A zavart elmébe zárva
Nagy Lilla
•
2024. november 13., 16:33
• utolsó módosítás: 2024. november 15., 16:17
Ahogy öregszünk, úgy fejlődünk vissza gyermekké. Tehetetlenek leszünk, az édesanyánkat akarjuk. Az élet természetes körforgásának témáját dolgozza fel a Csíki Játékszín legújabb nagyszínpadi előadása, Az apa, Vladimir Anton rendezésében.
• Fotó: Csíki Játékszín
Az apa történetét sokan ismerhetik már az azonos című, 2020-ban bemutatott filmből, melynek főszerepéért (André) Anthony Hopkins Oscar-díjat nyert. A filmet a dráma írója, Florian Zeller rendezte. A csíkszeredai előadás rendezője André szerepét Fülöp Zoltánnak szánta, a lányát, Anne-t pedig Fekete Bernadetta játssza.
• Fotó: Csíki Játékszín
Sokunkban benne van a félelem, hogy mi lesz, amikor megöregszünk. Nem akarunk a családunk terhére lenni, önállóan szeretnénk élni nyugdíjas éveinkben. Sajnos azonban kiszámíthatatlanul romolhat fizikai, vagy éppen mentális egészségünk, így családunk kénytelen gondoskodni rólunk. Az életnek ezt a fejezetét dolgozza fel
Az apa című előadás is.
A darab egy demenciával küzdő idős ember gondolkodásmódjába nyújt betekintést, a történet ugyanis az ő szemszögéből van bemutatva. A néző tehát azt látja, amit André lát, azt a káoszt érzékeli, ami a fejében van.
A történetmesélés ennél fogva nem lineárisan halad az időben, ugrál a történések között, és még a sorra felbukkanó arcok sem ugyanazok, mint korábban.
• Fotó: Csíki Játékszín
Egy nehéz, nyomasztó téma. Az előadás azonban humorban is bővelkedik, a visszatérő elemek – a karóra keresése, az, hogy André a lányának ajánlgatja a szakembert, hisz szerinte nem emlékszik jól a történésekre – lazítják a téma súlyosságát. De ahogy halad a cselekmény, a vicceket úgy hagyja hátra a darab.
• Fotó: Csíki Játékszín
Nem csak a humoros elemek, a díszlet is „fogy”. A cselekmény előrehaladtával a realista panellakásból fokozatosan egy kórházi szoba alakul ki, majd egyre kevesebb és kevesebb bútor van a színpadon, mígnem csupán egy kórházi ágy áll egyedül díszletként.
A darab díszlet- és jelmeztervezője, Raluca Alexandru úgy alkotta meg az előadás látványvilágát, hogy az a gyors helyszínváltást segítse.
A paravánokból álló falakat és a szürke foteleket annak függvényében forgatják, hogy éppen kinek a lakásán vagyunk. A díszlet letisztult, sokszor onnan tudhatjuk, hogy helyszínt váltottunk, hogy más helyre kerül az ajtó. Az elemek viszont ugyanazok, attól függetlenül, hogy hol játszódik az adott jelenet, ezzel is jelezve André fejében levő zűrzavart, aki nem tudja eldönteni, hogy éppen hol van. Van, hogy a saját lakásának mondja a lányáét, van, hogy azt nem érti, hogy hova tűnt néhány berendezés.
• Fotó: Csíki Játékszín
Fülöp Zoltán karrierjének koronája
Az apa főszerepe. Sajátos játéka természetesen André szerepében is fellelhető, mégis egy olyan karaktert épít fel a színpadon, amilyent még nem láthatott tőle a közönség. Ahogy arról a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón beszámolt, van személyes tapasztalata a demenciával, ugyanis édesanyja Alzheimer-kórral küzdött. Az, hogy személyes tapasztalatait mennyire vitte bele a szerepébe, azt nem tudni, viszont hiteles képet nyújt egy olyan emberről, akinek a memóriájával súlyos gondok vannak.
Alakításában egyszerre van humor és mély érzelmek: zavartság, bánat, félelem.
Azt is végigkövethetjük általa, ahogy egy ember mentálisan leépül, hiszen fokozatosan veszíti el azokat a karakterjegyeket, amelyek Andrét meghatározták. A humort felváltja a zavartság. Lánya, a gondoskodó és aggódó Anne, türelemmel és csendben viseli apja kirohanásait, túlzott őszinteségét. Fekete Bernadetta letisztult, hiteles játéka együttérzésre sarkall.
• Fotó: Csíki Játékszín
A rendező egyszerű, de jól működő megoldásokhoz folyamodott. Az André fejében uralkodó káoszt, a hangokat, felvételről halljuk. Ugyanazok a mondatok ismétlődtek helyenként: „az apád beteg, Anne”, „a lánya Londonban él”, „nincs itt a lánya, André”. A férfi régi emlékeit kivetítve látjuk: anya-fia pillanatok pörögnek a vásznon.
• Fotó: Csíki Játékszín
A darab végén a zavart, idős ember egy kisgyerekhez hasonló, aki az édesanyját keresi, őt akarja.
A befejezés nem ad egyértelmű választ, ám annál több kérdést hagy nyitva.
Vajon André meghalt és újra találkozhatott rég látott anyjával? Vagy csak elképzelte a találkozást? Mint ahogy az egész történetet is?
• Fotó: Csíki Játékszín
Az apa című drámáért Florian Zeller 2014-ben Franciaországban elnyerte a legjobb színműnek járó Molière-díjat. A Csíki Játékszín legújabb darabját pedig a november 8-ai bemutatón és a 10-ei előadáson is felállva tapsolta meg a közönség.
• Fotó: Csíki Játékszín
• Fotó: Csíki Játékszín