Misebor születik. Szüret az érsekség szőlősében

Péter Beáta 2021. október 29., 18:31 utolsó módosítás: 2021. október 30., 15:56

Dicsértessék! – köszönnek ránk mosolyogva innen is, onnan is, amikor megérkezünk a gyulafehérvári érsekség csillagdai szőlősébe. Harmadik napja tart a szüret, a kispapok és kántoriskolások szorgosan szedik a szőlőfürtöket, a csebrekből kádakba öntik össze, hogy innen a présházba vigyék. A must az érsekség pincéiben nagy hordókban érlelődik, hogy majd színtiszta miseborként az oltárra kerüljön.

Munka és bőség. A szeminaristák és a kántoriskolások ezúttal együtt szüreteltek az érsekség szőlőseiben •  Fotó: Pinti Attila
Munka és bőség. A szeminaristák és a kántoriskolások ezúttal együtt szüreteltek az érsekség szőlőseiben Fotó: Pinti Attila

Két rúdra rögzített facsebrekbe hordják a leszedett szőlőt a traktor utánfutóján levő nagy kádakba. Fáradtak már a szedők és a csebresek is, de vidáman zajlik a munka. Idén először a kispapok és a kántoriskolások közösen szüreteltek. „Fél tíztől vagyunk kint. Fél tizenkettőkor van egy szünet, egy órakor ebéd, majd folytatódik a munka.

Munka közben az imádságnak is megvan a helye, így zeng a domboldal az énekünktől, amikor a Szűzanyát köszöntjük”

– meséli kalauzunk, Bőjte Csongor hatodéves diakónus. Mint mondja, ha fizikailag fárasztó is a szüret, de jó közösség-összekovácsoló esemény.

Nagy odafigyeléssel szüretelik a szőlőt •  Fotó: Pinti Attila
Nagy odafigyeléssel szüretelik a szőlőt Fotó: Pinti Attila

„A szőlőszedés az őszi programunk egyik jellegzetessége, még Márton Áron-i hagyományokra megy vissza, hogy minden évben a kispapok segítenek a betakarításban. Ez nagy élmény, mert van olyan kispap, aki most találkozik életében először szőlőssel. Például, aki Gyergyó vidékéről érkezik, az most nézi, hogy pityókaásás helyett szőlőt szedünk. Vannak, akik ismerik, tudják, egymást tanítgatják, magyarázzák, úgyhogy egészen jó a hangulata a szőlőszedésnek. Persze ez az élvezetesebb része, mert a szőlőszedéshez hozzátartozik a kapálás is tavasszal. Az izzadtságosabb és nehezebb. Ez egy kicsivel jobb, szebb, a fiúk is élvezik. Elfáradnak estére, de jó a hangulat, és a fizikai munka az fontos, az emberi élethez hozzátartozik, hogy ne csak a szellemiekkel foglalkozzunk” – emeli ki dr. András István, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet rektora.

A közösség formálásában nagyon sokat jelent ez a pár nap

– fűzi hozzá dr. Kiss Endre spirituális atya. „Ilyenkor nem csak évfolyamtárs évfolyamtárssal szedi együtt a szőlőt. Beszélgetések alakulnak ki, mi is kimegyünk, amikor az időnk engedi, ilyenkor viccelődünk, a közösség formálódásában nagyon sokat segít.”

Videó: Médiatér

Rózsamál és Csillagda

Ha le van szedve a szőlő, a borász is megnyugodhat – mondja kacagva Tóth Csaba, az érsekség borásza. „Tavasszal kezdjük a munkálatokat, onnan indul az évnek a termése, és a szüret vége az egész évi munkánknak az eredménye.

Ez a szőlésznek, borásznak a kiteljesedő vágya, majd öröme, hogy ha a szüret jól sikerült, akkor értelme volt az egész évi munkának.”

