Genderelmélet: az egyenjogúság a cél

Kádár Hanga 2018. június 25., 17:59

A genderelmélet hallatán sokan arra gondolnak, hogy a kutatók a hagyományos társadalmi normák felrúgására törekszenek, pedig a kép sokkal árnyaltabb. A társadalmi egyenlőségnek a férfiak éppúgy részesei, mint a nők. Szociológussal és pszichológussal jártuk körül a témát.

Nem nemtelen. Sok a félreértés és a tudatlanság a genderelmélettel kapcsolatban Fotó: Pixabay.com

Az egyebek mellett szociológiát, pszichológiát, filozófiát, gazdaságot egyaránt érintő kutatási irányzat korántsem új keletű, gyökerei a 20. század elejére vezethetőek vissza. A genderelmélet nagyjából egy évszázados múltra tekint vissza, ugyanakkor egyszerre tekinthetjük társadalmi mozgalomnak és akadémiai diszciplínának is. Simone de Beauvoir francia feminista és filozófus is írt a genderkutatás alapjairól, amelynek kapcsán 1949-ben könyvet is kiadott A másik nem címmel. Bár ekkor még nem használta a kifejezést, filozófiai alapjait ő határozta meg.

Miért pont a gondoskodást, a kedvességet, az otthon összetartását tekintik nőies feladatnak, és mitől férfias a férfi, hogyan válhat és válik a női egyenjogúság egyszerre a férfiak javára is?

Többek közt ilyen kérdéseket boncolgattak a kutatók már a genderelmélet kibontakozásakor. A társadalmi és nemi egyenjogúságra alapozva jött létre az 1910-es években a szüfrazsett mozgalom, amelynek aktivistái elérték, hogy a nők is szavazhassanak, alkalmazottként munkát vállalhassanak, illetve, hogy a felsőoktatásban is tanulhassanak. Az elmélet motorja tehát az Egyesült Államokban lépett működésbe, azóta sokkal több társadalmi problémát lefed, és korántsem csak a feminizmussal foglalkozik.

„A jelenkor nem a legmegfelelőbb a genderelmélet kutatóinak, rendszeresen éri erős bírálat a téma szakértőit, ami legtöbbször szélsőséges, megalapozatlan előítéletből fakad.

Sokan nem tudják, hogy miről szól, hogy mindennapjainkat meghatározó problémákat boncolgatunk”

– hívja fel a figyelmet Geambașu Réka, aki a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem szociológia karán többek között genderelmélettel foglalkozó tantárgyat oktat. A téma kutatójaként leszögezte, azért használják az angol gender kifejezést, mert magyarul körülményesebb mindig a társadalmi nem kifejezést használni. Az egyetemi oktató elmagyarázta, minden ember rendelkezik a vele született biológiai nemével, de a későbbiekben életét a neme köré épített szerepkör, társadalmi normák, elvárások fogják meghatározni, amely már jóval túlmutat a biológiai nemen, ugyanakkor összefügg vele – ezt nevezik társadalmi nemnek. A genderelmélet egyebek mellett a társadalmi nemek közti egyenlőtlenséget, sztereotípiákat vizsgálja, azonban korántsem korlátozódik a férfi-női egyenjogúság kérdéskörére: vannak szociológusok, pszichológusok, közgazdászok, akik vagy gyermekekkel kapcsolatos berögződésekkel foglalkoznak, vagy a munkaerőpiacon, illetve a tudományos életben kutatják a társadalmi egyenlőtlenségeket, másoknak a szexuális érdeklődés a szakterületük.

Az egyenjogúság a férfiakról is szól

Geambașu Réka leszögezte, a genderkutatás a nemi-társadalmi különbségekről és nem csak a nőkről szól, hiszen a szociális egyenlőtlenség a férfiakat is érinti. Éppen ezért a feminizmus jelensége mellett egyre népszerűbb és szélesebb körben kutatott téma a maszkulinitás is. Amíg a nők számára ugyanazért a munkáért számos európai országban kevesebb bért fizetnek, mint a férfiaknak, addig a fiúknak már kiskorban azt tanítják a szülők, hogy ők nem sírhatnak, mindig keménynek és érzelemmentesnek kell lenniük. A maszkulinitás-vizsgálatok nem véletlenül foglalkoznak a teljes család eltartása miatti stressz súlya alatt jelentősebben szenvedő férfiakkal, akiknél gyakoribb a szív-és érrendszeri megbetegedés, mint a nőknél, illetve, hogy a születésnél várható élettartam még mindig rövidebb a férfiak esetében.

Alulreprezentálás, bérrés sújthatja a nőket, a családi életből való kiszorulás a férfiakat Fotó: Pixabay.com

A szakember szerint Románia Európa-szinten bőséges alapanyagot kínáló kutatási terület: a nők alulreprezentáltak a politikai szférában, a bérrés is igen nagy – a férfiak 10-20 százalékkal keresnek többet ugyanazért a munkáért –, illetve az elnőiesedett szakmák alulfizetettek, mint az ápolói, óvónői, tanítónői hivatás, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül a meg nem fizetett, otthon ellátott munkáját a nőnek a háztartásban, gyermeknevelésben. Ebben a tekintetben ugyanis számos családban még mindig az édesanyának jut a nagyobb szerep, a munka mellett.

Ugyanakkor több múlt századi kutatás is arról szól, hogy amint megjelentek egy szakmában a nők, a férfiak fokozatosan elhagyták a terepet, a hivatás elnőiesedésével pedig csökkent a szakma presztízse, és így a fizetés is.

