Rossz hírnév vagy személyes tragédia? Ki volt Madách Imre felesége?

Tircsné dr. Propper Valéria irodalomtörténész volt A honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadás-sorozat szeptemberi kiadásának meghívott előadója Csíkszeredában, aki ezúttal a magyar dráma napjához kötődő témával jelentkezett. Madách Imre „tragédiája” címmel Az ember tragédiája alkotójának életéről és műve születésének történetéről beszélt. Előadásában kitért többek között egy legendás szerelemre, egy szerencsétlen házasságra, egy nyomorúságban véget ért életre, azaz Madách Imre és Fráter Erzsébet kapcsolatára, és a nő tragikus életére is. Ezt a szálat emeljük most ki.

Propper Valéria hosszú évek óta kutatja a híres magyar nőkkel kapcsolatos érdekességeket, legendákat, így sok éven át foglalkoztatta az is, hogy a magyar irodalomtörténetbe miért került be Fráter Erzsike rossz hírnévvel. Imre és Erzsébet házasságában a kezdetektől fogva három ember vett részt – emelte ki előadása elején. És ez a harmadik személy nem egy szerető, hanem Madách anyja, Majthényi Anna volt.

Madách Imre Alsósztregován született, Vácon, a piarista gimnáziumban kezdte meg tanulmányait magántanulóként, 14 évesen Pesten a bölcsészkarra, majd a jogi karra iratkozott be. A korábban gátlásos, visszahúzódó, félénk fiatalemberből Pesten egy nagyon kinyílt, bátor fiú bontakozott ki, aki szinte első perctől részt vett a reformkori Pest-Buda politikai életében és került baráti viszonyba jó néhány olyan egyetemi társával, akik a későbbi magyar történelem jelentős szereplői lettek. Például Andrássy Gyula és Lónyay Menyhért, akik miniszterelnökei is voltak a magyar királyságnak. 17 éves Madách Imre, amikor beleszeret Lónyay Menyhért húgába, Etelkába, akihez számos verset írt, Lantvirágok című, 1848-ban megjelent verseskötete tartalmazza az Adeline, azaz az Etelka-ciklusokat is.

Érdekes, hogy a legszebb szerelmes verseket Veres Pálnéhoz (született Beniczky Hermin Karolina, a magyar nőnevelés úttörője) írta. A legtöbb lányhoz, asszonyhoz csak plátói kapcsolat fűzte, de a költészetére és az életére nagy hatással voltak ezek a hölgyek” – mutat rá Propper Valéria.

 Madách az egyetem elvégzése után tiszteletbeli alispánként kezd el dolgozni Balassagyarmaton, Fráter Pál mellett. Nógrád vármegye társasági életébe pedig Szontágh Pál vezeti be. Noha a két fiatalember természete nagyon különbözött, mégis Szontágh Pál volt az, akivel Madách bármiről tudott beszélgetni, levelezni: irodalomról, tudományról, politikáról és a szerelemről is.

Madách Imre Fráter Erzsébettel 1843-ban találkozott először, ekkor Erzsike tizenhat éves volt, a fiatalember pedig húsz. A Fráter családnak a Bihar vármegyei Cséhteleken voltak birtokaik. Erzsikének egy bátya volt, édesanyja korán meghalt, félárvaként nevelkedett, és így került a gyermektelen nagybátyja, Fráter Pál családjához Csécsére. Itt találkozott Imrével. „A magyar irodalomtörténet úgy tartotta számon, hogy Fráter Erzsikének Szontágh Pál is udvarolt és ez az udvarlás majdnem haragra vezetett a két fiatalember között. De ha a levelezésüket nagyon figyelmesen olvassuk, akkor kiderül, hogy Szontágh nem is ismerte Fráter Erzsit, hiszen pont arra kéri a barátját, Imrét, hogy írjon neki arról a kislányról, akibe beleszeretett és szeretné feleségül venni.

Ezt az udvarlást, a házasságot Madách anyja, Majthényi Anna, első pillanattól kezdve ellenezte.

Több oka is volt a nagyasszonynak, Fráter Erzsi ugyanis szegény nemesi családból származott és nem nagyon volt hozománya. A másik és a döntő ellenérve az lehetett, hogy Fráter Erzsi kálvinista vallású volt, Majthényi Anna és a Madách család pedig katolikus, a nagyasszony pedig különösen vallásos. Ennek ellenére életében egyetlen engedményt tett: beleegyezett az idősebbik fiának a házasságába. 1845. július 20-án, Erzsébet 18. születésnapján a csécsei katolikus templomban a fiatalok összeházasodtak és Csesztvére költöztek a Madách-birtokra. Madách Imrének ekkor kezdődik életének az a körülbelül hét éve, amikor többé-kevésbé boldog volt és boldog házasságban élt a feleségével” – magyarázta az előadó.

