HIRDETÉS
A fenntartható életmód fele vezető utam legelső állomásai között volt, hogy kiszelektáltam a háztartásban található tisztítószeres flakonok zömét. Ennek már több mint tíz éve. Azóta többé-kevésbé az alábbi öt környezetkímélő alapanyagot használom tisztítás céljából:
Nem vagyok tisztaságmániás, a takarítás sem igazán tartozik a legkedvesebb elfoglaltságaim közé, de ettől eltekintve azt gondolom, nem mocskosabb a lakásunk, mint amikor még az egészség- és környezetkárosító “konvencionális” tisztítószereket használtam. Ráadásul ezeket a szereket csomagolásmentesen is be tudom szerezni, de ami fontosabb, hogy nem annyira károsak az egészségünkre, és ugyanakkor biológiailag lebomló anyagok, ergo a természetet sem károsítják. Persze attól még a környezetkímélő tisztítószerek is vegyszerek, szóval körültekintően zárjuk el a gyermekek elől, és figyeljünk arra is, hogy túl nagy töménységben vagy hosszú ideig ne érintkezzenek a bőrünkkel, mert zsíroldó hatásuk miatt nagyon kiszáríthatják azt.
Ha végiggondoljuk, akkor a takarítás során tulajdonképpen három fő ellenségünk van: a por, a zsír és a vízkő. A por eltávolításához elvileg nem kell vegyszer. A vízkő, a zsír, és főleg a zsírral kevert por már nem adja ilyen könnyen magát. Zsíroldásra és vízkőtelenítésre már az ókorban is használtak természetes anyagokat, mint a sziksó és az ecet. Előbbit leginkább növényi hamuból (lúg) vagy a szikes talajból párologtatással vonták ki, utóbbit gyümölcsök erjesztéses módszerével (fermentálással) készítették. Az ezernyolcszázas évek második felében azt is feltalálták hogyan lehet ezeket az anyagokat iparilag, olcsón, nagy mennyiségben előállítani, így terjedtek el széles körben. Fontos tudni, hogy ezek az iparilag előállított vegyszerek, mint a szóda (mosószóda, szódabikarbóna, folttisztító só) vagy a citromsav biológiailag lebomló szerek. Ez azt jelenti, hogy hő vagy víz hatására olyan anyagokra bomlanak, amelyek a természetben is megtalálhatóak, mint a szén-dioxid, víz, nátrium-karbonát, oxigén, stb. így nincsenek káros hatással a természetben zajló folyamatokra.
Aztán a fogyasztói társadalom és a vele felnövekvő marketingipar az elmúlt száz évben elhitette velünk, hogy a levegőben, a bőrünkön és a lakás különböző felületein élő mikroorganizmusok halálosan veszedelmes fenyégetés számunkra, ugyanakkor egy fura irányváltás hatására takarításkor nem a szennyeződés típusát vesszük alapul, hanem a felületet, ahol az megjelenik. Így aztán ugyanarra a fajta mocsokra jóval többféle terméket el tudnak adni nekünk, mert a mai információdömpingben ki tudja már követni, miben különbözik a mosogatókagylóban, a vízforralóban, a kristálypoháron vagy a WC csészében megjelenő vízkő? Spoiler: semmiben. A láthatatlan ellenséggel szemben való félelmünkben pedig a hozzávalók listája dagadt annyira hosszúra, hogy csak olvashatatlan méretűre csökkentve fért el a címkéken. Itt is egy fura logikai hibát fedezhetünk fel, ha igazán figyelmesek vagyunk: nagyon rövid időn belül elhittük, hogy a többmillió éve bennünk és körülöttük elő baktériumok az egészségünkre nézve sokkalta veszélyesebbek, mint az elmúlt száz évben felfedezett, pénz és érdekhiány miatt sokszor hiányosan tesztelt, ellenük bevetett mérgek tömkelege. Az meg csak mellékes, hogy ezek az anyagok kijutva a természetbe nemcsak azokra az élőlényekre vannak káros hatással, akik sorsa az emberek többségét nem igazán érdekli, hanem a tápláléklánc működésének sajátossága miatt ránk, emberekre is. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy a higiénia felesleges úri huncutság. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy sok esetben itt is érvényes “a kevesebb néha több”, vagy akár a “többet árt, mint használ” szabály.
Megemlíteném azokat a termékeket, amelyek teljesen feleslegesek, cserébe viszont rettentő károsak. Ezek között a legelső helyet talán leginkább a légfrissítő termékek érdemlik meg, amelyek a legtöbb szupermarket kínálatában a legnagyobb számban jelennek meg: aerosol, sprayk, illatosító gél, WC illatosító, pálcikás folyadék, elektromos készülék, autóillatosító, illatgyertya, stb. Használatukkor több mint 100 különféle anyag kerülhet a levegőbe, többek között a sokat emlegetett illékony szerves vegyületek (VOC). Irritációt, fejfájást, koordinációs zavart, hányingert okozhatnak, és növelik az asztma kialakulását. Egy alapos szellőztetéssel a többsége teljesen kiiktatható, de ha ez a lehetőség nem adott, egy természetes illóolaj keverék még mindig megoldja a problémát, anélkül, hogy súlyos egészségkárosodást okozna. A légfrissítők sorába illeszkednek a különböző illatosított termékek is, mint a mosószerek, öblítők, WC papír, papír zsebkendők. Az ezekben a termékekben is az előbbiekhez hasonló szintetikus illatanyagok vannak, amelyek nemcsak légúti problémákat okozhatnak, hanem fejfájást, idegrendszeri és emésztőrendszeri problémákat, vagy akár bőrirritációkat is. Nálam itt jelenik meg az abszolút abszurditás mértéke, amikor egy olyan termékhez, amit jellemzően pár másodpercig használunk mielőtt eldobnánk, ráadásul pont arra, hogy kitöröljük vele a fenekünket, hihetetlen mennyiségű energiát, gépsorokat és vegyszert használunk (pocsékolunk el), hogy fehérebb vagy valami szüreális színű legyen és főleg hogy illatozzon. Amitől, valljuk be, semennyit nem lesz hatékonyabb abban a funkciójában, amire kitalálták. De legalább sok ember bőre kicsattog tőle. Ha viszont ezzel a befektetett energiával elérnék, hogy a WC papír önműködően kitörölje a biliző gyermekek fenekét, anélkül, hogy a szülőknek abba kellene hagyniuk a reggelijük fogyasztását, akkor nem szólnék egy szót sem.