Bár volt idő, amikor kiterjedtebb szőlőbirtokkal rendelkezett, jelenleg a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség szőlőse két területen található, a csillagdai és a rózsamáli domboldalon. A kilenc hektáron elhelyezkedő rózsamáli a régebbi szőlős, ott 118 éves ültetvény is található. „A felső rész egy régi, erdélyi karikás műveléssel megy pillanatnyilag is, és több mint tízezer tőke van még karón művelve. Az alsó része szintén karós művelés volt, csak átfordítottuk huzalos művelésre, minden második sort kivettünk, és így a gépesítést meg tudtuk kezdeni a Rózsamál alsó részén is. A Rózsamálban a felső, kápolna alatti rész 1903-ban volt ültetve, az alsó részen van egy 1936-os táblatelepítésünk és egy 1952-es táblatelepítés. Ugyanott van most az első frissítés, hatodik éves ültetés, most már teljes erővel termett. Ugyanott van egy négyéves frissítés és két hároméves frissítés” – magyarázza a borász.

Tóth Csaba borász: 47 évvel ezelőtt Márton Áron püspök hívta Gyulafehérvárra •  Fotó: Pinti Attila
Tóth Csaba borász: 47 évvel ezelőtt Márton Áron püspök hívta Gyulafehérvárra Fotó: Pinti Attila

A csillagdai terület egy részét még Batthyány püspök vásárolta meg, és a szőlős jövedelmét a könyvtár fölött levő, ma már nem működő csillagvizsgáló fenntartására fordították. A csillagdai szőlősben 1986-ban volt egy újratelepítés – már Tóth Csaba irányításával –, közel 24 ezer tő szőlőt ültettek ide.

A két szőlősben tízfajta szőlő található: savignon blanc, vörös tramini, szürkebarát, olaszrizling, fehérleányka, királyleányka, ottonel muskotály, zalagyöngye, jardován és az alkonynak elnevezett szőlőfaj.

„A rózsamáli szőlő már az 1700-as években magas pontszámot kapott a londoni piacon, az 1800-as években pedig aranyérmet is nyert.

Három fajtából áll össze, soronként változnak a fajok. Próbáltam úgy szüretelni, hogy külön szedni a fajokat, de nem hozta azt a minőséget, amit együtt hoznak vegyesen leszedve. Csávossy tanár úr iránti tiszteletből, aki nekem a szakmai apám volt, három sor a saját fajtájából van ültetve. Ez egy vörös szőlőfaj, amit úgy hívnak, hogy alkony. Ezt ő kísérletezte ki, hivatalosan is be volt jegyezve.”

Nagy vasvillákkal helyezik a csúzdára a leszedett szőlőt •  Fotó: Pinti Attila
Nagy vasvillákkal helyezik a csúzdára a leszedett szőlőt Fotó: Pinti Attila

A tőkéket tavasszal megtakarítják, és a szőlő is olyan, mint a kisgyermek, nagyon sokat kell vele foglalkozni vele, hogy megnőjön, beérjen, felnőtté váljon – magyarázza Tóth Csaba. „A bort is és a szőlőt is az emberi élethez hasonlítom, mert úgy kell foglalkozni vele, és úgy jön létre, mint az élet. Ápolgatni kell, betegségek jöhetnek, gombák támadnak, sokszor a jég is elveri.”