A házasságkötésüket követő esztendőben megszületett első gyermekük, Imre, aki születése után néhány órára meghalt. 1848-ban világra jött a fiúk, Aladár, majd a következő években a két kislány, Jolán és Borbála. A '48-as szabadságharcban Madách Imre egészségi állapota miatt fegyverrel nem tudott harcolni, de mint nógrádi nemes nagyon is kivette a részét a szabadságharc politikai mozgalmaiból. A világosi fegyverletétel után több, a szabadságharc üldözött katonáját is bújtatta a birtokán. Például Rákóczy Jánost, Kossuth Lajos titkárát, akire Haynau halálos ítéletet mondott, és elfogató parancsot adott ki. Madách Rákóczyt Reiter Ignác néven mint erdőkerülőt alkalmazta, aki néhány hónapig élt a birtokon. Madáchot 1852-ben letartóztatták. Nagyon sokáig az irodalomtörténet úgy magyarázta ezt, hogy Rákóczy János bújtatása miatt, de az előadó szerint Rákóczy ekkor már régen nem tartózkodott a Madách-birtokon. Valószínűleg azért tartóztatták le, mert egy rosszakaró rokon elárulta Madáchot, hogy fegyvert rejteget a birtokán és a forradalom utáni gerillaszervezkedésekben vesz részt. „Fráter Erzsi ekkor érezhette először, hogy a férje őt cserbenhagyta és nem volt őszinte hozzá. Ő ugyanis semmit nem tudott arról, hogy a Reiter Ignác nevű erdőkerülő a körözött Rákóczy János, és a rejtegetett fegyverekről sem tudott. Nos, Madáchot Pozsonyban a Vízi kaszárnyában tartották fogva, ahol Veres Pálné is meglátogatta – erről a látogatásról lányának, Veres Szilárdának az emlékirataiból lehet részleteket olvasni.”

 Amikor letartóztatták Madáchot, a felesége már a harmadik gyermeküket várta. Férjét néhány hónap után Pozsonyból átszállították Pestre, a híres, hírhedt Újépületbe, ahol 1849. október 6-a hajnalán, akkor, amikor Aradon kivégezték a 13 magyar tábornokot, kivégezték gróf Batthyányi Lajos miniszterelnököt is. Madách itt írta meg Lucifer címen Az ember tragédiájának a legelső változatát. Imrét augusztusban tartóztatták le, a következő év májusában szabadult, de ekkor még nem engedélyezte a hatóság, hogy visszatérjen családjához Csesztvére, csak augusztusban. Szeptemberben a család Alsósztregovára költözött.

– hangsúlyozta az irodalomtörténész.

Majthényi Anna majdhogynem semmibe vette Fráter Erzsébetet, sőt, amíg fia börtönben volt megvonta tőle és gyermekeitől a megélhetésükhöz szükséges jövedelmet, és azt terjesztette, hogy menye megcsalta a férjét – arra alapozva, hogy egy alkalommal egy férfi ismerőse meglátogatta. Folyamatosan ellene hangolta a környezetet, könnyűvérűnek állította be. A másik oldalon Fráter Erzsébet minden lehetséges eszközzel harcolt az anyósa akarata ellen és ahol csak tudott, borsot tört az orra alá. Madách Imre pedig ahelyett, hogy rendet teremtett volna a család hölgytagjai között, visszavonult a dolgozószobájába írni.

Aztán elérkezett 1854 és a losonci megyebál, ahová Fráter Erzsébet mindenáron el szeretett volna menni, Madách viszont nem akarta elkísérni a feleségét. „Az irodalomtörténet sokáig azzal érvelt, hogy azért nem akart Madách a megyebálba elmenni, mert úgy gondolta, hogy a szabadságharc leverése után a magyarságnak semmi oka, hogy bálozzon. Ez valószínű, igaz. De 1854-ben a Haynau-féle rémuralomnak már régen vége volt, és bár ezek az esztendők még a Bach-korszak nemesiféle ellenállásnak az évei voltak, de azért ekkor már enyhült az osztrák elnyomás. Valószínű, hogy Madách azért nem akart Losoncra, a megyebálra elmenni, mert az ő letartóztatása ügyében a bírósági ítélet még nem született meg, és tudta, hogy őt nagyon szoros rendőri megfigyelés alatt tartják. Tisztában volt azzal, hogy ott lesznek a bálon a barátai és bárki szóba áll vele, azt szintén megfigyelik majd. A bálra Fráter Erzsi egy idegen férfi, Meskó Miklós kíséretében ment el, a losonci úri közönség pedig természetesen rendkívüli módon megbotránkozott, hiszen vétett a kor látszatszokása ellen, azaz, hogy nem a férje kísérte el a bálba. De a hatalmas botrány ellenére, a Tragédiában így vélekedett Madách Erzsiről:

A bál februárban volt – a hónap végén érkezik a felmentő ítélet Madách letartóztatása ügyében – és augusztusban már válnak. Az előadó a válási iratban rögzítetteket is felolvasta: „Alulírottak, érett és hosszas megfontolás után, meggyőződvén, hogy a házas együttlét fenntartására okvetlen megkívántatott kölcsönös bizalom, egyetértés visszavonhatatlanul megszűnt. Egyetértőleg elhatározzuk ezen továbbra fenntarthatatlan állapotnak véget vetni.”

