Máriával a világ körül

Gere Olga gyermekkorában kezdte gyűjteni a szüleitől, rokonoktól kapott képeslapokat, szentképeket, és később, amikor már lehetősége volt, Mária-kegyhelyeket látogatott meg, és onnan hozott különböző emléktárgyakat. A gyarapodó gyűjteményt előszeretettel mutatta meg barátainak, ismerőseinek, elmesélve a tárgy vagy kegyhely történetét. Barátai ismerték az elhivatottságát a Szűzanya iránt, ezért amikor valamelyikük elzarándokolt valahová, kegytárgyat hozott Olgának. Amikor már viszonylag nagy gyűjteménye volt, többen biztatták, hogy mutassa meg szélesebb közönségnek is, és mintegy öt évvel ezelőtt megszervezték az első kiállítást. 2016-ban egy korábban kocsmaként működő helyiségben rendezték meg a kiállítást, és ellátogatott oda Böjte Csaba atya is, aki meghívta Csíksomlyóra a tárlatot. 

Nem először láthatják tehát a csíkiak és a csíksomlyói pünkösdi búcsúra érkező zarándokok Gere Olga gyűjteményét, két évvel ezelőtt ugyanis Csíksomlyón várták a látogatókat a szervezők, hogy közelebb hozzák Mária alakját a látogatókhoz. Azóta már több magyarországi helyszínen is megmutatták a tárgyakat, sokan adományoztak is szobrokat, imakönyveket, különböző kegytárgyakat. 

Gere Olga a csíksomlyói kiállításon osztotta meg velünk, hogy a Máriát ábrázoló képeslapokon látható szelídség érintette meg őt leginkább gyerekkorában. Példakép lett számára. Rámutatott, Mária életében olyan minőségek voltak jelen, mint az engedelmesség. Úgy véli, mindannyiunk számára kihívás az, hogy a szívünkre hallgassunk, vagy megtegyük azt, ami éppen szükséges, és felismerjük, hogy ne csak a saját akaratunk szerint járjunk.

„Az engedelmesség nem annyi, hogy valaki mond nekem valamit és azt megteszem. Ez a valaki a Jóisten is lehet, hogy mire vezet engem, mire hív, mit kell tegyek. Ez a hang mindenkinek ott van az életében, és kérdés, hogy meghallja-e a szívünk, meglesz-e a mi személyes engedelmességünk, és hogy engedünk-e ennek a hívásnak. És utána mozgósítjuk-e a tetteinket, áldozatot hozva, hogy véghezvigyük azt. Mindenkinek más-más küldetése van a világban.”

A kiállítás csíkszeredai helyszínén épp Dankovics Attila, az egyik szervező tartott tárlatvezetést egy diákcsoportnak, felhívva a látogatók figyelmét egy-egy tárgy különlegességére. „Sokan ajánlanak fel tárgyakat, főként idősek, mert a gyerekeik már úgysem fogják feltenni a modern bútorok tetejére, és lomtalanításkor valószínűleg kidobnák. És ezekbe a tárgyakba rengeteg ima vésődött, sok-sok szeretettel tartották maguknál éveken át. Egy néni hozott egy Mária-arcot, azt mondta, még az első fizetéséből vette 55 évvel ezelőtt, és miközben rengeteget imádkozott, mindig simogatta. És ez a márványplasztika fényes és ragyogó ettől a sok simogatástól. Azt mondta, neki nagyobb öröm, ha közkincsé teszi és mások is látják.”

A tárlatvezető hangsúlyozta, a világ minden részéről láthatók itt kegytárgyak, 44 országból. Vannak olyan visszajelzések is, hogy ez a látogatás felér egy világkörüli úttal. Látható például a világ egyik leglátogatottabb kegyhelyéről a Guadalupei Miasszonyunk képének másolata, vagy ahogy a mexikóiak hívják, Lupita, amelynek számos csodát tulajdonítanak, és évente mintegy húszmillió ember zarándokol el oda. „A Guadalupei Szűzanya kortárs Babba Máriával, mert 1531-ben keletkezett, úgy tartják, nem is ember alkotta festmény. Ő is napba öltözött asszony, csak nincs csillagkoronája, viszont van csillagpalástja. Kutatók vizsgálták, és sok csodát találnak ezen a képen. A szemében ötszáz év távlatából is láthatók a szerzetesek, a plébános, az indián, aki a rózsacsodának a részese volt, és aki a jelenéseket kapta.

