HIRDETÉS
Az elmúlt huszonöt év során, ami alatt egyszerre rendezett és igazgatott – ez utóbbit a művészeti vezetésre is vonatkoztatva –, egyfajta tudathasadásos állapotban élt.
Rendezőként próbált érzékeny seb lenni a világ testén, míg az igazgatói szerep pragmatikus, szikár, már-már politikusi állapot, felelősségvállalással az intézmény működése és az alkalmazottak tekintetében. Mondhatni, önfeláldozás is
– mutatott rá Bocsárdi László, amikor arról arról kérdezték, miért adja fel addigi pozícióit. Mint mondta, újra szabad szeretne lenni, ahhoz hasonlatosan, mint amilyen kamaszkorában volt.
„Nemrég a marosvásárhelyi színház román társulatával dolgoztam egy előadáson, az egyik színész pedig azt mondta: tudom, ki vagy. Na, ki? – kérdeztem vissza. Egy kamasz, hangzott a válasz.
A világ folyamatosan és erőteljesen változik körülöttünk, alkotóként, rendezőként azzal küszködik az ember, hogy megtalálja azt a tükörtartási technikát, amellyel képes követni az eseményeket, ehhez pedig szabadnak kell lenni. Igazgatóként viszont munkásember vagyok, és úgy sokkal nehezebb.”
A teljes interjút az erdélyi Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap legújabb lapszámában olvashatják.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
