A végzet asszonya, egy asszony végzete. Nyerj jegyet Eszenyi Enikő kolozsvári rendezésére!

A kolozsváriak Eszenyi Enikő vezérletével Wedekind darabjának ősváltozatát mutatták be – ahogyan ez a plakáton, műsorfüzetben is jelezve van. A pontosítás azért fontos, mert a szerző legalább fél tucatszor átírta művét, és az idők folyamán a színházak különféle változatokat mutattak be. Játszották már A végzet és asszonya cím alatt, noha eredeti címe a Pandora szelencéje volt. És nem mellékesen „szörnytragédia” volt műfaji meghatározása. Aztán Wedekind új címmel állt elő, darabja felvette A Föld szelleme címet, alatta immár csak annyi állt, hogy „színpadi kézirat”. Lipcsében „burleszk” volt a darab minősítése. A szerző küzdött alkotásával, a nézők pedig annak befogadásával. Ha végigtekintünk Wedekind kalandos életén, nem csoda, hogy ahogyan az életben is nehezen találta helyét, úgy írásaival is valóságos harcot vívott.

Frank Wedekind (teljes nevén: Frank Robert Wedekind) a németországi Hannoverben született 1864. július 24-én. Orvos apja 15 évig az Egyesült Államokban élt, majd 46 évesen feleségül vett egy fele annyi idős San Fransiscó-i német-magyar származású színésznőt. A hölgy apja vagyis Frank magyar nagyapja egérfogó-kereskedőként kezdte a felemelkedést, mígnem eljutott odáig, hogy Stuttgart mellett vegyigyárat alapított. Ő volt a foszforgyufa feltalálója, 1857-ben halt meg a ludwigsburgi bolondokházában „a legtökéletesebb elborultságban” – ahogy unokája fogalmaz.

Frank újságíróként kezdte irodalmi karrierjét, több svájci lap munkatársa volt. Nyughatatlan természete utazásra késztette. Barátja volt egy híres tűznyelő, egy ideig őt kísérgette a turnékon, egyben egy cirkusz munkatársa is volt. Később egy dán festő és képkereskedő titkára lett, megismerkedett az új német szimbolikus irodalommal. Ibsen drámáiból adott elő jelenteket álnéven, majd dr. Carl Heine magánszínházához szerződött színésznek, rendezőnek, titkárnak. Nagyapja, Heinrich Kammerer nevén lépett fel, és ekkor adták elő A Föld szelleme című darabját is.

„Lipcsében a darab tíz ismétlést ért meg” – írja visszaemlékezéseiben a szerző. Münchenben színész, dramaturg, rendező volt egyszerre egy társulatnál. Szatirikus verseket írt II. Vilmos német császárról, ezért felségsértés vádjával 7 hónap börtönre ítélték. Szabadulása után amolyan trubadúrként lépett fel különféle színházakban, a halál Münchenben érte 53 éves korában. Kosztolányi Dezső így írt róla:

Valóban nehéz Wedekind darabját műfailag behatárolni. Eszenyi Enikő szerint

társadalmi dráma, amely „az erotika, a dráma és a humor együttállása miatt rendkívüli”

– fogalmaz a műsorfőzetben a rendező.

Az előadás első fele inkább humorba hajlik, ám a nézőben – talán a kiváló díszletnek is köszönhetően, amit Helmut Stürmer jegyez – olykor egészen szürrealista képzeteket kelt. A sorozatos gyilkosságok – amelyek egyetlen nő, Lulu miatt következnek be – ha kissé fel is borzolják az idegeket, megjátszott drámaiságuk miatt inkább megmosolyogtatják a nézőt. Lulu „áldozatai” úgy tűnnek el a színről, mint egy Agatha Christie regényben a hullák, de a rendező vigyázz arra, hogy azért a vér, a sikolyok ne váljanak az előadás központi részévé. A darab dramaturgiája inkább az abszurd felé hajlik – ez majd az előadás vége fele tisztán érzékelhető –, de bőven van Wedekindnél társadalmi mondanivaló is. A túlfűtött erotika pedig – amitől néhány idősebb színházlátogató szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát a nézőtéren – végigvonul a darabon, ám

ez a szexualitás Eszenyi rendezésében mindig a jó ízlés határain belül mozog.

Lulu, kimondva vagy kimondatlanul is egy prostituált, aki minden eszközt (elsősorban nőiességét, szépségét) megragad ahhoz, hogy a nyomorból kitörjön. Ugyanakkor eszköz is a férfiak számára, hogy önző céljaikat elérjék. Imre Éva, aki fiatalsága ellenére rövid idő alatt a kolozsvári társulat egyik erősségévé nőtte ki magát – hihetetlen érzékkel alakítja ezt a feslett, mégis szerethető, jobb sorsa érdemes figurát, aki tulajdonképpen a körülmények (és a férfiak) áldozata. Persze tőle sem áll távol a cselszövés, nem mindennapi nőiességével majdnem bármire képes rávenni „rajongóit”.

A sok férfi között még egy nő is (Kézdi Imola lenyűgöző az önmagát pusztulásba kergető grófnő szerepében is) szerelmes lesz belé, de hogy ő tulajdonképpen kit szeret igazán, nem nagyon derül ki. Talán mindenkit, talán senkit – tény, hogy holttesteken gázol át, mire eljut önmagához. Hogy aztán maga is áldozattá váljon. Hasfelmetsző Jack felbukkanása teljesen meglepi a nézőt, Bogdán Zsolt alakításában úgy lép színre, hogy előbb egy kicsit zongorázik, aztán gyilkol. Itt már valóban egy abszurd világba lépünk…

A szerző megdöbbentő életismerete, szemtelen humora, ironikus látásmódja és fűszerként a vérlázító erotika teszi különlegessé és krimiszerűen izgalmassá ezt a sorstörténetet, amelynek eredeti változatát mutatta be a Kolozsvári Állami Magyar Színház. Eszenyi Enikő keze alatt a társulat ismét kivételes munkát végzett, minden közreműködő dicséretet érdemel!