A nagyon veszélyes és legtöbbször felesleges termékek listáját a klórtartalmú fertőtlenítőszerekkel folytatnám. Leginkább ezek a termékek testesítik meg a baktérium fóbiánkat, annak ellenére, hogy már évtizedek óta bebizonyították, hogy a túl steril környezet inkább gyengíti, mint megvédi az immunrendszerünket. Tudnunk kell, hogy az ilyen szerek használata során számos nagyon mérgező klóros vegyület keletkezik. Ha savas tisztítószerrel keveredik, klórgáz képződhet, ami nagyon maró hatású, kis mennyiségben a szemet irritálhatja, nagyobb mennyiségben a tüdőt is károsíthatja. Ebbe a sorba sorolhatjuk a WC tisztításához használt tisztító és fertőtlenítő vegyszereket is, amelyek többsége pertolkémiai alapú hozzávalókat, maró savakat, szintetikus illatosítókat, antibakteriális fertőtlenítő szereket tartalmaznak, mint például a fenol, ami a legzési- és vérkeringési rendszert károsítja, és bizonyítottan rákkeltő, vagy a triklozán, ami súlyosan gátolja a nemi hormonok működését, felborítja az egész hormonháztartást és a magzat fejlődésére is káros hatással van. Nem mellékesen ezek a vegyszerek a takarításhoz használt vízzel együtt szinte mindig a lefolyóba vagy a WC-be kerülnek, onnan pedig a természetes élővizekbe, ahol nagy mértékben károsítják a élővilágot is.
Jó, jó, ez most már tiszta, mondhatná a kedves Olvasó, de ha ezek ennyire károsak, mit használjak helyettük? Erre a kérdésre válaszolva elsősorban a saját tapasztalataimat és megoldásaimat tudom megosztani. Amikor teljesen megszabadultam ezektől a nagyon mérgező tisztítószerektől, első fázisban a környezetkímélő alternatívák kínálatából próbáltam válogatni az üzletek polcairól. Aztán sok esetben rájöttem, hogy ugyanazokat a tisztítószereket itthon jóval olcsóbb verzióban én magam is el tudom készíteni, és szép lassan kikísérleteztem azt az összetételt, ami leginkább bevállt nekem. Jelenleg a mosószeremet és a mosogatószeremet én készítem (nincsen mosogatógépem, így csak kézi mosogatószert használok).
A padló, a konyhapult, az ablakok tisztításához tiszta, esetleg ecetes vizet használok, zsíros maszat esetén kis mosogatószert. A WC-t citromsavval vízkőtelenítem, szódabikarbónával fertőtlenítem. A porcelán felületeket (kád, kagyló, tusoló, csempe) szódabikarbónával tisztítom, a lefolyókat forró ecet és szódabikarbóna keverékével. A mosószeremet fele-fele arányban reszelt mosószappanból és mososzódából készítem víz hozzáadásával, így egy fehér, puding állagú mosógél lesz belőle. Amikor beteszem a mosást, akkor szintén fele-fele arányban keverem a mosógélt a folttisztító sóval (nátrium-perkarbonát), egy műanyag mosópohárban összekeverem és a ruhák közé teszem. A mosogatószer receptjét tanultam meg a legkésőbb, pedig annyira egyszerű, hogy magam is rácsodálkoztam, hogy miért is nem léptem korábban. Ecet, víz, citromsav, decyl glükozid és xantan keverékéből készítem, egyszerűen csak kimérem és egybe öntöm a hozzávalókat, majd turmix-al összekeverem. Tíz perc alatt kész. Minden hozzávaló megtalálható a helyi csomagolásmentes boltban, így ezek beszerzése is pofonegyszerű, ráadásul mindegyik hozzávaló környezet- és egészségkímélő anyag, a mérgezéstől sem kell tartanom.
Az életterünkben található mérgeket nem lehet teljesen kiiktatni, mert még mindig ott lesznek a bútorok, lakástextíliák, ruhák, játékok meg számos más termék felületén, amelyek a bőrünkön vagy a légzésünkön keresztül be tudnak jutni a szervezetünkbe. De ahol van lehetőségünk csökkenteni a mennyiségüket, ott tegyük meg! Az étkezésünk mellett a takarítás (és a szépségápolás, tisztálkodás) területe az, ahol sokat tehetünk azért, hogy nagy mértékben csökkentsük a káros vegyszerek számát és mennyiségét. Tegyük meg még azelőtt, mielőtt valamilyen betegség rá kényszerítene!
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