Márton Áron hívta

Tóth Csaba 52 éve foglalkozik szőlővel, ez volt az érsekségnél a negyvenhetedik szüretje. 1972-ben végezte el Csombordon a borászati, szőlészeti szakközépiskolát, majd Sepsiszentgyörgyre kapott kinevezést, mint borász. Itt kereste meg 1974-ben Márton Áron püspök úr kérésére Dukát József berecki plébános azzal, hogy menjen Fehérvárra borásznak. „Nekem eszem ágában sem volt ilyesmi, 22 éves voltam, szinte mindenem megvolt ott. Mondtam, hogy nem. Valahogy édesanyám fülébe jutott, hogy Márton püspök úr hív. Mondta, hogy »fiam, más térden csúszva menne oda, és neked megvan adva az alkalom, és nem akarsz elmenni«. És így az ő szavára eljöttem. De egyáltalán nem gondoltam arra, hogy 48 évet itt töltök. Fogadott a püspök úr, rám nézett, mondta, hogy »te fiatal vagy, de azért megbízom benned, és rád bízom a püspökség gazdaságainak a vezetését«. Nem mondtam semmit, meg voltam illetődve, vele szemben ülve olyan kicsi voltam, még a hang sem jött ki, hogy igen vagy nem. Kezdtünk beszélgetni.

Azt mondta: »Egy dologra kérlek, fiam. A misebor minőségére úgy vigyázzál, hogy az a lelkek üdvére száll. A mise alatt ezt azért használjuk.« Hozzátette: »ígérd meg, hogy amíg az erőd és az egészséged segít, nem hagysz itt minket.«

Hozatott egy üveg bort a kedvesnővérrel, 1938-as palackos bort, koccintottunk. Hozatott egy üveggel nekem is. Kezet fogtunk, lementem az irodákba, jött Csíki Dénes, a titkár, és kérdezte, hogy a püspök úr mondott-e valamit. Mondtam, nem. Felment, visszajött, kérdezte, mikor jövök ide. Mondtam, én nem jövök. Erre ő, hogy ilyent ne mondjak, mert Márton püspök úrnak nem mondtam, hogy nem fogadom el, tehát jönnöm kell.” Így érkezett meg 1974. augusztus 15-én Tóth Csaba vezetni a gazdaságot, de azzal a szándékkal, hogy majd megy is. „De minden héten egyszer fel kellett menni, és elbeszélgetni a gazdaságról. Ez úgy történt, hogy egy-két szó volt a gazdaságról, és utána pedig az életről. Édesapám volt a nevelőapám, volt egy szakmai apám, és utána lett egy lelki apám, Márton püspök úr, aki egy 22 éves tacskónak kezdte mesélni, hogy mi az élet és mivel jár.

Sokszor gondoltam arra, hogy elmegyek, de sohasem tudtam rászánni magam erre, mert mindig visszacsengtek a szavai”

– eleveníti fel a borász, miközben a rózsamáli területen levő présházba látogatunk.

A présházban is zajlik a munka •  Fotó: Pinti Attila
A présházban is zajlik a munka Fotó: Pinti Attila

Évszázados pincék, hatalmas hordók

Miután leszedik a szőlőt, elkezdődik a bornak az élete. A présházban kibogyózzák, kisajtolják a szőlőt, a mustot pedig a püspöki palota pincéibe szállítják, ahol régi fahordókban erjed. Az egyik pincébe méretes lépcsőfokokon ereszkedünk le, hogy megtekintsük az itt sorakozó kisebb-nagyobb, cserefából készült, több mint kétszáz éves hordókat. Van köztük 4500 literes, 7500 literes, és mint kiderül, a legnagyobb 10 500 literes hordó. „Az építészeti stíluson látszik, hogy ez a pince régebbi, mint a püspöki palota, mert az egyik része kinnébb van, mint a palota fala. A püspökség megalapítása óta már szükség volt miseborra, nem biztos, hogy ilyen nagy pincével kezdték az elején, de ahogy nőtt a szőlőterület, szükség volt nagyobb pincékre.”

