előzmény, ennek az embernek a több évtizedes zenei karrierje, amelynek során egy csomó slágert indított a világsiker felé, s amelynek dallamai annyira beleivódtak már a kollektív kulturális szövetbe, hogy az ember csak most veszi észre útban Kolozsvár felé, a négyórás autóúton végig őt hallgatva, hogy: jé, ez is Lenny Kravitz?

Sok nóta a szerelemről, a szeretetről, szabadságról szól, néha egy kis politika. Nem atomfizika, nem túl bonyolult üzenetek, az a fajta szöveg, amiről az ember nem tudja eldönteni, hogy szándékosan egyszerűsített-e, vagy csak együgyű.

Mindez azonban olyan zenei burokban, ami néha a szöveges üzenet szöges ellentéte, komoly szöveghez könnyed ritmusok, mint a Mr Cab Driver, amelynek már szinte játékos, bulis a dallama, miközben micsoda hadüzenet ez a bőrszín alapján előítéleteket gyártók számára.

Fotó: Vlad Cupșa

Amerikai témák, színtisztán amerikai inspirációk: könnyen be lehet azonosítani néha a Led Zeppelint, néha a Jackson 5-t, de olyan is van, amikor az ember már-már egy gospeles istentiszteleten érzi magát. Meg is ágyaz ennek Lenny, mikor terjeszteni kezdi az igét, elmondja, hogy mi az igazán fontos az életben: az idő. Hogy lehet pénzünk, lehet vagyonunk, de amit nem lehet megváltani, az az idő, az időt kell a legjobban értékeljük, és csakis tőlünk függ, hogy mit kezdünk vele.

Fotó: Vlad Cupșa

Na igen: mert az élet ugyebár csakis egyéni döntéseink egyéni következményeinek halmaza, főleg pénz nélkül, de az itt összegyűlt volt szakadt rockerek, akik most különösebb nehézség nélkül le tudták tenni a belépő árát az asztalra (na jó, bankkártyájukról az interneten átutalták), mintha egyetértenének vele. Az idő – valahol itt ötven és hatvan közt, mint maga Lenny is – már sokkal fontosabb lehet valóban, amúgy sem kell már összeblattolni a tízlejes sör árát a büfénél, a 23 lejes koktélt pedig meg lehet venni úgy is, hogy kiadunk néhány adatot egy ügynöknek, aki cserébe ad egy értékjegyet. Én legalábbis így tettem.

Fotó: Vlad Cupșa

Na mindegy, ne legyünk cinikusak, térjél vissza Lenny te is a szerelemhez, az jobban áll neked, a csajok is mintha inkább erre várnának. Ezek az érzelemdús balladák felülmúlhatatlanok, I belong to you, Stillnes of heart, Can`t get you off my heart, Here to love, fürödhetünk az érzelmekben, az elmúlt vagy meg sem valósult szerelmek nosztalgiájában. Lassan a közönség kezd lélekben is megérkezni, éjjel 11 felé járunk, kevesebben facebookoznak már amúgy is. Az ismerős dallamok közé néha befér egy-egy újabb nóta, elvégre a 2018-as album, a Raise Vibrations promóciós turnéján vagyunk, kik az igazi szörnyek (Who Really Are The Monsters), teszi fel a kérdést Lenny, s jól a fülünkbe is mantrázza az aktuálpolitikai üzenetet: a háború nem ér véget addig, amíg továbbra is dobáljuk a bombákat. Mi itt Erdélyben persze nem úgy dobunk bombákat, mint az amerikaiak, de azért dobálóznak itt is mindenféle egyéb bombákkal, zajlanak itt másféle háborúk. Vagy ott van az új album abszolút slágere, a Low, jelezve, hogy az érzelmes időszaknak vége, ércesedik mostanában Lenny hangja, s a koncert is megállíthatatlanul tart a zúzósabb rész felé,

hiába énekelte Lenny (nem ezen a koncerten), hogy a rock `n roll meghalt, ő a bizonyíték az ellenkezőjére, ő az igazi rocker, benne van minden,

az ötvenes, a hatvanas, a hetvenes évek, Kalifornia és New York, romantika és keménylegénység, klasszikus és friss, inspirált és eredeti, lágy és kemény: ő maga egy hatalmas kontraszt, ahogy ott áll és táncol bőrszerkójában, a farzsebéből kilógó színes kendővel, a védjegyévé vált napszemüvegében és rasztájával, mögötte színes, tökéletes zenekarával (a basszusgitárnál az istennővel, ahogy Lenny bemutatta).

Fotó: Vlad Cupșa

Mire ide eljutottunk, már mindenki hívő lett, eszébe jutott harminc évvel ezelőtti önmaga, mi az hogy eszébe jutott, újra a harminc évvel ezelőtti énjévé vált. Könnyű volt hát feljutni a csúcspontra, az Are you gonna go my way-re nem nehéz igennel válaszolni, igen, Lenny, a szeretet a legfontosabb, kár, hogy ezt oly gyakran elfelejtjük, hogy néha eszünkbe se jut. Mire előkerül a V-profilú gitár, mindenki meg van győződve róla, hogy egy új forradalomra van szükség, a szeretet forradalmára.

Fotó: Rédai Attila

Jut még azért sláger a Go my way/Love revolution energikus riffjei utánra is, meg az igazi meglepetés is hátravan: Lenny leszáll a színpadról, be a közönség közé, a Let love rule negyedórás koncertverziója alatt van idő végigjárni a csarnokot, még a lelátóra is felmászik. Nem csalás, nem ámítás, a saját bőrét viszi vásárra, hogy az a fajta idealizmus, amire pályáját feltette, igazi, élő és tapintható, a szeretet működik. Nincs szüksége tűzijátékra, dübörgésre, ez a szikra emberi, ez a zene valódi.

Isten veled, Lenny, várunk vissza.

Lenny Kravitz Kolozsváron: élő koncert a Raise Vibration című album promóciós turnéja keretében. Fellépett még: Annahstasia Enuke. Helyszín: BT Arena. Időpont: 2019. május 6. Szervező: Emagic és Live Nation.
Videó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
Fotó: Rédai Attila
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat