HIRDETÉS
A csíkszeredai Üveggyöngyvarázs tudományos fesztivál második kiadásának második napján a Mikó-vár udvarán minden az évszakokról, az égboltról és a természet örök körforgásáról szólt. A szombati napot versekkel nyitották Dálnoky Csilla színművész előadásában: költők soraiban kelt életre a tavasz újjászületése, a nyár ragyogása, az ősz színes búcsúja és a tél hófödte tisztasága. Ezek a rövid, mégis erőteljes képek mintha átvezették volna a közönséget az idő kapuján, egyenesen a fotók világába.
A falakon Pataki Hajnal és Munzlinger Attila képei sorakoztak. Virágba borult erdők, nyári naplementék, őszi erdők aranyló szőnyege, téli éjszakák mély csöndje tárult a szem elé. De a tárlat igazi különlegességét a csillagos ég felvételei adták: a Tejút szinte tapintható íve, a Hattyú csillagkép keresztje, a Jupiter holdjainak tánca, vagy éppen a sarki fény titokzatos, zöld és vörös fátyla.
Munzlinger Attila maga vezette végig a közönséget a képek között, és nemcsak a technikai kulisszatitkokba engedett betekintést, hanem történeteket is hozott. Elmesélte, hogyan várt órákig a fagyos hegytetőn, hogy elcsípje a tiszta égboltot, vagy miként sikerült megörökítenie a sarki fényt, amelynek megjelenésére Erdélyben szinte soha nincs esély.
– jegyezte meg a fotós, amikor az egyik különösen színpompás égi jelenséget mutatta. A hallgatóság így nemcsak képeket látott, hanem szinte együtt utazott a fotográfussal a csillagos ég alá.
A képek után Nagy Péter előadása mélyítette el a témát. Szavai révén a közönség az évszakok mögött húzódó kozmikus rendet ismerhette meg. „Az évszakok nem csupán hangulatok vagy időjárási változások – az egész Föld mozgásának és dőlésének következményei” – magyarázta. Beszélt a tavaszpont jelentőségéről, amelyhez hajdanán a kalendáriumokat igazították, és amely meghatározta a földművelők, pásztorok életét. Kitért arra is, hogyan jött létre a Hold egy ősi ütközés nyomán, és miként lassította le a Föld forgását, hogy a nappalok és éjszakák váltakozásában az élet kibontakozhasson.
Előadásában a tudomány és a történelem is találkozott: megtudhattuk, hogy az ókori népek más-más évkezdetet ünnepeltek, s hogy a naptárreformok mögött mindig ott húzódott a kérdés: hogyan igazítsuk az emberi időszámítást a természet időrendjéhez?
– fogalmazott az előadó, aki közvetlen, élvezetes stílusával a tudományt is közel hozta a hallgatósághoz.
Az est zárásaként a zene vette át a főszerepet. A Csíki Kamarazenekar és Denis Shapovalov világhírű csellóművész Vivaldi A négy évszak című klasszikus darabját szólaltatta meg. A dallamokban ott volt a tavaszi madárdal, a nyári viharok erőteljes dübörgése, az őszi szüret vidám ritmusa és a tél fagyos, mégis felemelő csöndje.
A zenészek minden tételt érzékeny dinamizmussal formáltak, Shapovalov pedig szenvedélyes szólójátékával varázsolta el a közönséget.
A koncert azonban nem maradt meg a klasszikus keretek között: egy váratlan Nirvana-feldolgozás is felcsendült, amely játékos, mégis bátor gesztus volt. A közönség mosollyal fogadta a rockzenei kitérőt, amely új fénytörésbe helyezte az estet: bebizonyította, hogy a zene – akárcsak az évszakok – képes átlépni a határokat és új formákat ölteni.
Így kerekedett teljessé a második nap: versek, fényképek, tudomány és zene fonódott össze, mind ugyanarról mesélve – az idő körforgásáról, a természet változásáról, és arról, hogy az ember mindig keresi helyét ebben a nagy kozmikus rendben. Az Üveggyöngyvarázs ezzel valóban beteljesítette nevét: lélekközelbe hozta az évszakok varázsát.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