Hozzá kapcsolódik az a történet,  hogy 1921. november 24-én egy forradalmár azzal akarta beírni magát a világtörténelembe, hogy néhány szál vörös rózsát kiegészített pár rúd dinamittal, egy vázában elhelyezte az oltárnál, felrobbantotta, a környező épületek ablakai betörtek, a márványoszlopok ripityára törtek, volt egy vasból készült feszület, az derékba hajlott a detonáció és a hő hatására, ez ma is látható. A képnek viszont semmi baja nem lett, pedig csak egy egyszerű üveg volt előtte. Ráadásul az a köpeny, amire a kép képződött egy jelenés során, agavé rostokból készült zsákposztóhoz hasonló durva szövésű, már rég el kellett volna bomoljon, ötszáz éve mégis egyben van” – magyarázta a tárlatvezető. 

Egy Kis-Ázsiából származó, közel 150 éves perzsaszőnyegre is felhívta a figyelmet, amelynek érdekessége, hogy míg a legtöbb helyen külön ábrázolják a napkeleti bölcsek és a pásztorok látogatását a Kisjézusnál, itt együtt szerepelnek a képen. Az egyik asztalon egy fából készült corpust is megmutatott, amely az 1700-as években készült.

„Az az érdekessége, hogy szinte alig kellett rajta faragni. Ez egy fa gyökérrésze volt, és az alkotója belelátta Jézust, keveset faragott rajta, és máris megvolt a corpus. Van olyan tárgy is, amely eredetileg nem műalkotásnak készült. Egy magyar ember, Sasadi István amerikai fogságba esett a második világháború idején, Franciaországba vitték, és 1945. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján vésett egy Jézus-arcot egy palatáblába, és ez tartotta benne a hitet, a reményt, hogy még hazatérhet a szerettei közé. Az egyik kiállításon, amikor erről meséltem, az egyik látogató zokogva kiment. Kiderült, hogy a nagytatája ugyanitt volt hadifogoly. Fogolytársa volt Sasadi Istvánnak. Súlyosan megbetegedett, le is mondtak róla, legyengült, minden remény odalett, de a fogolytársai tartották benne a hitet, hogy meggyógyul, és a napi adagjuk felét odaadták neki, hogy megerősödjön, és ők hozták vissza az életbe. Ezt idézte fel ez a látogató, hogy ennek az illetőnek, aki ezt készítette, köszönheti az életét a nagytatája és ő is. Megható jelenet volt, ilyen találkozások is történnek ezeken a kiállításokon.”

A három teremben látható kiállítás első termében a népi vallásossághoz kapcsolódó, szenteket ábrázoló képeket is elhelyeztek. Még sokan emlékezhetnek, hogy a tisztaszobában az ágy fölött ilyen képeket helyeztek el a vallásos emberek. Ezek sokszor névtelen festők alkotásai, reprodukciók, vásárokon vagy búcsúk alkalmával lehetett beszerezni. Például a galambos kép is rengeteg családnál fellelhető volt, vagy a Gyümölcsoltó Boldogasszony virágos ábrázolások, Jézus és Mária szíve. A tárlatvezető érdekességként megemlítette, hogy míg száz évvel ezelőtt egy bizonyos Mária-képen látszott Mária ujja is, amint arra mutat, hogy nem ő a fontos, hanem a szíve alatt levő gyermek, a mai kiadású szentképeken ez hiányzik. 

A következő teremben a szentek modernebb ábrázolásai láthatók, vagy jelenések nyomán festett képek, és egy háromezer darabos puzzle is a szent és a profán találkozásáról. Egy ritka szoborkompozíció is helyet kapott itt: a gyermek Mária látható az édesanyjával. 

A harmadik teremben a különböző Madonna-ábrázolásokat lehet megtekinteni, rózsafüzéreket, szentképeket, képeslapokat, ikonokat, a muszlim, arab közegben élő keresztények ikonszőtteseit, matrjoska-babákat, ikontojásokat Oroszországból és Ukrajnából, mexikói zsebbetlehemet, valamint türelempalackokat is – hogy csak néhányat említsünk. 

Annyiféle ábrázolása van Máriának, kifogyhatatlan az emberi kreativitás, és ezt szerettük volna megmutatni – hangsúlyozta Dankovics Attila. És valóban, akár a pünkösdi ünnepre való ráhangolódásként, akár lelki feltöltődésként vagy csak kíváncsiságból, érdemes megtekinteni a tárlatot.