Ezt a hordót, tele borral 1897-ben küldte Ferenc József ajándékba Majláth püspöknek •  Fotó: Pinti Attila
Ezt a hordót, tele borral 1897-ben küldte Ferenc József ajándékba Majláth püspöknek Fotó: Pinti Attila

Az egyik pince a fejedelemség ideje alatt hírhedt börtön volt. Noha a hőmérséklet stabil – 12–14 Celsius fok közötti –, de a páratartalom igencsak nagy. „Azt mondják, hogy azért nem meséltek sokat a rabok, mert a tüdő nem bírja sokáig ezt a páratartalmat. Három ajtón jöttünk keresztül, és az ételt is fentről dobták be nekik. Teljesen el voltak szigetelve, nagyon szigorú börtön volt. Később a Batthyányiból költözött vissza ide ez a pince. Van itt egy 6500 literes hordó SIS felirattal, ami a teológia megnevezése, az is ott volt a Batthyáneum pincéjében.

A története az, hogy 1897-ben Ferenc József ajándékba küldte tele borral Majláth püspök úrnak tutajon a Maroson.

Közvetlen Gyulafehérvár mellett Marospartoson rakták föl a marosújvári sót, és vitték Bécsbe. Egy ilyen üres visszajövetelkor érkezett a hordó hozzánk.”

A tiszta misebor

Sok mindentől függ, hogy mennyi bort sikerül egy évben készíteni. Volt olyan év, amikor a jégverés miatt csak 1100 liter bort tudtak csinálni, de olyan év is volt, amikor 44 ezer litert, de átlagban 23 500 liter jön ki, ha 45 évre visszamenően számoljuk – magyarázza a borász.

„A misebornál nem használunk semmiféle adalékanyagot, nem cukrozunk, nem derítünk, nem adunk semmiféle tartósítószert hozzá, ezért legkevesebb két évet érleljük a hordóban.

Amikor a bor már stabil, elvisszük az egyházmegye minden plébániájára. A misebort nem értékesítjük a piacon, csak belső használatra készül. A plébánosok szőlőfenntartási hozzájárulást fizetnek be, ez fedezi a bor árát.”

Még Márton Áron püspök rendelte el, hogy minden plébániára ugyanabból a borból kerüljön.

A borász rámutatott: több fajtát házasítanak össze. „A bornál is pont olyan a házasítás, mint az életünkben. Két jóból lehet egy nagyon jó. Két rosszból is lehet elfogadható. De mindig arra kell vigyázni, hogy a vége legyen jó” – hangsúlyozza.

Az eredmény: tiszta misebor •  Fotó: Pinti Attila
Az eredmény: tiszta misebor Fotó: Pinti Attila

Ha már beért a bor, palackozzák, címkézik, és a Vinum Liturgicumot a gyulafehérvári főegyházmegye plébániáira szállítják, hogy a szentmiséken a liturgikus cselekményben Jézus vérévé váljon.

 A cikk először a Székelyhon napilap Liget című életmód-kiadványában jelent meg 2021. október 29-én.
Videó: Médiatér
A püspöki palota alatt található egyik pince •  Fotó: Pinti Attila
A püspöki palota alatt található egyik pince Fotó: Pinti Attila
Kisebb-nagyobb hordók sorakoznak itt •  Fotó: Pinti Attila
Kisebb-nagyobb hordók sorakoznak itt Fotó: Pinti Attila
Bogyózzák, sajtolják a szőlőt •  Fotó: Pinti Attila
Bogyózzák, sajtolják a szőlőt Fotó: Pinti Attila
Vegyesen kerülnek a kádakba a különböző fajtájú szőlők •  Fotó: Pinti Attila
Vegyesen kerülnek a kádakba a különböző fajtájú szőlők Fotó: Pinti Attila
A csebrekből az utánfutón levő kádba ürítik a szőlőt. A traktor a csíkszeredai traktorgyárból került az érsekség szőlősébe, még 1977-ben •  Fotó: Pinti Attila
A csebrekből az utánfutón levő kádba ürítik a szőlőt. A traktor a csíkszeredai traktorgyárból került az érsekség szőlősébe, még 1977-ben Fotó: Pinti Attila
A csebresek fáradhatatlanul hordták a leszedett szőlőt •  Fotó: Pinti Attila
A csebresek fáradhatatlanul hordták a leszedett szőlőt Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
•  Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.