Fráter Erzsébet, a válóper után Cséhtelekre költözött apjához, majd szeptember elején Alsósztregovára ment, mert a válási iratnak megfelelően abban állapodtak meg, hogy a középső gyermeküket, Jolánkát tíz éves koráig ő nevelheti. Az elsőszülött Aladár mint fiú és örökös és a legkisebb gyermek Majthényi Anna nevelésében Sztregován maradtak. Sztregován a volt anyósa be sem engedte a kastélyba, hogy a másik két gyermekével vagy egykori férjével találkozzon. Fráter Erzsinek talán már ekkortól elkezdődik az a lelki zavarodottsága, amely tulajdonképpen már a harmadik gyermek születésekor is sújtotta, amikor a férje börtönben volt.

Ez a harmadik szülés nem csak fizikailag, hanem lelkileg is megviselte Erzsit. Ma már ismerjük ezt a betegséget, a szülés utáni depressziót, de azokban az időkben még fogalmuk sem volt az orvosoknak erről.

A harmadik gyermek születésekor senki nem volt mellette. Anyósa is magára hagyta. Amikor Madách már Pesten az Újépületben raboskodott, Erzsi neki küldött leveleiből kiderül, hogy még ruhára és gyerekeinek élelmezésére sem volt pénze. Ráadásul a két nagyobbik gyerek bárányhimlős lett, az anya ápolta őket, és ő is elkapta. Felnőttkorban egy gyerekbetegség nagyon súlyos lefolyású. Mindezek után talán érthető, hogy a lelki egyensúlya is megbomlott. A sors tragédiája, hogy Aladárból egy spiritiszta felnőtt lett, akinek egyetlen érdeme volt, hogy az apja hagyatékát megőrizte és gondozta, Borbála felnőtt korára megőrült és zárt intézetben őrültként halt meg. A három Madách gyermek közül csak Jolánka lett fizikailag és szellemileg egészséges felnőtt. Jolán már felnőtt korában egy újságírónak nyilatkozott a szülei történetéről: „Szüleim szerették egymást. Ellentétes természetük ellenére sem lett volna válás a vége, ha nagyanyám, néhai Majthényi Anna nem lett volna olyan egyéniség és olyan természetű. Anélkül, hogy az ő puritán felfogását és egyéniségének merevségét a maga tisztes egészében sértenők, meg kell állapítani, hogy a nagymama szerepe nagyban hozzájárult a fejleményekhez. Ő nem helyeselte a házasságot az egyszerű nemesi lánnyal. Az elhidegülés közte és menye között elsősorban vallási térről indult ki. Az erősen katolikus érzelmű asszony kálvinista menye ellen nem melegedett fel, sőt elhidegülését imádott fiára, Imrére is átvitte. Ez az űr aztán szétnyílott a házastársak között is.”

Cséhtelek után Fráter Erzsébet Nagyváradon élt kislányával együtt, akiért 1862-ben érkezett meg Madách. Ekkor találkozott utoljára Imre és Erzsébet.

Az utcán aludt, mezítláb járkált, adósságokat halmozott fel, ivott. Ezekről az évekről Kiss Ibolya írt életrajzi regényeket.

Erzsébet több mint tíz évvel élte túl Madách Imrét. 1875. november 17-én halt meg, tragikus körülmények között. A legenda szerint a halálos ágyán a következőket mondta: Reménykedjetek velem együtt, hogy a Legfőbb Bíró engem nem az elvetemültek közé fog besorolni. Ő a mi mindent megbocsájtónk. Viszontlátásra egy jobb világban, ahol vele, az előttem eltávozottal megtisztultan és büntetlenül fogok találkozni.”

Az újságban megjelent nekrológban ez állt:

Halála után több mint száz évvel a temetőt, amelyben Fráter Erzsi el volt temetve, felszámolták, Tempfli József nagyváradi püspök pedig a nő földi maradványait a Barátok templomába helyeztette el. „Fráter Erzsi életéről Mohácsi Jenő írt legelőször életrajzi regényt Lidércke címmel, amelyben már megpróbálja elemezni a nő életét és megpróbálja megérteni a két fél házasságának tragédiáját. Ebből az életregényből már egyértelműen kiderül, hogy Az ember tragédiája drámában tulajdonképpen az ellentét nő és nő között feszül. Hiszen Ádám elképzel egy eszményi nőt, Éva pedig a hús-vér nő. De Ádámot egész útján végigkíséri és segíti Éva.”