Nézz tükörbe: bántalmazó vagy és bántalmazott

A legjobb szülő is bántalmazóvá válik időnként – jelentette ki az Erdélyi Háló-találkozó részvevőinek Sisak Imola pszichoterapeuta, klinikai főpszichológus a minap, amikor a bántalmazások formáiról beszélt, illetve arról, hogy mit tehet a bántalmazott és a környezetében élők.

A tekintetnek óriási ereje van, így amikor az egész napos munka súlyával, a főnök által megalázottan hazatér az anya, és beleköt, hogy rossz helyen maradt az iskolatáska, hogy serdülő lánya nem mosogatott el, akkor bántalmaz. A bántalmazóban pedig kevésbé marad meg az általa teremtett hangulat, mint akiken lecsapódott. A gyerekek szenvednek leginkább, akik beleszületnek egy valóságba, felkészületlenül. Mert igaz, hogy a képesség az emberiséggel együtt fejlődik, de nem igaz, hogy a mai gyerek minden nehézséggel szemben felvértezetten jön ebbe a világba. Temérdek információhoz jut a mai gyerek, de ez nem jelenti azt, hogy képes közülük a számára hasznosat kiszűrni, magáért kiállni – állítja a szakember.

A szülő tud bántani úgy, hogy a másoktól begyűjtött feszültséget a gyerekén vezeti le, de úgy is, hogy nem áll ki gyereke mellett. Úgymond rendezett családban fájdalmas, ha az a hír érkezik, hogy a gyermek bántalmazó. Róla otthon egy másik kép él, de ha a szülők elkezdenek őszintén a múltba nézni, gyakran kiderül, hogy a minta általuk adott. Az is nagy fájdalom a szülőknek – teszi hozzá a pszichoterapeuta –, ha kiderül, mások bántalmazásának áldozata lett gyerekük. Nem értik, hogy lehet, mikor a családban minden rendben van.

A gyermek „defektes”, születik meg sokszor a következtetés, és ilyenkor mennek szakemberhez, hogy pénz ellenében „javítsa meg” őt.

A pszichoterapeuta azt mondja, ha egy anyuka felhívja, hogy a gyerekével baj van, tudja, legtöbbször a szülőkkel van tulajdonképpen probléma. Tapasztalata szerint az is jellemző a családokra, hogy sokáig titkolják a gondokat, így azok csak növekednek.

Sokan részesei a bántalmazásnak, így többszörösen lesz áldozat a gyermek. Ez akkor hatványozódik, ha a szülőben sem lel támaszra.

Ha a gyerek otthon el meri mondani vagy megváltozott viselkedéséből kiderül, hogy őt bántalmazták, akkor kell a szülőknek eldönteniük: problémának vagy kihívásnak tekintik-e azt, amit cselekedniük kell. A szakember szerint

az a célravezető, ha a bajba került gyermeket a családban körülvesszük, nem támadjuk, és együtt, egy csapatban vele megoldást keresünk.

A magárahagyottságnak súlyos következményei lehetnek, melyek közül Sisak Imola két példát említett. Az egyik, amikor az áldozat önbántalmazóvá válik, összevagdossa, megégeti a bőrét, mert még mindig kisebb az önmagának okozott fájdalom, mint a kívülről jövő megalázás gyötrelme. A másik következmény lehet, hogy hamis személyiséget alakít ki a fiatal, és megpróbál más lenni, mint aki valójában, így védve önmagát, de esetenként akár újabb arctalanok prédájává válva.

– javasolta a pszichoterapeuta, mint ahogy azt is, hogy iskolai zaklatás esetén fel kell göngyölíteni a történteket, nyilvánosságra kell hozni, hogy ki mit tett, és rehabilitálni az ártatlanul megszégyenítettet. Ellenkező esetben beleég az osztályközösségbe, hogy talán mégsem ártatlan ő. Nem szabad szó nélkül hagyni a bántalmazást, hiszen ma más gyermeke az érintett, holnap azonban akár a miénk is lehet.

A modern kor által teremtett új zaklatási formák közül a szextingre is kitért Sisak Imola. Az interneten bizalmasan, egyetlen személynek küldött erotikus képekről van szó, amelyek valamilyen okból – bosszúból vagy csak viccből – mindenki által hozzáférhetőkké válnak, a rajtuk szereplő személy pedig gúnyolódások célpontjává válik.

Mit tehet a szülő? A szakember szerint tenni már korábban érdemes.