Kutyafogathajtás: ember és állat együttműködése

„1997-ben vásároltam az első két kutyámat, és gondoltam, hogy eljárogatok egy egyesület keretében ilyen rendezvényekre, mint ez is. De kiderült, hogy nincs olyan egyesület, ahová lehetne csatlakozni. Úgyhogy elkezdtem felkutatni az olyan embereket, akiknek volt szánhúzó kutyájuk és 2000-ben megalakítottuk az első ilyen jellegű sportegyesületet és ugyanebben az évben az első versenyt is megtartottuk Hargitafürdőn. Akkor indult tehát ez az egész, és szép lassan kezdtek tudni rólunk az egész országban. De Hargita megye volt a központja ennek a kutyás sportnak, most már más vidékekről is kezdtek becsatlakozni” – elevenítette fel a kezdeteket Both László, aki több mint húsz éve foglalkozik kutyafogathajtással.

A versenyeken supervisorként is tevékenykedő hajtóval az elmúlt hétvégén az Adventure és a Green Zone egyesületek szervezésében megtartott, VII. Tusnádfürdő Kupa alkalmából beszélgettünk. Both László elmondta, nem mindenki tudja huzamosabb ideig ezt a sportot űzni, mert nem olcsó és egyszerű. A kutyákat nyáron is etetni kell, foglalkozni kell velük, nem olyan, mint a sízés, hogy télen, amikor szezon van, elővesszük a léceket, majd nyáron félretesszük. Ezzel a sporttal költség és sok munka van, éppen ezért sokan abbahagyják, igaz, mindig jönnek új emberek. Van egy harminc csapatos mezőny, amelyből minden versenyen tizenöt-huszonöt csapat részt vesz.

Ősszel és tavasszal egy-egy kerekes – hó nélküli – versenyt is szoktak szervezni, aztán a szezonban, január végétől március elejéig öt-hat versenyt tartanak. Ez függ az időjárási viszonyoktól is, benne van a rizikó, hogy ha nincsenek megfelelő hóviszonyok, akkor elmarad a verseny. Több alkalommal is volt ilyen az utóbbi években, hogy a hóhiány miatt nem tudták megtartani a futamokat. Mint mondta, két hét múlva Olaszországban lesz kutyafogathajtó világverseny, de egyelőre a helyszínen nincs hó, ezért most várják, hogy fog-e havazni, vagy átszervezik egy másik helyszínre. Hozzátette, most már több egyesület is működik az országban, de szövetség még nincs, ők a magyar szövetséghez iratkoztak be, magyar színekben versenyeznek.

A kutyafogathajtáshoz a megfelelő téli felszerelés mellett szükség van egy szánra, kötélzetre, hámokra. Egyre szigorúbb szabályozás van a felszerelés tekintetében is, tudtuk meg. Most már nem elég, ha valaki magának el tudja készíteni, mert meg kell feleljen bizonyos követelményeknek, főleg biztonsági szempontokat tartva szem előtt.

Kihívás volt a kutyafogathajtóknak a tusnádfürdői megmérettetés

Hetedik alkalommal tartottak kutyaszánhúzó versenyt a hétvégén Tusnádfürdőn. Az Adventure és a Green Zone egyesületek szervezésében a VII. Tusnádfürdő Kupa – Kutyafogathajtó sprintversenyre tizennyolc csapat nevezett be.

És hogy milyen kutyák alkalmasak szánhúzásra? Szinte minden faj – válaszolta Both László. „Amit mi csinálunk, az fajtatiszta kutyákkal történik, ennek van egy külön szabályozása: a huskyk külön szaladnak, a többi északi kutya külön, tehát a malamut, grönlandi és szamojéd egy kategóriában van. Ezen belül is vannak a kutyaszán szerinti kategorizálások. Nem mindegy, hogy valaki két kutyával szalad vagy nyolccal. Nálunk nem nagyon ismerik, de a kutyafogathajtásnak a zömét a nem fajtatisztákkal való versenyzés képezi.

mert vadászkutyákból, agarakból, északiakból összehozott egyedek. Csak tüdő és szív, szaladni nagyon tudnak. Nekik általában külön versenyeket tartanak. Magyarországon például közösen versenyeznek, de külön kategóriában, nem kell együtt versenyeznie az északinak az európai szánhúzó kutyával” – magyarázta.

Arról is szó esett, hogy verseny előtt hogyan kell felkészíteni a kutyákat. Both László rámutatott, mindenki kialakít egy rituálét, amelyet végigcsinál a kutyákkal. Lényeges, hogy a verseny előtt legyen rákészülés, így a futamra jó kondiba, jó kedvvel érkezzenek a kutyák, legyen bennük futásvágy.

„Mi a verseny előtt néhány órával szoktuk itatni, hidratálni a kutyákat, és túl sokat nem mozgatjuk. Aznap a boxból csak minimális időre vesszük ki, sok energiát veszíthet a kutya különben. Most is hallatszik a háttérben, ahogy egymást cukkolják a kutyák. Közvetlenül a verseny előtt felhámozzuk, beállunk a startba. A fiam szokott versenyezni, a vezérkutyáját egy darabig simogatja, és a start előtt egy-két perccel fogjuk be őket. Mindenki magának alakítja ki, hogy mi a legjobb, nekünk ez vált be, hogy néhány órával azelőtt itatunk, de közvetlenül verseny előtt nem.

Nyilván ezt egy nagyobb fogatnál nehezebb csinálni, de általában az van, hogy befogják a handlerek, egy handler tartja a kutyákat, a hajtó elő szokott menni, mindenikkel foglalkozik egy kicsit – főleg a vezérekkel – megsimogatja, biztatja őket, és utána start.”

Ahhoz, hogy valaki hajtó legyen, fontos, hogy legyen meg a kutyákkal a napi kapcsolata. Nem lehet ezt másképp, egész évben foglalkozni kell az ebekkel. A verseny csak az a pillanata az évnek, amikor hajtók és kutyák megmutathatják magukat. De ha valaki nem tud erre valaki felkészülni és nem tudatosul benne, hogy végig kell csinálni, abból hajtó nem tud lenni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy némi anyagi háttér is szükségeltetik mindehhez – hangsúlyozta Both.

„Akinek van valamennyi kötődése a kutyákhoz, és szeret a kutyákkal a természetben járni, esetleg sportolni, az számára ennek az együttmozgásnak, együttsportolásnak van egy varázsa.