Nem csoda tehát, ha ma egy gépészmérnök, aki leggyakrabban férfi, jóval többet keres egy gondoskodói jellegű állást betöltő nőnél. Ezzel szemben ugyanakkor Norvégiában például a pedagógiai munka nagyon megbecsült és jól megfizetett, a tanár/tanító nemétől függetlenül. Plesek Zoltán kolozsvári pszichológus szerint azonban a helyzet sokkal árnyaltabb a száraz statisztikáknál.

„A jelenségek igazolhatóak számokkal, kimutatásokkal, viszont azt is figyelembe kell vennünk, hogy egy női alkalmazott, ha már anya, gyakrabban fog hazakéredzkedni, ha a gyermeke beteg, vagy szülői értekezletre kell mennie, ezért is kaphat kevesebb fizetést.

Az ördögi kör megoldása talán az lehetne, ha egy férfi alkalmazott számára is természetessé válna, hogy apaként időnként ő kéredzkedik haza”

– fogalmaz a pszichológus.

Új helyzet új rendszert kíván

Plesek úgy véli, az évszázadokkal ezelőtt kialakult patriarchális társadalmi rendszerek óta – amelyben az erősnek mondott, harccal, államigazgatással kapcsolatos munkákat a férfiak végezték, félreállítva, másodlagos szerepbe visszaszorítva a nőket –, a nemi egyenlőség sokat javult a nyugati kultúrában, bár még mindig maradtak megoldatlan kérdéskörök. A pszichológus hangsúlyozta, hogy az értékként minősíthető feminizmussal is csínján kell bánni, hogy ne váljon kihasználható túlzássá: a maszkulinitás ugyanis még elég friss, nálunk nem túl ismert kutatási terület, amelynek az egyenlőség nevében egyre nagyobb teret és figyelmet kellene szentelni. Plesek Zoltán felhívta a figyelmet azokra a családanyákra, akik például kiszorítják a férfiakat a gyermeknevelésből, amelynek következtében nem lát egészséges férfimodellt a legkisebb családtag. Ugyanúgy hiányzik a férfimodell az óvodai, kisiskolai képzésből, a felsőoktatásban azonban jelentősen nagyobb számban tanítanak férfiak –

a társadalmi egyenlőség tehát mindkét nem azonos figyelembevételével és együttműködésével hozhat eredményt.

„Míg a családi logika elvárja, hogy a férfi jelentős anyagi alapot termeljen a család számára, addig például egy gyermeket vállaló nő sok esetben jelentős problémákba ütközik, ha szülési szabadság után vissza szeretne térni egy magáncéghez dolgozni, mert közben elfoglalták a helyét, de az új munkaerőt sem lehet csak úgy elbocsátani” – világít rá a téma összetettségére a pszichológus. Hozzátette, az a nő, aki nem vállal gyermeket, több energiát tud a munkájába fektetni, viszont őt esetleg a társadalom ítéli el döntése miatt. Kiegészítette, a családot ellátó nők gyakran nem is a férfiakkal, hanem az önálló nőkkel vannak versenyben.

Az egyesült államokbeli szüfrazsett-mozgalom még csak a szavazójogról szólt Fotó: Pixabay.com

A genderelmélet másik ága a szexuális identitással, érdeklődéssel foglalkozik. Plesek Zoltán elmondta, máig vita tárgyát képezi, hogy pontosan milyen mértékben befolyásolják a genetika, illetve a társadalmi körülmények a homoszexualitás vagy transzszexualitás kialakulását. A pszichológus ezt is bonyolult kérdésnek tartja, hiszen van, akinél az erőszakos, agresszív, önkényes apakép miatt alakulhat ki, hogy később elfordul a hagyományos családi modelltől.

„Az ókori Rómában nem tekintették társadalmi problémának a homoszexualitást, ma azonban nem természetes jelenség.

A probléma és elutasítás leginkább abból fakad, hogy két, teljesen különböző helyzetet akarunk egymásra erőltetni, nevezetesen a hagyományos család fogalmát a meleg párok alkotta családéval. Itt nem a melegjogokról van szó, hanem két összeegyeztethetetlen sémáról, így a jó megoldás nem a régi fogalom kiterjesztése lenne, hanem új társadalmi szinten elfogadott fogalmak és modellek kialakítása” – véli a szakember.

Nem minden rossz, ami új

Geambașu elmondta, bár alapvetően pacifista ideológia, mind népi, mind politikai ellenszenv is kialakult a gender-ideológiával szemben, mivel a kutatók kényelmetlen kérdéseket tesznek fel, amelyek már berögzült, megszokott társadalmi berendezkedéseket vesznek górcső alá. Számos európai országban éppen a genderkutatók munkája révén érték el, hogy a hatóságok komolyan vegyék a családon belüli erőszakot.

Mint minden elmélet, a genderkutatás köré is számos mozgalom épül, amelyek szintjén előfordulhatnak túlkapások, bár nem ez a jellemző. Sokakat megbotránkoztatott egy svéd óvodáról terjedő hír, amelyben kiderült, hogy

a pedagógusok nem használják a nemre utaló személyes névmásokat, és igyekeznek a nevelés tárgyi környezetét nem-semlegessé tenni.

Vannak, akik szerint ez későbbi összezavarodottsággal járhat, azonban a szociológus hangsúlyozza, hogy ez egyetlen példa, amely nem általánosítható. A szakember szerint a genderkutatók célja, hogy rávilágítsanak egy problémára, a megoldáshoz azonban mind a politikának, mind az átlagpolgárnak hozzá kell járulnia. A szociológus Izlandot hozta fel pozitív példaként, ahol számos jogi rendelkezés szabályozza a társadalmi egyenlőséget.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat