Nyilvános szoptatás: leomlóban a tabuk

Miért is fontos a szoptatás? Mert jótékony hatással van mind az anya, mind a baba egészségére, rövid és hosszú távon egyaránt. Mert nem kerül pénzbe, és nem termel hulladékot, szemben a tápszerekkel. Emellett a szoptatás – ha befektetésként tekintünk rá – az egyik leghatékonyabb életmentő stratégia, ugyanis nemcsak egészségesebbé tesz, hanem összességében a társadalom és a gazdaság fejlődéséhez is hozzájárul. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) augusztus első hetét a szoptatás világhetévé, augusztus 1-jét pedig az anyatej világnapjává nyilvánította. Mi pedig az idei világhét kapcsán arra voltunk kíváncsiak, mennyi tabu övezi még a szoptatást, s mi a helyzet a sokat vitatott nyilvános szoptatással. Elfogadóbb a társadalom? Bátrabbak az anyák?

Fekete Éva képzett szoptatássegítő immár tíz éve foglalkozik a kismamák segítésével az anyatejes táplálás tekintetében, és úgy érzi, 2009 óta bizony sok minden változott ezen a téren. Látványosan javult mind a környezet, mind az anyukák nyitottsága a szoptatás irányába, legyen szó nyilvános, illetve otthon, családi körben történő szoptatásról, vagy arról, hogy hosszabb ideig szoptatják gyermeküket, nem adják fel az első nehézségnél. Fekete Éva szerint a tévhitek is kezdtek megszűnni, sokan tudják, hogy az már nem állja meg a helyét, hogy háromóránként kell szopnia a babának, vagy hogy éjszaka nem szabad szoptatni, ne adj' isten nyilvános helyen. „Kevesebb a tabu, bomlanak a falak szépen lassan” – mondta Éva.

Hozzátette: az első hat hónapban a kizárólagos anyatejes táplálás javasolt, és az igény szerinti szoptatás, ami azt jelenti, hogy bárhol, bármikor mellre kerül a baba, nem óra, hanem saját igénye szerint. Az anyatejben az a jó – hangsúlyozta a szoptatássegítő –, hogy mindig steril, mindig megfelelő hőmérsékletű, kényelmes és praktikus megoldása a baba etetésének.

Tény, hogy az első gyerekes anyák kicsit diszkrétebbek, mindenki úgy éli meg, hogy ez egy intim dolog, ami így is van. De ettől még nem kellene a kismamának a négy fal között élnie az életét, még egy olyannak sem, akinek esetleg egy gyakrabban szopizó babája van” – vélekedik a nyilvános szoptatásról a szakember.

Hozzátette, a táplálkozási igény független a gyerek korától, vagyis ugyanúgy ehet játszótéren egy hároméves baba, mint egy három hónapos,

de ez már az édesanyától, a családtól függ, hogy hol húzzák meg a határokat. Van, aki nem csinál problémát belőle, van, aki azt mondja, az már őt is zavarja, hogy háromévesen a játszótéren is szopizni szeretne a gyerek. Ez mindenkinek egyéni döntése – hangsúlyozta Fekete Éva. Tapasztalatai szerint ma már rengeteg helyen lehet szoptatni, székelyudvarhelyi példát említve a színházban, a bababoltokban vagy a ruhaboltok öltözőfülkéjében is szívesen látják a szoptató anyákat, de most már egyre többen a parkban, a játszótéren is nyugodtan szoptatnak.

Még mielőtt bárki meztelen felsőtestű nőket vizionálna, érdemes tisztázni, hogy ma már olyan szoptatós melltartókat, takarókat és speciális ruhadarabokat lehet kapni, amelyek segítségével szinte láthatatlan marad ez a csodálatos pillanat.

Jó esetben is csak annyit észlelhet a szemlélő, hogy az édesanya ringatja a kisbabáját. Fekete Éva is úgy látja, hogy nem sztrájkolni, feltűnősködni szeretnének az anyák, hanem egyszerűen a baba igényeit szeretnék kielégíteni.

A képzett szoptatássegítő úgy látja, ha van is még egy-két rosszalló tekintet, néha egy beszólás, legtöbben inkább egy biztató mosollyal látják el a gyermekét melleiből etető édesanyát. „Tíz év alatt sokat fejlődött a környezetünk az egészségügyi nyitottság és a családok szempontjából egyaránt, nagyon sok apa és nagyszülő is eljár például a szoptatásért szervezett sétákra, s ha öt évvel ezelőtt még meg is rökönyödtek sokan egy nyilvános szoptatástól, vagy attól, ha az anyuka egy csecsemőt és egy totyogót szoptat egyszerre, ma már nem ez az általános.

(kivéve, ha orvosi szempontból valóban indokolt – mert ennek megvannak a feltételei), nem szörnyülködnek azon sem, ha a szülészeten látogatási időben bejön a nagy, és kicsit ő is szopizik. Sok minden megváltozott, sok tabu megdőlt” – összegzett Fekete Éva.

Az érintett édesanyák is úgy látják, hogy sok minden változik, a különböző gyerekek szoptatása más és más lehet, mint ahogy az anyuka hozzáállása is folyton változik. Csilla, aki jelenleg harmadik gyerekét szoptatja, mindhárommal másként állt hozzá a nyilvános szoptatáshoz. „Az első gyerekemmel nagyon kényelmetlenül éreztem magam, ha máshol, mások előtt kellett szoptatnom, mert még magam sem tudtam, hogyan reagáljak ezekben a helyzetekben, nekem is új volt, furcsa. Sokáig kínlódás is vegyült a szopizásba, mert nem voltam biztos abban, hogy jól szopik, van tejem. Később pedig megmaradt ez az érzés. A másodikkal már teljesen másként álltam hozzá, szoptattam mások előtt is, nyilvános helyeken is, mert úgy éreztem, hogy túl sok a tabu, ami a szoptatás körül van. Ezen változtatni akartam. Hittem, hogy ha én nem szégyellem a világ legtermészetesebb dolgát, mások hozzáállása is változik” – mesélte a 35 éves édesanya.

Aztán eltelt három és fél év, mire jött a harmadik gyerek a családba, Csilla pedig ezúttal már nem akarta megváltani a világot, s nem érezte, hogy szoptatnia kell mások előtt is, ha éppen akkor és ott kéri. Most már diszkrétebb, elvonul, ha van rá lehetőség, vagy egy lepellel eltakarja a gyereket, mert rájött, hogy sokan nagyon kényelmetlenül érzik magukat ebben a helyzetben, és nem akar az lenni, aki megváltoztatja bennük a szorongást vagy kellemetlen érzést, amit egy kisbaba szoptatása kivált.

Az immár kétgyerekes Ágota szerint is változik az ember hozzáállása a nyilvános szoptatáshoz. Őt például sosem zavarta, ha nyilvános helyen szoptató édesanyát látott, de gyerekei születéséig el sem tudta képzelni, hogy ő is kerülhet majd hasonló helyzetbe. „Alapvetően azt gondolom, hogy a szoptatás egy bensőséges, csakis kettőnkre tartozó dolog, de vannak olyan helyzetek, hogy fontosabb a fiam megnyugtatása, mint mások előítélete. Ilyenkor le kell gyűrnöm a gátlásaimat. Igyekszem diszkréten, kicsit elvonulva megoldani. Két gyerekkel bizony előfordul, hogy a nagy még játszana, de a kicsi éhes. Ilyenkor még nagyobb áldás, hogy a kisebbik fiam is anyatejes baba, nem kell hazarohanni, hogy megetessem” – fejtette ki az édesanya. Hozzátette, rosszindulatú tekintetet talán kapott már nyilvános szoptatása miatt, de legtöbbször inkább támogató mosollyal konstatálják az emberek, hogy ni, ott egy kisbabát szoptatnak.

Erika a maga 55 évével ahhoz a generációhoz tartozik, amelynek tagjai szülés után csupán három hónapot maradhattak otthon gyermekükkel, így a szoptatás is ehhez igazodott mindenkinél. „Mi sem volt természetesebb annál, hogy szoptatom a gyermekeimet. Fel sem merült egy percig sem, hogy ez nem így lesz vagy másképp is lehetne. A gondok akkor következtek, amikor lejárt a három hónapos szülési szabadság, amit, na jó, még megtűztünk némi betegszabadsággal, de ha az ember már visszament dolgozni, akkor elég sokat volt távolt a gyerekétől, és akkor már pótolni kellett az anyatejet” – mesélte Erika, aki így is mindhárom gyerekét szoptatta nyolc-kilenc hónapig. Úgy érzi, akkoriban sem volt a nyilvános szoptatás sem egyszerűbb, sem nehezebb.

„Az embernek mindig leleményesnek kellett lennie. Sokat kirándultunk, strandra jártunk, mert éppen nyáron született az első gyermekem, kihasználtuk a szép időt. Vagy egy bokor alá/mögé húzódtam, vagy elfordultam, háttal a többieknek. De ez nem okozott nekem semmiféle megrázkódtatást. Én egyébként alkatomnál fogva is egy kicsit szégyenlősebb voltam és vagyok az átlagnál, a családban sem szoptattam annyira nyilvánosan, nem szerettem, ha látnak félmeztelenül” – mesélte az immár nagymama Erika. Úgy véli, olyan szempontból azért mégis könnyebb a mai anyáknak, hogy két évig otthon maradhatnak a gyerek mellett, és így a szoptatás ideje is tovább tarthat. A nyilvános szoptatás Erika szerint ma is egyénfüggő: sokan leülnek egy padra és szoptatnak, az ő lánya is így csinálta, s nem hallotta tőle, hogy megszólták volna érte. Mások eltakarják a mellüket egy sállal, vagy félrevonulnak, Erika szerint meg lehet ezt oldani, és semmiképp sem kell ezért a négy fal között maradni.